(c) 2004 Index.hu Rt. Minden jog fenntartva.
VISSZA
'Remélem nem haragszanak rám otthon'

A vízilabdázó Tóth Noémi Olaszországba ment férjhez, és mivel itthonról nem keresték, új hazájának nyert aranyérmet Athénban. A 28 éves magyar klasszis Nápoly mellett él két ikerfiával, és elégedett a sorsával. Azt viszont sajnálja, hogy a magyarok a hatodik helyen végeztek.

()
2004. szeptember 9., csütörtök 12:35



Tóth Noémi tizenöt évesen, 1991-ben már tagja lehetett az édesapja által irányított Európa-bajnok vízilabda csapatnak. Három évre rá világbajnok lett, egyszersmind kimozdíthatatlan tagja a magyar válogatottnak, és Olaszországba szerződött. Előbb a Belo Horizonte majd a Volturno csapatát erősítette, előbbivel kétszeres bajnok lett.

Európa-, világ és olimpiai bajnok olasz színekben

Miután a csapat nem jutott ki a sydneyi olimpiára, férjhez ment, gyerekszülésre vállalkozott, ikreket szült. A sportágtól viszont utána sem szakadt el, visszatért, és mivel itthonról nem kereste senki a Nápoly mellett élő játékost, engedett az olasz válogatott csábításának.

Új hazája színeiben tavaly ismét Európa-bajnok lett, Athénban pedig olimpiai bajnok. "Álmodni sem mertem volna arról, hogy megnyerjük a tornát. Nem voltunk igazán jó formában, de ez elmondható a többi csapatról is. A csapat nem emelkedett ki a mezőnyből, de a fontos meccseken jól játszott, mert fejben erősebb volt a riválisainál, és ennek meglett az eredménye. Legjobban viszont azt sajnálom, hogy nem a magyarokkal játszottunk a döntőben, és hogy már a négy közé jutásért össze kellett mérnünk az erőnket" - mondta az Index érdeklődésére Tóth Noémi. Felvetésünkre, hogy ha összejött volna az "álomdöntő", akkor melyik együttes első helyének örült volna, egyértelmű olasszal felelt, mert abban játszik.

Nagy dicsőség számára, hogy befogadták

Tóth Noémi
Kifejtette, cseppet sem elégedetlen, mert kevés lehetőséghez jutott az olimpián. "Ennek a társulatnak a magja már több mint tíz éve együtt játszik, és már az hatalmas dicsőség és nagy szerencse számomra, hogy egyáltalán közéjük kerülhettem, hogy számítottak rám. Egy fontos gólt dobtam, a kazahoknak, de úgy érzem, amikor Formiconi mester berakott a csapatba, nem vallottam kudarcot."

Hozzátette, a játéka átalakult valamelyest azóta, mióta Olaszországban él és játszik. Már nem annyira támadó szellemű, mint korábban. "Ez a stílusváltozás is kellett ahhoz, hogy az olaszok felfigyeljenek rám" - értékelt.

Nem keresték, ezért lett olasz válogatott

A magyar csapat kapitánya, Faragó Tamás gratulált neki, a játékosok közül azonban csak Szremkó Krisztina és Stieber Mercédesz. "Nem bántam, hogy a többiek nem jöttek oda hozzám, mint ahogy az sem izgat különösebben, hogy otthonról kevés elismerő telefont kapok. Remélem, azért nem haragszanak rám, mert úgy hozta az élet, hogy Olaszországot segítettem olimpiai aranyhoz" - magyarázta.

Kitért arra is, hogy a magyar csapat talán amiatt vallott kudarcot, és lett hatodik, mert a védekezésben bizonyult gyengébbnek riválisainál. Nem titkolta, sajnálja a magyar csapatot. "Lehet, hogy engem tudtak volna alkalmazni védőként is, de ez már mindegy. Három éve nem kerestek otthonról, még a játékosok sem, én pedig csak egy telefonra vártam. Tudom, hogy az otthoni vezetők ezt tőlem várták, én pedig épp fordítva gondolkodtam. Szóval hívást nem kaptam, így hát az olaszok mellett voltam kénytelen dönteni. Nem érzem magam hibásnak, hogy eljöttem" - elevenítette fel, miért szorult ki a magyar csapatból.

130 ezer euró jár az aranyért

"Természetesen a férfiakat sokkal jobban elismerik, mint minket, de a Sette Rosát egyre inkább elfogadják a sikereinek köszönhetően. Egyre többen tudják, kik vagyunk, a reptéren is kiosztottam vagy száz autogramot, amikor értesültek arról, hogy olimpiai bajnok vagyok" - mondta.

A férfi pólósok anyagilag is jobban elismertek, mint a nők, de az itáliai olimpiai bajnokok 130 ezer eurót kapnak valamennyien. "Még nem tudom a menetét, miként fogom ezt az összeget megkapni, még az újságokat sem olvastam el, miket írtak rólam, mert amióta hazajöttem, azóta a két fiammal, Emmanuellével és Gabriellel foglalkoztam. Most is éppen nekik főzök tésztát, mert már nagyon éhesek" - összegzett. Vége

az oldal tetejére