Érdekel a sport? Szereted a sikersztorikat?
Most 184 olimpiai arany történetét olvashatod el féláron!
Polgár Judit fuldoklott a tábla mellett
További Sakk cikkek
- Nem viccelt a zseni, tényleg behúzza a kéziféket
- 16. alkalommal is a világ tetején a zseni, akit csak az análgyöngyökkel sikerült megállítani
- Döntött a nemzetközi sakkszövetség, munkába áll a G.E.C.I.
- Címvédés volt a magyar hexasakk országos bajnokságon
- Abszurd a köbön: ismét egy vb-döntő a világ legjobb játékosa nélkül
A drezdai sakkolimpia záró fordulója előtt mindkét magyar válogatottnak van esélye, hogy bekerüljön a legjobb tíz közé. Az eredeti elvárások úgy szóltak, az első hat hely elérhető a két csapatnak, erre a férfiaknak fölényes győzelemmel – a jóval gyengébb fehéroroszokkal játszanak – és a többi eredmény szerencsés alakulásával lehet minimális esélyük.
„Az utolsó forduló külön verseny, úgy is fogalmazhatnék, verseny a versenyben” – kezdte értékelését Kállai Gábor nagymester.
„Ha nyerünk, reálisan a nyolcadik hely meglehet, akár a hetedik is, és mivel ötödikként rangsoroltak bennünket, nagyjából a helyünkre kerültünk. Könnyű lenne azt mondani, ha az Irán elleni döntetlen nincs, akkor egy ponttal előrébb lennénk, de ebből nem lehet következtetéseket levonni, mert ha akkor nyerünk, teljesen más a sorsolásunk. Lehet, hogy jóval nehezebb” – mondta.
A magyarok az első tízből két riválissal találkoztak, ellenük egyaránt vereséggel fejezték be. A halványabb szereplésben közrejátszott Polgár Judit betegsége, akit légcsőgyulladással kezeltek, és a tábla mellett rendszeresen fuldoklott. Ennek is köszönhető, hogy jól megalapozott állásokat nem tudott befejezni, és ha esélye is volt, a meccsek hajrájára elkészült erejével.
Kolumbia és Olaszország ellen is veszített, ha egészséges, és a tudása legjavát adja, mindkét játszmát hoznia kellett volna.
„Judit kihagyását nemcsak a logika, hanem a kényszerűség is diktálta” – ismertette Kállai, aki a 2002-ben ezüstérmes csapat kapitánya volt. A másik négy versenyzőre ez még nagyobb terhet rakott, de szó nélkül vállalták. Almási Zoltán a második táblán is tökéletesen játszott.
„A nők lényegesen nehezebb versenysorsolást kaptak, és sokáig úgy látszott, az érmekért is harcban lehetnek. A harmadik vereség ettől messze vetette a csapatot, de becsülettel helytálltak. Hoang az éltáblán kimagaslóan játszott, Mádl Ildikó sokadik olimpiáján bizonyítja, lehet rá számítani, eddig mindössze egyszer maradt alul. Az újoncoknak még szokni kell ezt a feszített tempót és a légkört” – jelentette ki Kállai.
Az olimpia számos meglepetést hozott, mert a férfiaknál az örmények és a veretlen ukránok mellett vezettek az izraeliek is. Az oroszok annak ellenére, hogy toronymagasan a legerősebb csapatot küldték Kramnyikkal az élen, távol vannak az érmes pozíciótól. Legutóbb is ez volt velük, két éve Torinóban a hatodik helyen végeztek, és azt hitték, ilyen blamázs még egyszer nem érheti őket.
„Meglehetősen spórolósan játszottak kezdetben, beigazolódott, hogy mindig kockázatos, ha arra számítanak, majd csak nyer valaki valamelyik táblán. Jöhet egy rosszul elsülő parti, és a győzelem máris vereséggé változik. Az örmények ellenben megint túlnőttek magukon, négy játékosuk Lékó apósa, Arsak Petroszjan vezetésével szinte mindent kihozott magából. Csere nélkül játszottak végig olyan élességű partikat, amelyekben nemritkán borzalmas ütközések voltak. Nem riadtak vissza, rendre élére állítottak a partikat, ehhez lelki alkat kell, és mind a négy örmény ilyen mentalitású. Nem elégednek meg a küzdelemmel, bírják is idegileg a megpróbáltatásokat, a kellő pillanatokban jókat húznak, nem zavarja őket az irdatlan feszültség.”
Kállai tanulságként azt szűrte le, hogy Magyarországnak is olyan sakkot kell játszania a jövőben, amelyben a harcosság és a minőség egyaránt szerepel; ebben a kiegyenlített mezőnyben csak az lehet sikeres, aki ennek a két kritériumnak feltétlenül megfelel.