Ilyen meghökkentő Kaszparov memóriája
További Sakk cikkek
- Portisch Lajos: Erre az eredményre nem lehetünk büszkék
- Erre a döntésre senki sem számított a budapesti FIDE-közgyűlésen
- A legjobb magyar férficsapat remizett, a női győzött
- Botrány a budapesti sakkolimpián: az oroszok visszakövetelik a pénzeket minden idők legjobbjától
- Gledura Benjamin sikere győzelmet ért a sakkolimpián a két éve ezüstérmes örmények ellen
A szombaton pontosan ötven éve született Garri Kaszparov már nyolc éve nem játszik, 2005-ös linaresi tornagyőzelme után jelentette be, hogy visszavonul. 1985-től nyolc éven át a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) világbajnoka, majd utána saját szervezetének a bajnoka volt, mígnem kiszemeltje, Vlagyimir Kramnyik legyőzte.
Az örmény származású, édesapját hétévesen elveszítő Kaszparov megváltoztatta a sakkot a nyolcvanas években, sorra döntötte a rekordokat.
Kállai Gábor nagymester, korábbi szövetségi kapitány nagyon találóan úgy emlékezett vissza, hogy addig a térrel és idővel küzdöttek, Kaszparovval azonban megjelent a tábla mellett az energia. „Elsöprő, határtalan, fékezhetetlen, nem is tudom, mi a pontos jelző, lehet, hogy a három egyszerre” – mondta Kállai.
Kaszparov 1983-ban, vagyis éppen húszévesen már világbajnokjelölt volt, Viktor Korcsnoj ugyan nyert játszmákat ellene az elején, végül nem tudta feltartóztatni.
1984-ben kihívhatta a címvédő Anatolij Karpovot, ez volt az az emlékezetes meccs, amit félbe kellett szakítani. Az akkor lebonyolítás szerint hat győzelem kellett a sikerhez, Karpov pedig már 5:0-ra vezetett. Kaszparov ekkor remihadjáratba fogott, megingathatatlanul tartotta az állásokat, miközben háromszor nyert is, a nemzetközi szövetség elnöke pedig öt és fél hónap után felfüggesztette a párharcot.
Moszkvában, egy év múlva 24 partit írtak ki, Kaszparov az utolsót megnyerve lett világbajnok. Az utolsó partiban sötéttel nyernie kellett, és megtette.
„Ez is egy emlékezetes parti, ami jól tükrözte elszántságát, kitartását, de a hozzáértők a tizenhatodikat nevezik minden idők legszebb Kaszparov-partijának, amikor a Szicíliai védelem Dely változatában sötéttel egyszerűen úgy beszorította Karpovot, hogy nem maradt esélye, negyven lépés után fel kellett adnia. A különféle szavazásokon is ez a parti szokott nyerni. A nyolcadik lépését a korábbi magyar nagymesterről nevezték el” – értékelt Kállai, aki egyébként nemrégiben együtt vacsorázott Kaszparovval.
„Mindig is tudtam, hogy hihetetlen a memóriája, mégis megdöbbentett. Azt kérdezte tőlem valaki az asztaltársaságban, hogy játszottam-e vele valaha. Mondtam, hogy nem, csak az ifjúsági világbajnokságon volt egy csapatmeccs 1981-ben, amikor ő természetesen az első táblánál ült, én pedig a negyediknél szerénykedtem. Az ellenfelem a nyolcadik lépésben gyaloghátrányba került, döntetlent ajánlottam, amin 65 percig gondolkodott, míg végül elfogadta. Kaszparovnak nem tetszett, mert szerinte meg lehetett volna a gyors rontás ellenére is nyerni a meccset. De nem is ez a lényeg, hanem hogy azzal hökkentett meg, hogy ennek a 81-es meccsnek mind a nyolc lépését el tudta volna mondani, ha kérem. Az én döntetlenem, ami lényegében a háta mögött zajlott, az is megmaradt az agyában. Vagy mondhatnám azt, hogy valaki említett neki egy fiatal indiait, mint a jövő nagy tehetségét, de nemhogy nem jött zavarba, azt mondta, amikor látta őt, kicsit bátortalanul játszotta a megnyitásokat” – érzékeltette Kállai.
Visszavonulása után Kaszparov könyveket írt, Putyin ellenzékének egyik keményvonalas alakja lett - a 2008-as elnökválasztáson el is indult -, a sakktól azonban nem szakadt el. A 20 éves Magnus Carlsent segítette, amikor egy nagy lökésre, komoly impulzusokra volt szüksége. A norvégnak olyannyira jól sikerült a szellemiségét magába szívnia, hogy tíz Élő-ponttal megdöntötte a mentora 2851-es rekordját, amiről azt gondolhatták, hogy soha senki nem fogja megdönteni.