Valentino Rossi: ez már a vég kezdete?

Padlót fogott Valentino Rossi, írtuk egy hónapja, amikor az olasz motoros hazai, egyik kedvenc pályáján, Mugellóban az utolsó helyről bukott, és esett ki a versenyből.

A helyzet azóta csak romlott. Barcelonában a második körben, bár legalább az élmezőnyben motorozva ütötték ki alóla a gépet egy tömegbukásban, a hétvégén Assenben viszont Rossi hibázott, amikor magával rántotta az esésbe a privát hondás Nakagamit is. Másokat kiütni, ez tíz évente fordul elő a kilencszeres bajnokkal, a következő lépés a sérülés, azt eddig megúszta.

az egyik katasztrofális ducatis szezonjában.

Pedig az év elején még nem sok jele volt, hogy szenvedés következne. Katarban, a szezonnyitón ötödik lett, mindössze 6 tizedmásodperccel lemaradva a győztestől, Argentínában második Marc Márquez mögött. Austinban sokáig vezetett, és még az utolsó körben is harcban volt a győzelemért Alex Rinsszel, végül szoros második lett.

Aztán mégis kezdtek rosszra fordulni a dolgok, Jerezben egy küzdelmes hatodik, az esős Le Mans-ban egy ötödik hely még összejött, mielőtt következett a hármas zakósorozat.

Az olaszországi és a hollandiai végig pocsék hétvégéje volt, az időmérőn Mugellóban 18., Assenben 14. lett, ennek megfelelően aztán a futamon is saját hibájából bukott.

Aggasztó ez az egész, mert ezek a kedvenc pályáim közé tartoznak

– vont kis konklúziót múlt hétvégén Rossi.

Mindkét helyen, de még Barcelonában is ő a csúcstartó: utóbbi pályán és Assenben tízszer-tízszer, Mugellóban kilencszer győzött. Volt, hogy nem ment neki annyira, de ezeken a pályákon mindig összekapta magát, idén meg pont ezeken gyengült el. Kérdés, miért?

Rossi 2017-ben, Hollandiában, azaz pont két éve győzött legutóbb, 2018 volt az első szezon 2012 óta, amikor nem nyert futamot. 2011-12-t kivehetjük a karrierjéből, az volt a ducatis váltás időszaka, előtte és utána

De még múlt évben is megszerezte a harmadik helyet a vb-pontversenyben.

Visszaesése fokozatosnak látszik, pláne, ha idén lemarad az összesítésbeli dobogóról is, amire jelenleg nagy esély mutatkozik. „Nem vagyok elég gyors, nem érzem magam otthon a motoron” – ismerte el legutóbb, Assenben.

A motor természetesen kulcskérdés, ahogy Rossi, úgy a Yamaha is egyre gyengébben muzsikál. Legutóbb 2015-ben voltak meggyőzőek és vb-esélyesek, sőt, konstruktőr-világbajnokok, amikor Rossi csapattársa az ötszörös világbajnok Jorge Lorenzo volt. Rossi akkor öt ponttal bukta a vb-t Lorenzo mögött, majd 2016-ban a csapatok vb-jét még behúzták a Repsol Honda előtt, de év végén a spanyol sztár a Ducatihoz távozott, helyét Maverick Vinales vette át.

Állítólag az a probléma, hogy a két motoros stílusa teljesen különböző, így irtó nehéz fejleszteni a gépet, mert ami fekszik az egyiknek, azzal a másik szenved és fordítva.

Pont ez látszik az idei eredményeikből is, olyan, hogy mindkét Yamaha penge legyen, egyetlen nagydíjon sem volt. Az első három GP-n a fiatal spanyol egy hetedik helyet, egy kiesést és egy 11. helyet jegyzett, vagyis katasztrofálisan indult, miközben Rossi meggyőzően ment. Assenben csúcsosodott ki a dolog, Rossi bukott a 14. helyről indulva, Viñales győzött.

Rossi legendás humorérzékét nem legalább nem veszítette el, azzal viccelt, hogy a Yamaha csapatnak egy darab jó motorja van, kérdés, melyikük kapja meg azt a hétvégére.

A Rossi év eleji fölényét mutatja, hogy a három nullázás ellenére is ő a legjobb yamahás a bajnokságban, ötödik helyen áll Márquez Hondája, a két Ducati és Alex Rins Suzukija mögött a pontversenyben, hét ponttal még mindig megelőzi Viñalest.

Három hipotézis van: Rossi koránál fogva közelít az út végéhez, gondja van a motorjával vagy probléma van a csapatával. Nem hinném, hogy a kor, mert pár hónapja még dobogós helyeket szerzett. Nem gondolom, hogy a motor, nézzék meg, a másik nyert vele legutóbb. Vagyis marad az istálló. Ezen a ponton Rossinak kell elgondolkoznia, és meghoznia a döntést

- véli a MotoGP örökös pilótaügynöke, a már mindent megtapasztalt és látott 70 éves Carlo Pernat.

Többet sajnos ő sem tudott – vagy nem akart – mondani a gyári Yamaha csapatról, de könnyen lehet, hogy a 40 évest már nem kezelik olyan húzóemberként, mint pár éve, és igyekeznek inkább a 24 éves Viñales elképzelései szerint fejleszteni. Az is lenne az ésszerű.

Hibáztatni nehezen lehetne a japánokat, még ha Rossi rengeteget is nyert nekik – annyit mint senki –, de már csak egy év van a szerződéséből, a hosszabbítás racionális alapon nem igazán merülhet fel. Az meg, hogy Rossi csapatot váltson, kizárt, egyrészt másik gyári istálló szinte biztosan nem keresné, pláne nem egy évre, ennyi idő alatt nem lehet felépíteni egy projektet.

Vagyis nem marad más: dolgoznia kell a problémákon, és küzdeni, hogy visszataláljon a helyes útra. Ő is nagyjából erről beszélt a hétvégi Német Nagydíj előtt, örült, hogy Assenben a futamon jobb köröket ment, mint az időmérőn, reménykedik, hogy a vasárnap reggeli bemelegítésen tényleg találtak valamit a motoron, amivel felgyorsulhat.

A 15-szörös világbajnok Giacomo Agostini viszont kételkedik benne, hogy látunk még igazán gyors Rossit.

Valentino megteszi, ami tőle telik, de nem bírja a tempót, és ez problémákat okoz. Rengeteget, rengeteget dolgozik, de múlnak az évek. Múltak Maradonának, Alinak, Eddy Merckxnek, elmúltak felettem is. Mind azt akarjuk, hogy ott legyen az élen, de szerintem mindenkinek nyilvánvaló, hogy az ellenfelei sokkal erősebbek

– szólalt meg az Autosportnak a témában épp csütörtökön a 77 éves rekordbajnok.

Rossi valóban 40, de a fizikai állapota egészen kivételes, a mentalitása meg egyedülálló, hiába telt el több mint 23 év az első vb-startja óta, ugyanúgy lelkesedik a „munkájáért”. Alberto Puig, a Repsol Honda csapatfőnöke mondta róla tavaly, hogy még mindig „azon gondolkozik 0-24-ben, hogy hogyan tudna nyerni”.

Neki nincs családja, felesége, gyereke, igazából se kutyája, se macskája, még mindig csak a motorversenyzés van neki. 21 éves öccse, a Moto2-ben motorozó, tavalyról már futamgyőztes Luca Marini mondta a bátyjáról, hogy „nincs semmi, de semmi, amiben Valentino 40 évesnek tűnne”.

És azt Agostini is kiemelte, hogy

Valentino még mindig remekül szórakozik a motoron, és menni akar, ennek a világnak a tagja akar lenni, ha negyedik-ötödik is lesz, azt is élvezi, és szembe néz az olyan kemény helyzetekkel, mint a mostani.

Vagyis fizikailag és mentálisan Rossi még ott van, hiába ő a legidősebb a mezőnyben, ez elméletileg nem lehet akadály – legalábbis nem ok arra, hogy annyira elgyengüljön, mint az utóbbi futamokon mutatta.

Célja egyértelmű: visszatalálni a győzelem felé. Két éve nem volt része benne, most már valószínűleg maga is kezdi úgy érezni, hogy még egy futamgyőzelem, és nyugodtan dőlhetne hátra. Az austini elszalasztott lehetőség után mondta maga is, „sok ilyen alkalmam nem lesz már nyerni”. 

Rossi 115-szörös futamgyőztes, sokáig hajtott Agostini 122-es csúcsára, ami most már távolinak tűnik, de kellene még egy, hogy abszolút kerek legyen a történet.

Mivel aláírt szerződése van 2020-ra is, nyugodtabban dolgozhat, mintha az év végén lejárna a papír, és a szezon csak arról szólna, hogy elérje 400. futamstartját is. 390-nél jár egyébként, Malajziában, az utolsó előtti futamon – ha a sérülések megkímélik- összejöhet a jubileum. Összehasonlításképp: a Forma-1-ben Rubens Barrichello csúcsa 322 rajt, Michael Schumacher győzelmi rekordja 91 GP.

Amit viszont ki kell mondani:

A 10. vb-címben, az Agostini-rekord megdöntésében kár lenne reménykedni, de Rossi szenvedélyét ismerve csalódott lenne, ha a 400. futamban csak magát a szép kerek számot ünnepelhetné, és nem párosulna addig legalább egy nagy teljesítménnyel.

(Borítókép: David Ramos / Getty Images Hungary)