Ajándékba senki sem kap támogatást
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Parasport cikkek
Magyarország a hivatalos diskurzus szerint is sportoló nemzet, ehhez képest nem voltunk ott Szocsiban a téli paralimpián, nem óriási presztízsveszteség ez?
A fogyatékos téli sportban mi még csak sportolgató nemzet vagyunk. Nem vagyunk még a téli paralimpia szintjén. Ha kimegyünk, akkor a statisztikát javítottuk volna nem túl jó helyezésekkel, de az ilyen helyezéssekkel csak a jamaicai bobcsapatra vagy a medencében majdnem megfulladó Eric Mousambanira figyelnek fel, egy magyar paralimpikonra nem. Persze, óriási presztízsveszteség volt, de ezt most mi beáldoztuk a szakmaiságért. Ha eltapsolunk hétmillió forintot Szocsiban, az is presztízsveszteség, mert nem tudtuk volna támogatni más fogyatékos terület világjátékára készülő sportolókat. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság előtt is meg kellett indokolnom, miért nem vagyunk Szocsiban. Ők elfogadták a szakmai döntést, és segítenek abban, hogy elindítsunk egy olyan sportágfejlesztési programot, amivel a következő paralimpiára esélyesek vagyunk kijutni. Most azt szeretnék, ha legközelebb már harminc síelőből válogathatnánk.
Az Orbán-kormány rengeteg pénz költ a sportra, azt gondolom, abból a parasport is profitál, kedvezőbb anyagi helyzetből indulhatnak a paralimpiákra.
Valóban van pozitív hozadéka az intézkedéseknek, de elenyésző, a kiemelt sportágak támogatásából és a TAO-ból csak közvetve, csekély mértékben részesedünk. A kiemelt sportegyesületek esetében pedig szakosztályi szinten jelentkezik a támogatás.
Deutsch Tamás az MPB alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottságban (MOB) is ő képviseli a fogyatékos sportot, az MTK-nál már kiderült, milyen jó a lobbiereje, ő sem tudott több forrást kiharcolni?
Deutsch Tamás 2000-ben miniszteri szinten kezelte a fogyatékosok sportját. Akkoriban 500 millió forintot kaptunk létesítményfejlesztésre, és ugyanennyit sportszakmai feladatokra. Azóta sem volt így kezelve a parasport. Tamást ezért a hozzáállásáért is választottuk meg. Azt hiszem, nem rajta múlt, hogy nem kaptunk több állami támogatást. A sportban a MOB elosztó ernyőszervezet, az ő stratégiai döntésük, hogy mennyivel támogatják a fogyatékos sportot.
Korábban azt mondta, hogy évente legalább egymillió eurót kellene a parasportokra költeni, hol tartanak most?
Ezt az összeget elértük, Londonban megmértük magunkat, és látszik, hogy hihetetlen nagy a fejlődés. Azt is látni kell, hogy több sportág került be a versenyrendszerbe, bővebbek és összetettebbek a feladataink, és a növekvő igényeket nehéz ellátni. Három-négyszer ennyi pénzt is el tudunk költeni, csak jó alapokat kell teremteni. Ha kiéhezett területre rászabadulnak az óriási pénzek, nem föltétlenül a szakmaiság dönt, hanem a szükség. A forrás és a szervezettség egyensúlyi szintjét kell megtalálni. Mi a fejlesztésekkel jó irányba haladunk, de kicsit alul vagyunk finanszírozva. Javultak a körülmények, de az sincs jól, hogy az állami edzők közé egyetlen egy parasportos sem került be, pedig igazán jó szakembereink vannak, akik épekkel is eredményesek tudtak lenni. Már rég nem ott tartunk, hogy szegény fogyatékosok sportolgatnak, hogy valamivel eltöltsék az időt. Versenysportról van szó, ami rohamosan fejlődik, ma jobb időket úsznak fogyatékkal élők, mint Mark Spitz a hetvenes években. Mi azonban a körülményekben le vagyunk maradva, nálunk luxus az edzőtábor, melegégövön főleg, és nemzetközi szintű felszerelésünk sincs mindig. A jelenleg Dubajban vb-részvevő erőemelőinknek is szóltunk, hogy nagyon vigyázzanak a melegítőikre, mert azokat majd vissza kell adni. Nincs szakemberképzésünk, általános az eszközhiány, csak egy példa, több millió forintos kerekes székeket kéne beszereznünk, nem megoldott az orvosi ellátás, pedig a parasportban jóval idősebb korig kitolódhat a karrier, mint az épeknél.
Az MPB-nek van abban felelőssége, hogy ilyen elmaradások vannak?
Az lehet a mi gyengeségünk, hogy eddig nem artikuláltuk eléggé a problémáinkat, de ezek közül legtöbb a forráshiánnyal magyarázható. Most végre eljutottunk oda, hogy felmértük, hol tartunk más országokhoz képest. Mondhatnám azt is, hogy felismertük a betegséget, és így már meg is tudjuk gyógyítani, ha kapunk hozzá forrást.
A parasportolók jutalmazási és ösztöndíj rendszerét korábban is érte kritika, átalakult már a támogatásuk?
Nincs jól kitalálva a támogatási rendszer. 2008-ban kiderült, hogy fele annyit kaptak a sportolók felkészülésre, mint jutalmakra. A sportolók aztán ezeket az összegeket költötték el később a felkészülésékre, hiszen a legtöbben egzisztenciális problémákkal küzdenek. Volt, hogy az úszók maguk vitték a parizert az edzőtáborba. Mi is úgy véljük, hogy lehet és kell is differenciálni az olimpiai és paralimpiai jutalmak között, de a felkészülésben nem szabad különbséget tenni. Az ösztöndíjrendszerünkben körülbelül 70 sportolónk van, de ígéretünkkel ellentétben, nem tudtuk növeli a támogatásokat. Az elmúlt kilenc évben évi 21,4 millió forint volt az erre a feladat fordítható összeg. Idén a 28 millió kevés, 70-re volna szükség, mert az igények és a költségek közben meg csak növekedtek. Én is szívesen mondanám, hogy nyolc évvel ezelőtti áron szeretném megtankolni a kocsimat, vagy akkori árfolyamon váltani az eurót.
Milyen jövőképe lehet egy olyan fiatal parasportolónak, aki még nem ért el jegyzett eredményéket, de van benne fantázia? Számíthat többéves menedzselésre, támogatásra?
Ajándékba senki sem kap támogatást. Először a hazai versenyeken kell mindenkinek bizonyítani, ha valaki tehetséges, akkor a Reménységek pályázatunkból finanszírozzuk az első nemzetközi versenyét. Ez nem kevés, a parasportban a nevezési díj az ellátást és a szállást is tartalmazza, 600-800 euró is lehet egy-egy főnek. Ha valaki itt is megfelel, akkor esélye van bekerülni a válogatottba. Korábban elkövettük azt a hibát, hogy a paralimpia évében csak a potenciális indulókat versenyeztettük, de ez hiba volt, a második vonalról sem szabad ekkor sem elfeledkeznünk, csak így lehet jó utánpótlásunk. Akikkel szerződést kötünk, azokkal négyéves ciklusban gondolkodunk.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
