Mind a 11-en ugyanabból a városból? És megnyerik a BEK-et

2017.06.02. 18:53

A cím egy igazi kvízkérdés, ami lehetőséget is teremt egy kis időutazásra. Tanulságos táblázatokat mutatunk.

Ötven éve, 1967. május 25-én érte el legnagyobb nemzetközi klubsikerét a skót Celtic FC, amikor a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjében legyőzte az Internazionalét. Nem kis győzelem volt ez, hiszen félidőben még az olaszok vezettek, ráadásul messze földön az övék volt a legjobb védelem, de aztán mégis kettőt kaptak. A 2-1-es győzelemről könyv is született, lisszaboni hősöknek, oroszlánoknak nevezték el a csapat tagjait.

Nem véletlenül: soha nem fordult elő a futball történetében, hogy egy győztes csapat mind a 11 tagja ugyanabból a városból érkezzen. Abban a Celticben csak ketten voltak olyanok, akik nem ott játszották első felnőtt bajnokijukat, négyen viszont soha nem is szerepeltek más csapatban, csak a skót zöld-fehéreknél.

Mindez úgy, hogy Glasgow akkor a vonzáskörzetével együtt sem volt egymilliós, sokkal kisebb tehát, mint Madrid vagy Milánó. De annak a csapatnak mind a 11 játékosa egy 60 kilométer sugarú körön belül született.

1967

Ez adta az ötletet, hogy nézzük végig az eddigi BEK- vagy BL-győztes csapatok döntőben szereplő tagjait.

Íme az első etap, az 1956-os első kiírástól 1967-ig, vagyis a Celtic bámulatos győzelméig vettük végig a csapatokat.

Évszám Győztes Város szülötte Légiós
1956 Real Madrid 4 2
1957 Real Madrid 3 3
1958 Real Madrid 1 4
1959 Real Madrid 1 4
1960 Real Madrid 1 5
1961 Benfica 4 0
1962 Benfica 5 0
1963 Milan 1 3
1964 Inter 2 2
1965 Inter 1 3
1966 Real Madrid 4 0
1967 Celtic 11 0

Amint látható, a másik véglet az 50-es évek végén a Real Madrid. A gólcsúcsot hozó 1960-as döntőben úgy verte a Frankfurtot, hogy már csak egy madridi születésű (José Maria Vidal) játékosa volt. A sztárok közül senki. (Ez nagyjából most is így van.)

Ketten abból a Madridból Argentínában (di Stefano és Rial) születtek, aztán ott volt még az uruguayi Santamaria, a brazil Canario és a történelmet író, 4 gólig jutó Puskás Ferenc Kispestről. A francia Kopa egy évvel korábban még játszott. Vagyis a Real már akkor is a legjobbak gyűjtőhelye volt, nemcsak most.  

A Realt verő Benficában négyen születtek a korábbi portugál gyarmatokon: Angolában és Mozambikban. És ebben az 1961-es csapatban még nem is volt benne Eusebio, akit Guttmann Béla kérésére vittek a Benficába.

A második táblázatban 1992-ig, vagyis az utolsó BEK-kiírásig vettük végig a csapatokat. Látható, hogy a korszakokat meghatározó csapatok közül az Ajaxban voltak a legtöbben olyanok, akik erősen kötődtek Amszterdamhoz, illetve vonzáskörzetéhez. 

Évszám Csapat Város szülötte Légiós
1968 Manchester United 4 3
1969 Milan 3 2
1970 Feyenoord 3 2
1971 Ajax 4 1
1972 Ajax 5 1
1973 Ajax 6 1
1974 Bayern München 3 2
1975 Bayern München 4 2
1976 Bayern München 3 1
1977 Liverpool 4 2
1978 Liverpool 4 3
1979 Nottingham Forest 3 3
1980 Nottingham Forest 3 4
1981 Liverpool 4 3
1982 Aston Villa 3 3
1983 Hamburger SV 3 1
1984 Liverpool 1 8
1985 Juventus 0 3
1986 Steaua Bukarest 1+1 0
1987 Porto 2 3
1988 PSV Eindhoven 2 4
1989 Milan 2 3
1990 Milan 3+1 3
1991 Crvena Zvezda 0 1
1992 Barcelona 2 3

Közülük a legnevesebb játékos, Johan Cruyff természetesen mindhárom BEK-győzelemből kivette a részét. Ahogy Franz Beckenbauer is a Bayern sikereiből, aki ugyancsak a város szülötte.

Az 1974-es müncheni csapatban rajta kívül még két müncheni volt, hárman ugyan nem voltak müncheniek, de a klubnál nevelkedtek.

1985-ben a Heysel-tragédia tragédia árnyékában nyert a Juventus, és először fordult elő, hogy a BEK-győztes város nem adott senkit a csapatba. Torino persze kis város, de például Sandro Mazzola ott született, igaz, az Interben emelkedett világklasszissá.

A Steaua győzelménél csak egy bukaresti játékost találunk a csapatban, hiszen akkoriban a katonacsapat stratégiája inkább az volt, hogy összegyűjtötte az ország minden szegletéből a legjobbakat – Bölöni Lászlót például Marosvásárhelyről –, és azokat a nagyváradi Jenei Imre formálta erős csapattá. A döntőn csereként beállt a bukaresti, akkor már 36 éves Anghel Iordanescu, akivel mégsem duplázódott a helyiek száma, hiszen éppen a másik bukarestit, Lucian Balant váltotta. Iordanescu a klub egyik legjobb csatára volt, de Jenei a kora miatt már nem számolt vele a kezdőben.

1991-ben a nagy Jugoszlávia utolsó nagy sikerét érte el a Crvena Zvezda – egyetlen belgrádi nélkül. A csapatban volt horvát, macedón, montenegrói, de a fővároshoz senki sem kötődött igazán. A Zvezda is egy klasszikus gyűjtőhely volt, és akkor még kivételesen erős volt a jugoszláv bajnokság.

A következő szakaszban jól látható, milyen hatással volt a klubfutballra az 1996. decemberi Bosman-szabály. Ekkor vetettek véget a légióskorlátozásnak, és a munkaerő szabad áramlása érzékelhetően megjelent a futballban is. 

Évszám Csapat Város szülötte Légiós
1993 Marseille 0 3
1994 Milan 5 3
1995 Ajax 2+4 3
1996 Juventus 1 3
1997 Borussia Dortmund 4 3
1998 Real Madrid 3 7
1999 Manchester United 2 7
2000 Real Madrid 3 4
2001 Bayern München 0 7
2002 Real Madrid 2 5
2003 Milan 1 5
2004 Porto 3 2
2005 Liverpool 2 9
2006 Barcelona 2 8
2007 Milan 1 4
2008 Manchester United 2 5
2009 Barcelona 4 5
2010 Inter 0 11
2011 Barcelona 4 5
2012 Chelsea 2 7
2013 Bayern München 2+1 6
2014 Real Madrid 3 8
2015 Barcelona 4 7
2016 Real Madrid 1 9

Az 1998-ban győztes Real Madridban már hét légiós szerepelt a kezdőben, de volt még három madridi vagy a környéken született játékos is.

A Milanon is nagyszerűen levezethető, hogyan változott meg a futball, mert az 1994-es csapatban még öten vannak a városból, míg 2007-ben már csak egyvalaki: az ikonikus Paolo Maldini. 1990-ben Evanit jelenti a plusz1, mert még gimnazista évei alatt a városba költözött.

Az 1995-ben győztes Ajaxhoz azért írtunk még +4-et, mert az akadémiai rendszer akkor ért először a csúcsra. Így ha például Davids Paramaribóban is született, 14 éves kora óta a klubnál nevelkedett, és majdnem ugyanez igaz Clarence Seedorfra, aki mindmáig az egyetlen, aki három trófeát nyert három különböző csapattal (Ajax, Real, Milan).

A 2001-es Bayernben sem volt müncheni, érdekesség ugyanakkor, hogy három keletnémet helyet kapott a csapatban (Linke kezdett, Jancker és Zickler csere volt), és még két karlsruhei (Oliver Kahn és Mehmet Scholl) születésű játékos.

A 2010-ben győztes Inter jelenti a következő mérföldkövet. Nemhogy milánói születésű játékos nincs a kezdőben, de még csak olasz sem. A világbajnok Marco Materazzi a 92. percben lépett pályára, ő képviselte egyedül az országot.

2012-ben Európa egyik legnagyobb városa, London a csúcsra ért. A Chelsea-ben eltiltás miatt nem játszhatott John Terry, aki nemcsak londoni, de 1998-tól volt a klub játékosa egészen mostanáig. Így is két londoni volt a pályán. 

A Barcelonánál is érdemes megállni, mert például Puyol ugyan katalán, de mégsem számítottuk a barcelonai születésűek közé, míg Pep Guardiolát igen – az 1992-es csapat tagja –, noha Santpedor 60 kilométerre van Barcelonától. 13 éves korától élt a városban, és 2001-ben elképzelhetetlen volt nélküle a klub.

A Realban tavaly egyedül Dani Carvajal képviselte Madridot, aki leganésiként már-már tősgyökeres madridinak számít. 

2010 óta nem volt tehát olyan győztes klub, amelyikben legalább egy hazai játékos ne lépett volna pályára. Ez a sorozat szombat este, a Real–Juventuson sem fog megszakadni, mivel várhatóan Carvajal és Morata is pályára lép, a Juventusba pedig odavárjuk Claudio Marchisiót, aki Torinóban látta meg a napvilágot.