Londontól 60 kilométerre írják az angol futball legújabb csodáját

Már az is komoly meglepetésnek számított, amikor a Luton Town az előző idény végén a Championship rájátszásában kivívta a Premier League-indulást. A nagy-londoni kis csapat 30 év után jutott vissza az angol labdarúgás élvonalába úgy, hogy az elmúlt évtizedben az ötödosztályt is megjárta, a 2013–2014-es szezonban még félprofi státuszú volt. A klub bizonyos kimutatások szerint ebben a 30 évben kevesebb mint 30 millió fontot költött új játékosok szerződtetésére – miközben napjainkban a Transfermarkt adatai alapján az átlagos PL-játékos értéke (570 profi szerződéssel bíró futballista értékéből számolva) alulról karcolja a 20 milliót. 

A Luton esetében ez az átlag mindössze 3,09 millió. A keret összértéke 87 millió, költségvetésük 25, ebből a játékosok fizetésére fordított pénz 17,5 millió font. Egytől-egyig mindegyik a legkevesebb a PL-ben.

Csak viszonyításképpen, a bajnoki címvédő Manchester Citynél 49 millió fontot kóstál egy labdarúgó átlagértéke, 1,07 milliárd fontra becsülik a teljes keretet, és mintegy 170 milliót fordítanak fizetésekre. Igaz, utóbbival még csak nem is ők állnak az élen, a Manchester Unitednél még ennél is nagyobb a játékosok bértömege, majdnem 180 millió.

Pusztán a gazdasági erőviszonyok alapján aligha lehet meglepő: a The Analyst adatelemző szuperszámítógépe 62,2 százalékos valószínűséggel a legbiztosabb kiesőnek tippelte több mint 10 ezer szimuláció alapján. Arra pedig, hogy konkrétan utolsók lesznek, 28,1 százalékot adtak. Mostanra ez teljesen megváltozott, az utolsó helyükre pusztán 0,3 százalékos valószínűséget kalkulálnak az Optánál, és épp a bennmaradás határán billegnek, a szimulációk 22,5 százalékában a 17., épp a vonal feletti pozícióban, 27,4 százalékában a 18., azaz épp az alatt zárva.

A narancs-fehérek teljesítménye az idény közben is óriásit változott, november közepétől mintha nem is ugyanaz a csapat lenne a pályán. November 25-ig (a Crystal Palace elleni 2–1-es győzelem napjáig) volt egy győzelme és hat pontja tizenkét forduló alatt Rob Edwards együttesének, azóta viszont tíz bajnokin négy győzelem, két döntetlen és négy vereség a mérleg – ami jóval jobb, mint egy biztos kieső mutatója lenne. 

Az első 12 fordulóban mindössze 10 gólt lőtt az újonc, ám 22-t kapott. Hiába volt viszonylag jó Thomas Kaminski kapus teljesítménye, az ellenfelek helyzetminőség-mutatója (xG) alapján 8,61 találattal kevesebb terhelte a hálóját, mint kellett volna, míg a lövésminőség-mutató alapján (xGOT vagy PSxG) 4,22 találatot előzött meg bravúrjaival. A csatárteljesítmény azonban messze elmaradt a kívánatostól, a Lutonnál (-5,66), egyedül a Chelsea lőtte jobban alul a saját xG-jét (-5,76), ám a helyzetkihasználásban még a londoni kékek is jobbak voltak. Az újonc a ziccereinek alig több mint 36 százalékát váltotta gólra ebben az etapban.

November 25-től teljesen megfordult a trend, az elmúlt tíz meccsen messze a ligaátlag felett, 77 százalékban értékesítik ziccereiket a Luton játékosai, és jóval felül is lövik az xG-jüket. Míg a helyzetminőség-mutatójuk 14,8, addig már 22 gólt szereztek. A támadógépezet ilyen szintű javulásában két embernek volt kulcsszerepe: a befejezéseknél Elijah Adebayonak, az építkezőfázisban pedig Ross Barkley-nak.

Adebeyo november közepéig tizenkét meccsen két gólt lőtt, azóta tíz találkozón már hetet. Még durvább, ha hozzátesszük, ezt a hetet is a legutóbbi nyolc fellépésén szorgoskodta össze. Az Everton egykori csodagyereke, Barkley kisebb sérüléssel kezdte a szezont, az első hét fordulóban csupán két mérkőzésen léphetett pályára. Onnantól viszont, hogy maga mögött hagyta a sérülést, csaknem azonnali hatással volt a játékra. Október 29-e óta tizenhárom bajnokiról – írd és mondd – mindössze nyolc percet hiányzott. A legutóbbi tíz meccsen nyújtott teljesítménye több mint kiemelkedő: ő teremtette ezeken a legtöbb helyzetet csapaton belül (16), ő próbálkozott a legtöbb lövéssel (20), és mindent egybevetve is ő vette ki a részét a legtöbb lövésig vitt akcióból (47). Ezzel messze ki is emelkedik a Lutonból: Adebayo 24, Chiedozie Ogbene 23 végigvitt támadásban volt aktív december 1-je óta.

A LUTON MUTATÓI
1–12. forduló		13–23. forduló
11,4	gólszerzési kísérlet/meccs	11,4
2,7	pontos próbálkozás	4,8
0,96	xG/meccs	1,27
1,8	nagy helyzet/meccs	2
39,10%	ziccerek kihasználása	77,80%
37,3	nyomásgyakorlás a támadóharmadban	60,4
19%	százalékos megoszlás a harmadok közt	28%
		forrás: Opta

Rúgd és fuss – évtizedekig minősítették így az igazi angol futballstílust. Azt a játékfelfogást, amely mára csaknem teljesen kikopott a Premier League-ből. Néhány évvel ezelőtt talán csak a Burnley játszotta, no nem a mai, Vincent Kompany-féle együttes, hanem a Sean Dyche által 2015 és 2021 között újabb meg újabb bravúrral benntartott csapat. A mostani kiírásban pedig eleinte a Luton játékára passzolt talán a legjobban a leírás. Igaz, esetükben sem feltétlenül a klasszikus előreívelésekre alapozva. Sokkal inkább a rendkívül támadó szellemű – és védekezésben emiatt sokszor vissza is ütő – szárnyvédők száguldozására. A bajnokságban még most sincs olyan együttes, melynek szélső védői átlagosan távolabbi pozíciót foglalnának el a pályán saját kapujukhoz képest, mint a Lutonéi. A bal oldali 58 (többnyire Alfie Doughty), a jobb (Ogbene) 58,7 méterre van a saját kapuvonalától, átlagban majd egy métert verve a Manchester City, másfelet az Arsenal szélső védőinek pozíciójára, és közel hatot a Premier League-átlagra (52,4 és 52,8 m).

Nem véletlen, hogy az idény első harmadában a nagy-londoniaknál több szélről érkező labdával senki sem próbálkozott az ellenfelek tizenhatosának előterében: az első 12 meccsükön 203-mal. Azóta viszont ez is megváltozott, az elmúlt tíz fordulóban megkísérelt 111 beadás már a hetedik legkevesebb a ligában. Hogy hová lettek ezek a szélen felvitt, onnan nagy ívben középre gyötört labdák? Hát többnyire Barkley-hoz kerültek a pálya tengelyébe.

Ami a következő hónapokra azonban intő jel lehet, az az elmúlt hetekben látott xG-felülteljesítés. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy a Luton innentől kezdve a szezonból számukra hátralévő 16 meccsen állandósítani tudja ezt a teljesítményt. Miként Kaminski is „adós” már egy-két gyengébb meccsel. Jelenleg a PSxG alapján 5,9 megelőzött találatnál jár, ami az Opta adatai alapján a legjobb a ligában. Mögötte a Tottenham nyáron megszerzett kapusa, Guglielmo Vicario jön 5,4-gyel.

„Lehet, hogy sokakat megleptem vele, de már az idény elején is úgy nyilatkoztam: függetlenül az anyagiaktól és az előzetes esélyektől a Luton képes lehet kiharcolni a bennmaradást. Az első öt-hat forduló ráment az akklimatizációra, de azóta kifejezetten szervezett hatása van a csapatnak, és a legnagyobbakat, például a Liverpoolt, az Arsenalt és a Tottenhamet is képes volt nagy csatára kényszeríteni. A szurkolók, és így a játékosok számára is igazi ünnep minden mérkőzés. Különleges volt látni, hogy a Luton-drukkerek akkor is ott maradtak a stadionban éltetni az övéiket, amikor két-három góllal kaptak ki az idény eleji fordulókban” – fogalmazott az Index megkeresésére a Luton eddigi teljesítményéről Kovács János, a csapat korábbi futballistája. 

Ez egyébként a klub egyik legnagyobb erénye is. A tulajdonosok maguk is szurkolók, jó harminc éve, hogy David Wilkinsonék átvették a csapatot, és mindig is odafigyeltek arra, hogy közvetlen, családias hangulatot teremtsenek. Egészen biztos vagyok benne, hogy azok, aki tíz éve a mi meccseinkre jártak, 80 százalékban most is ott vannak, ugyanúgy a kedvenc helyükön ülnek, és szorítanak a csapatért, mint akkor. A klubvezetés egyszer sem nyújtózkodott túl azon a bizonyos takarón, türelmes munkával, apránként építkezett, pontosan tudva még az ötödosztályban is, hogy egyszer meglesz ennek a hozzáállásnak a gyümölcse.

Az MTK-nál nevelkedett labdarúgó két periódusban, összesen három szezont töltött el a klub színeiben, mielőtt 2013-ban hazatért a Budapest Honvédhoz, 2018-ban pedig visszavonult a Pénzügyőrből.

Anno a csapat az ötödosztályban szerepelt, ám az FA-kupában akkor is épp kisebb csodát hajtott végre, a selejtezőből indulva egészen a negyeddöntőig menetelt, eközben a Wolverhampton Wandererst és az épp élvonalbeli Norwich Cityt is búcsúztatva.

„Egyértelmű, hogy az a menetelés, ezen belül is a Norwich-meccs a legszebb emlék, amit a Lutonnál szereztem. Emlékszem, szülők, nagyszülők, mindenki ott volt, aki csak számított. Magyarországról nézve tudom, különlegesnek hathat, hogy ennyire szeretik a csapatot a helyiek, miközben rendszeresen járhatnának az Arsenal vagy a Chelsea meccseire is, de Angliában valahogy olyan a légkör, presztízs, hogy az első számú csapatod a helyi klub legyen. Ha van két mérföldre egy másik településen, egy magasabb osztályban szereplő klub, az első akkor is azé a helyé, ahol felnőttél. Ott a foci iránt kicsit is érdeklődő gyerekek legfőbb kívánsága karácsonykor nem a PlayStation és a legújabb FIFA – persze többnyire megkapják azt is –, hanem a helyi klub meze. Ez pedig példaértékű."

Kovács szerint nem véletlen, hogy függetlenül az adott osztálytól a csapatnak még most is otthont adó Kenilworth Road rendre megtelik. Igaz, az 1905 óta használt létesítmény jelenlegi, 11 500 fős befogadóképessége nemhogy az első, mind a négy profi osztályt tekintve is a legkisebbek közé tartozik. 

Imádtam ott játszani. Tudni kell, hogy a stadion közel sem a legjobb környéken van a városon belül, és a karbantartására sem jutott mindig annyi pénz, mint ideális lett volna. Ezzel együtt is igyekeztek mindig mindent megoldani, hogy otthonos legyen nekünk és a szurkolóknak egyaránt. Tény, nagyon közel van a lelátó a pályához, de ez tapasztalataim szerint az ellenfeleket is csak doppingolta, még akkor is, ha gyakran előfordult, hogy az első sorokból érkező »folyékony véleménynyilvánítás« áldozatai lettek.

– nosztalgiázott Kovács.

„Az ötödosztályban is nyolcezer néző körül alakult az átlagnézőszámunk, a rangadókra pedig teljesen megtelt a stadion. Amikor playoff-döntőt vívtunk a Wembley-ben, több mint 30 ezren kísértek el minket. Mai napig sajnálom, hogy egy gólon elcsúszott a feljutásunk akkor. Ráadásul azóta többször is emlegették, valószínű lesről született a találat. De nincs mit tenni, akkor még nem volt videobíró” – jegyezte meg.

A ma már 38 esztendős exfutballista szerint korai lenne kijelenteni, hogy a Luton csodát művel, és tényleg bennmarad, de több mint dicséretes, hogy a szezon kétharmadához közeledve a legjobb az újoncok közül. Jobban aggódik azon, hogy ha sikerül kiharcolni a jövő évi élvonalbeli tagságot is, akkor esetleg megkopik a varázs, miközben az elvárások miatt megnő a játékosokra nehezedő nyomás, ez pedig egy sokkal simább kieséshez vezet majd egy év múlva. Ez azonban a jövő zenéje.

„A Luton a Premier League mércéjével talán kis csapatnak tűnik, de rendkívül nagy futballhagyománnyal bír, amelynek abszolúte helye van legalább a másodosztályban. Ezt a hagyományt a gazdasági nehézségek közepette igazán nehéz volt megfelelően ápolni, de a város, a szurkolók, és elsősorban Wilkinsonék mindent megtettek azért, hogy így legyen. Már csak e miatt a munka és szenvedély miatt is megérdemelnék, hogy bennmaradjanak, és a következő években például az első és másodosztály között ide-oda liftező csapat szintjét elérjék" – tekintett előre a klubnál hatvannyolc meccsen szereplő, ezeken pedig védő létére hét gólt is jegyző labdarúgó. 

Akár benn marad a Luton, akár nem, a múlt heti, Newcastle United elleni 4–4 sokak számára jó ideig jelképes részsiker marad: aznap ugyanis a liga legtehetősebb csapata fogadta a legszegényebbet – és ismét bebizonyosodott: a pénz továbbra sem minden.

(Borítókép: Joe Priorv/ Visionhaus via Getty Images)