Balu több mint öt tonna, de 160-nal száguld, és akkor észnél kell lenni

Az ember önkéntelenül is hátrébb lép egyet, amint a szerelőcsapat beindítja a több mint öttonnás kamion motorját. Lehet, akadnak ennél sebesebb versenyautók, főleg, mivel a gyorsasági kamionos Európa-bajnokságban (ETRC) a biztonság érdekében 160 kilométer/órában korlátozzák a végsebességet, amikor a Révész Truck Racing tűzpiros kamionja eldübörög az ember orra előtt a Hungaroring célegyenesében, az több, mint szédítő élmény. A morajlás pedig így, üresjáratban is tekintélyt parancsoló.

Mióta az előző szezon véget ért, a nem épp szokványos versenygépet szerelőgarázson kívül most először indították be. A csapat Kiss Norbert remek teljesítményének is köszönhetően 125 pontos előnnyel húzta be az Európa-bajnoki címet 2022-ben. Sorozatban már a másodikat. A kamion azóta elemekre szerelve pihent, néhány alkatrészen finomítottak, és a motort is cserélték – az alapok azonban nem változtak. Az erőforrást biztosító MAN gyárából egy másik, teljesen felújított, tudásában azonban ugyanazzal kecsegtető darab érkezett vissza a csapathoz. Jelen körülmények között minimumelvárásnak tűnik, hogy pöccre indult is.

„Ilyenkor már nem izgulok – magyarázta az Indexnek az összességében már négy Eb-aranynál járó Kiss. – Jó tíz évvel ezelőtt volt egy idény előtti tesztünk, ahol megesett a legrosszabb: lekéstük. Nem készült el időben a kamion, olyannyira nem, hogy az idény első versenyén sem tudtunk részt venni. Borzalmas tapasztalat volt, de szerencsére tanultunk belőle, és azóta sem ismétlődött meg hasonló. Persze a hiba benne van, ahol emberi kezek dolgoznak, mindig benne is lesz. De hát pont azért van a teszt, hogy a gyerekbetegségek időben kiderüljenek” – magyarázza, majd a fülke jobb oldala felé terel minket, hogy az ajtót szélesre tárva büszkén mutasson körbe.

Az ETRC első szezonját 1985-ben írták ki, azóta az alapvető szabályok nem változtak, így eget rengető újításokat sem lehet kitalálni. Az apró részleteken viszont mindig lehet dolgozni, legyen szó a kamion balanszáról, vagy olyan, elsőre lényegtelennek tűnő dolgokról, mint a pilótafülke kábelezése. Norbi épp az utóbbiban gyönyörködik, miközben mutat egy mémet, a NASA által a hatvanas években az Apollo-programban használt űrhajók őrülten bonyolult kábelezéséről. Fogalmazzunk úgy, a fotó finoman szólva sem bizalomgerjesztő, a legtöbb geeket, de még az egyszeri számítógép-használókat is a szívroham kerülgetné, hasonló „kábelmenedzselés mellett” mikor és hol kap majd lángra valami.

Volt régebben, lehet már tíz éve is, egy olyan versenyünk, hogy a szemem sarkából láttam, szikrázva pattog valami. De szerencsére nem olyan probléma volt, ami miatt ki kellett volna állni. Idénre sokat léptünk előre a kábelezésben, teljesen új az elrendezés, bonyolult, de külső szemlélőnek is kulturált látszatot keltve. Új a műszerfal is és a kijelzők is

– bök fejével a túlsó ülés irányába.

Norbinak a rögtönzött bemutató után már indulnia is kell az öltöző felé. De menet közben azért időt szakít arra, hogy egyik-másik csapattagnak és szponzornak mondjon egy-két jó szót. Előkerül az egyik pályabíró is, aki szintén régi ismerősként köszönti a pilótát. Ő Krausz Krisztián, aki néhány szó után egyszer csak felhúzta jellegzetes narancssárga egyenruháját a bal vádliján, megmutatva valamit Norbinak, aztán készítenek egy közös képet is.

A szokatlan rituálé percekkel később nyer értelmet számunkra: a tavalyi teszten fogadást kötött a magyar versenyzővel, ha Norbi megnyeri a 2022-es Európa-bajnokságot, akkor magára tetováltatja a Révész Racing logóját. Krausz a hétköznapokban egy írószergyárban dolgozik, állítása szerint pedig nem vér, hanem benzin folyik az ereiben. Gyermekkorától kezdve az volt az álma, hogy sportbíróként dolgozzon egy versenypályán. Az ígéretét pedig meg is tartotta: 

Míg Norbi bebújik a tűzálló overallba, Bakó Csabával, a csapat versenymérnökével folytatjuk. Csaba kisebb-nagyobb megszakításokkal 2011 óta dolgozik együtt négyszeres Európa-bajnokunkkal. A leghosszabb időn át akkor nélkülözték egymás társaságát – no meg az ennél is fontosabb szaktudását –, amikor Norbi 2016-ban a Tankpool24 Racinghez szerződött, és elkezdett egy teljesen privát felkészítésű Mercedes kamionnal versenyezni. A sztori nem lett diadalmenet, négy év alatt egy hatodik, két ötödik és egy harmadik hely volt a mérleg az összetettet illetően. 

Az utolsó mercis szezonra alakult úgy, hogy Bakó is beszállt a projektbe, hátha képes lesz segíteni kollégájának és barátjának egy újabb Eb-arany kicsikarásában, de ott és akkor nem ment.

„A motor elavult volt, egyszerűen alkalmatlan a topteljesítményhez – közli már-már megvonva a vállát. – Nem szabad elfelejteni, hogy annál a csapatnál a motort is privát körülmények között gondozták, ez pedig óriási feladat, majdnem akkora kihívás, mint a kamion összes többi részét versenyképes állapotba hozni” – magyarázza arról, miért halt hamvába a németek törekvése az ETRC meghódítására, még úgy is, hogy a mezőny legjobb pilótáját szerződtették hozzá Norbi személyében.

„A kamionnal mérnöki részről nem volt gond, ezt bizonyítja az is, hogy azóta Angliában sikert sikerre halmoznak vele, csak már nem Mercedes-motor hajtja…”

Hasonló hibába a Révész Racingnél még véletlenül sem akarnak esni, az MAN-nel már a sok szempontból elődnek tekinthető, az első két magyar Eb-címet szállító Oxxo Racing-korszakban is együtt dolgozott a csapat magja, hát amikor 2020-ban megalakult a Révész TRT – a korábban már komoly tapasztalatot felhalmozó csapattagokat újból egy istálló, no meg piros-fehér-zöld színek alatt egyesítette –, egyértelmű volt, a korábbi sikerrecept mely részein nem akarnak változtatni:

Továbbra is ez motorbérlés a legjobb mód ahhoz, hogy egy nyerő sztorit tudjunk összerakni

– taglalta a mérnök. 

Bakó beszélt arról is, nemcsak Norbi, már ők sem izgulnak a hungaroringihez hasonló tesztek előtt, mert nagy változtatás tényleg nem történt a kamionon. Ilyenkor az apró hibákat szokták orvosolni, mert mikor a téli álomból ébresztett fenevadat, alias „Balut” csaknem csavaronként újra összerakják, előfordulhat, hogy valami nem sikerül jól. 

Az, hogy lesznek problémák, az biztos. Hogy ezeket meg is tudjuk oldani, az 90 százalék

– fogalmazott.

A kamion egy elég összetett dolog, különösen a hűtőrendszerek. Ugyanis folyóvízzel, vízpermettel hűtjük az intercoolert, a fékeket, ezek mind-mind állíthatók, mind-mind külön kapcsolhatók. Vannak szenzorok, amik visszamérik a hőmérsékletet, kijelzik a pilótának, rögzítik az adatokat. Ilyenkor olyan apróságokra kell figyelnünk, hogy egy kapcsoló nem működik, vagy egy levegős szelep ereszt. Az egész szabályozási láncnak Norbi a kulcsa, mert ő állítja a megfelelő nyomásokat, de ha nem tudja állítani egy hiba miatt, vagy valamelyik visszajelző elromlik, az baj. Ami egy teszten abszolút nem probléma, de a versenyen ez ugyanúgy kiesést jelent, úgyhogy addigra meg kell szüntetni ezeket a problémákat

– mondta.

Kettőt üt az óra, a csapat részben már elfoglalta a tesztre kibérelt garázsokat, most viszont eljött a pillanat, hogy a versenykamion, és nagy testvére, a felszereléseket szállító csapatkamion is begördüljön a bokszutcába. A feladatot Bakó vállalja magára.

Nyilván a műhelynél amikor át kell állni vele egyik helyről a másikra, az nem probléma, meglepően könnyen kezelhető. Ha parkolni kell vele, az nem kihívás. Gyorsan menni vele, az az

– mesélte, megjegyezve, érdekes vagy sem, egyáltalán nem vonzza, hogy mérnöki alkotását a versenypályán is meghajtsa. Építeni sokkal jobban szeret, mondja, immár a Hungaroring főépületének célegyenes felőli oldalán állva.

Arra is próbáltunk választ kapni, hogy mi a titka a csapatnak, miért tudta az elmúlt két szezont megnyerni. Elvégre a motorbérlés aligha egyedi ötlet a 16-20 kamiont felvonultató mezőnyben…

Első körben mindig Norbit fogom említeni. Az ő vezetéstechnikája, illetve az a képessége, hogy amibe beül, azzal gyors tud lenni, az emberfeletti, tényleg. Nem akarom ezt a szót koptatni, de így gondolom

– árulta el a receptet a mérnök. Amikor meg Norbit kérdeztük ugyanerről, ő egyből a csapatot hozta fel, mint a siker legbiztosabb háttere. Bakó amondó, ettől a kölcsönös megbecsüléstől is működik ennyire jól a csapatuk.

Mérnök és pilóta egyetért abban, szerencsés helyzetben vannak Révész Bálint csapattulajdonos odaadó hozzáállása miatt is. „Nélküle nem működhetne így ez a sztori” – fogalmaz Kiss Norbi, mikor szóba kerül az üzletember. Bakó amondó olyan műhelyben és felszerelésekkel dolgozhatnak, amely kis túlzással bármely autó-motoros szériában megállná a helyét, szinte bármilyen alkatrészt le tudnak gyártani maguknak, így rengeteg időt spórolhatnak, és több lehetőségük van kísérletezni is. 

„De a megbízhatóság a legfontosabb. Ha bármilyen fejlesztésnél felmerül, hogy nyerhetünk vele néhány tizedet, de cserébe megbízhatatlanabb lesz a kamion, akkor arra mindig nem a válasz. Hiszen idén például nyolc hétvégénk van, az hétvégente négy futamot jelent. Ha egy futamon nem érünk célba emiatt, azt soha nem hozzuk be a plusz tempóval.”

Hozzátette, ha van esetleg még fontos összetevője a sikernek, az az a precizitás, amivel dolgozik a stáb, s itt nem feltétlenül a fizikai kihívásokra kell gondolni.

Csapatként kevés bosszantóbb dolog van annál, ha három-öt évente újra ugyanabba a hibába sikerül esni. Mi a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettünk az adatok megfelelő dokumentációjára, pontosan tudjuk, ha van egy ötlet, hogy azt tíz éve már kipróbáltuk-e, és ha nem működött, miért nem működött.

Mivel Bakó a verseny alatt is folyamatosan rádiós kapcsolatban van Norbival, kíváncsiak voltunk, melyikőjük a nyugodtabb típus. 

Nehéz kérdés, bár futam közben a kommunikációt próbáljuk minimalizálni. Úgy látom, hogy Norbinak szüksége van arra, hogy egy ingerültebb pillanatban csak kiadja magából a dolgokat. Olyankor csak meg kell hallgatni, azt vettem észre, hogy rosszabb, ha válaszolok. Nyilván én marha könnyen vagyok nyugodt a bokszutcában állva, ő van a stresszesebb helyzetben. De van, hogy ez megfordul, az emlékezetes hungaroringes balesetünknél hát, hogy is mondjam… talán egálban voltunk, én is kijöttem a sodromból 

– taglalta.

Időközben visszatér a nap „Balu” melletti másik főszereplője. Mérnök és versenyző vált még néhány szót, aztán Norbi bemászik a fülkébe és beköti magát. A csapattagok még megigazgatnak ezt-azt, majd becsukódik az ajtó, a köröttünk álló fotósok és videósok ismét hátrébb lépnek, a motor felbőg, a kamion pedig kilő.

No nem puskagolyó módjára, de – miként az ember fejben ismét emlékezteti magát a tényre, 5314 kilós versenysúlyához képest – komoly lendülettel. Amint elhagyja a bokszutcát és az első féktávhoz érve, jobbra elfordul az 1906-ban a történelem első Grand Prix-futamát megnyert Szisz Ferencről elnevezett kanyarban, a csapat tagjai megindulnak a garázs hátsó kijárata felé. Sietős léptekkel átvágva a paddock parkolóján, a kiszögelés korlátjának támaszkodva elkezdik kémlelni a messzeséget. Norbiék már a Mansell-törésnél száguldanak, épp elcsípjük, ahogy a kamion elfordul jobbra a Hungaroring melletti vizes park csúszdáinak előterében, majd szemünk elől az erdő takarásába vész a Rubik-S-sikán felé gyorsulva. 

Ebben a pillanatban megreccsen Bakó rádiója, Norbi pedig jelentést tesz egy gyermekbetegégről: az új műszerfal egyik kijelzője lelazult, valószínű a csavarok nem lettek jól meghúzva, a rázkódás hatására pedig egyik-másik megadta magát. A csapattagokkal, mint az inga mutatója, már indulunk is vissza a főlelátó felőli oldalra – az élményre, hogy a bokszfalnál állva elrobogjon előttünk a 160-nal száguldó versenygép, még várnunk kell. A kamion a célegyenes helyett a bokszutcára fordul, majd a kijelölt garázsnál megáll. Norbi ki sem száll, miközben jobbról is, balról is szerelők hajolnak a fülkébe, hogy a kijelzőt a helyére tegyék és a többi csavart is ellenőrizzék a biztonság kedvéért.

Három-négy perc elteltével „Balu” ismét megindul, ezúttal pedig megszakítás nélkül öt kör következik. Külső szemlélőként elsőre, másodikra és még ötödjére is kissé rémisztő, ahogy a viszonylag csendes mogyoródi délutánt megtöri a kamion kerekeinek csikorgása, miközben Norbi a lejtő végére érve, a kettes kanyarban – ezt éppenséggel a háromszoros F1-es világbajnok Ayrton Sennáról nevezték el – a kerékvetőt bátran támadva elfordul balra.

Csak akkor derül ki, hogy van-e hiba, ha nem kíméleteskedünk. A teszten muszáj ugyanúgy a határokig menni, mint verseny közben

– mondta beszállás előtt, hát tanújelét is adja körről körre, hogy nem a levegőbe beszélt.

A két etap közti pihenőkben – míg újratankolják a kamiont, vagy épp ellenőrzik a hűtővíz mennyiségét és a szerkezet állapotát – egy-egy szponzor is beülhet Norbi jobbjára, kipróbálva, milyen is a kilátás a fülkéből. A percek lassan órákká nyúlnak, a kilométerekkel együtt pedig egyre gyűlnek az adatok is. Külső szemlélőként jó jelnek tűnik, hogy hosszabb megállásra egyszer sem kényszerül „Balu”. Érzetünket a teszt végeztével szélesen mosolyogva erősíti meg Kiss Norbi is.

„Jó volt. Jól mozgott. Érzésre minden rendben volt” – mondja, miközben eszünkbe jut, hogy legalább egy kulisszatitokkal még adós! A beszélgetést ugyanis azzal kezdte, a legrosszabb élménye mindmáig a „lekésett” teszt. Nomármost az ETRC mezőnye másfél héttel Norbiék előtt Csehországban részt vehetett egy kolletkív teszten, a Révész TRT mégis itt és most, április végén, Magyarországon tartotta meg saját felkészülését, kihagyva a körözést a mosti pályán.

A közös tesztek hasznosak, általában még hasznosabbak is, mint egyedül. Ugyanakkor a cseh pálya nagyon különleges helyszín. Egyedülálló a karakterisztikája, így az idényre való felkészüléshez nem a legjobb: hiába mozog jól a kamion Mostban, a versenynaptárban akad legalább hat pálya, ahol tipikusan azok teljesítenek erősebben, akiknek Csehország kevésbé fekszik. A Hungaroringet a jellege sokkal jobb tesztpályává teszi tapasztalataink szerint, ezért döntöttünk úgy, inkább itthon készülünk fel

– válaszol Európa-bajnokunk a felvetésre.

S hogy mit hozhat a május 20–21-ei hétvégén Misanóban rajtoló szezon a címvédőnek?

Tavaly Olaszországban volt talán a legszorosabb hétvégénk, nagyon komoly csatákat kellett vívnunk a győzelmekért. Most is hasonló szezonkezdetre számítok, remélve, hogy felül tudunk kerekedni minden kihíváson és minden riválison. Mától minden erőnkkel a misanói hétvégére készülünk, és már elemezzük is a tavalyi adatokat. Hogy aztán az idény mit tartogat majd nekünk? Bízom abban, hogy nemcsak esélyesek leszünk a címvédésre, hanem ezt az esélyt aranyra is váltjuk majd. Nem fogom azt mondani, hogy egy tavalyinál szorosabb sikerre vágyom, bár tény, az ember utólag mindig jobban becsüli azokat a sikereket, amelyekért jobban meg kellett szenvednie. Az adott pillanatban viszont ettől függetlenül nem jó érzés megszenvedni a dolgokat. Szóval inkább szeretnék az első fordulótól élen állni és aztán minél jobban megszökni a mezőny elől. Hívjuk ezt kockázatkerülő magatartásnak…

A Hungaroring kapuját rég hátunk mögött hagyva is itt kattog a fejemben, miként jön össze a kockázatkerülő magatartás és az autósport adrenalinfűtöttsége. Eközben pedig újra meg újra hallani vélem, ahogy a kettes kanyarban csikorgó kerekekkel, a tapadási határon táncolva elfordult ez a több mint 5 tonnás monstrum.

Ha más nem, a Bukótér egy későbbi epizódjában biztosan megkérjük négyszeres Európa-bajnokunkat, fejtse ki kicsit jobban is ezt a gondolatot…

(Borítókép: Kuti Gergő)