Egy százéves sakkfeladvány, ami kikészíti a modern gépeket

A sakkozók korábbi kapitánya, Kállai Gábor nemzetközi nagymester egy igazi kuriózumra bukkant, amit át is küldött nekünk. 1912-ben a La Strategie című folyóiratban jelent meg a következő feladvány, W. E. Rudolph fejéből pattant ki ez az állás, ami azért egyedülálló, mert a bástya és a minőségelőny ellenére döntetlen születik.

Nem is akármilyen döntetlent harcol ki világos, hanem igen élvezetes nézni, ahogy a lépések egymás után következnek.

Világos megfelelő kezdőlépését kell ehhez megtalálni. Ahogy az angol nyelvű oktatóvideón is látni, a számítógép - egy elég komoly program a Houdini - erre az esetre azt javasolja, hogy e-vonalon lévő gyalog üsse le az f6-on álló gyalogot. Egyáltalán nem látja a döntetlent.

A parti megmentéséhez azonban ez nem elég, mert akkor a d6-on álló gyalog eggyel előrébb lép, a fekete bástya pedig elfogja a fehér gyalogot, és az állás onnantól végképp tarthatatlan.

A partit úgy kell döntetlenre hozni, hogy a világos futó ad egy sakkot a4-ről. Ha ebből kilép a király, a világos megnyeri a partit: a videóban nagyszerűen levezetik ezt, hiszen elvesznek a bástyák. Ha leüti, akkor viszont folyamatos gyalogsakkok következnek, és kialakul a karácsonyfa állás.

A számítógép úgy érzékeli, hogy sötét ezt a partit még ezzel az állással is simán megnyerheti (erre utal a -9 feletti érték), de mivel az állás teljesen zárt, és kialakult egy fal, a gyalogok nem tudnak mozogni. A világosnak semmit sem kell csinálnia, minthogy ide-oda sasszézik a királyával, és vígan tartja a döntetlent. Akkor is, ha a sötét a bástyáját ütésbe teszi. Egyszerűen csak nem fogadja el. Mert ha elfogadja, akkor ki lehet szabadítani a tiszteket a cipzár alól, és sötét könnyedén fejezi be az előnyös állást.

Örökítsük meg Kállai szakszerű levezetését:

• 1. Fa4+! Kxa4 (1. - Kc4 2. Fb3+ és a sötét király kénytelen visszalépni b5-re) 2. b3+ Kb5 3. c4+ Kc6 4. d5+ Kd7 5. e6+ Kxd8 6. f5!