Villámléptű csodafegyver vagy zsákutca? Ezért került Frimpong a Liverpool célkeresztjébe

A Liverpool jelenlegi jobbhátvédje, Trent Alexander-Arnold az elmúlt években a klub egyik kulcsfigurájává vált, egyedülálló stílusával szabályosan újraértelmezte a posztot. Azonban már két hete hivatalos, hogy a nyáron a Real Madrid játékosa lesz, így a Liverpoolnak sürgősen meg kell találnia az utódját. A feladat nem ígérkezik könnyűnek, mert hasonló profilú szélső védőt nehezen találni, topszinten kipróbált pedig nem is igazán akad. A sajtóhírek szerint az első számú kiszemelt Jeremie Frimpong, a Bayer Leverkusen fiatal holland jobb bekkje, akinek kivásárlási ára 35 millió euró körül mozog, szerződése pedig 2027-ig érvényes a német klubnál. Az elmúlt évek sikerkovács edzője, Xabi Alonso távozása után azonban ő is elhagyná a „hajót”. A The Analyst a várható klubváltás apropóján készített részletes elemzést arról, mi szól még Frimpong liverpooli szerződtetése mellett.

 

A portál cikkében kiemeli, hogy Frimpong – ellentétben Alexander-Arnolddal, aki gyakran középpályásként is funkcionál a támadások építésében – alapvetően egy klasszikusabb szélső védő, aki inkább a vonal menti gyors felfutásokra, cselezésekre és egyéni megoldásokra épít. A Leverkusenben az elmúlt szezonokban rendkívül aktív figura volt Alonso rendszerében, ahol elsősorban szélső védőként futballozott. Ugyanakkor a feladatai közé tartozott, hogy gyakran a középpályás vonalnál is előrébb helyezkedve, már-már támadó szerepkörbe helyezze magát. Mindez ráadásul párját ritkító kapu előtti hatékonysággal párosult: Frimpong gól- és gólpasszmutatói kiemelkedőek: a 2023–2024-es szezonban 14 gólt és 10 gólpasszt jegyzett, míg a következő idényben 5 gól és 9 gólpassz került a neve mellé. Ezek tökéletesen tükrözik támadóképességeinek sokszínűségét és hatékonyságát – és ténylegesen ígéretes Alexander-Arnold-utóddá teszik.

A cikk kitér arra is, hogy Frimpong korábban, a Bayer Leverkusen előző edzője, Gerardo Seoane irányítása alatt inkább klasszikus jobbhátvédként játszott, ahol szintén komoly eredményeket ért el, például a 2021–2022-es szezonban is kiosztott hat asszisztot. A The Analyst elemzésének szerzője, David Segar pontos statisztikai hasonlóságként emeli ki még, hogy Frimpong átlagosan 1,3 nyílt játékhelyzetet alakított ki mérkőzésenként, ami közel áll Alexander-Arnold 1,4-es mutatójához a 2024–2025-ös Premier League-szezonból.

A szerző nemcsak a támadóképességeket hangsúlyozza, hanem rávilágít Frimpong védekezésbeli hiányosságaira is. Elsősorban alacsony termetét (170 cm) és bizonyos pozíciós bizonytalanságait hozza fel, amelyek miatt aggályos lehet, hogyan boldogulna a Premier League kemény fizikai környezetében, különösen egy négyvédős rendszerben, ahol a jobbhátvédnek stabil védekezési szerepet is vállalnia kell. Ha ez nincs így, a középpályásokra, a Liverpool rendszerében a pálya tengelyétől többnyire jobbra helyezkedő Szoboszlai Dominikre helyezhet extra nyomást és jelenthet számára plusz védekező feladatokat. Az elemzés arra is kitér, hogy a Liverpool jelenlegi taktikája és játékstílusa – amelyben Alexander-Arnold sokszor középpályásként is megjelenik, hosszú, pontos passzokkal, keresztlabdákkal szervezve a támadásokat – nem feltétlenül illik teljesen Frimpong stílusához, aki, mint korábban említettük, inkább a vonal mentén tör előre, sebességére és egyéni megoldásaira épít. 

Jegyezzük meg, Frimpong sebessége nem csak szemre látványos: a 2024–2025-ös Bundesliga-idényben elért 36,34 km/h-s csúcsával a hetedik leggyorsabb játékos volt Németországban – megelőzve többek között Alphonso Davist és Karim Adeyemit is a Bundesligában. Összehasonlításként: a Liverpool leggyorsabb játékosa, Luis Díaz 34,92 km/h-val futott a szezonban, ami a Premier League-ben 51 másik futballistáénál lassabb érték…

Frimpong gyengeségei a hosszú passzoknál, azoknál a mélységi indításoknál, illetve valamivel rövidebb ütempasszoknál jön ki, amelyből rengeteg táplálta Mohamed Szalah (sokszor góllal végződő) akcióit. Míg Alexander-Arnold az idény első 35 fordulójában 286 hosszú passzt próbált meg, 42 százalékos pontossággal, Frimpong csak 32-t a Bundesligában (ezen a mutatón pedig az sem kozmetikáz sokat, hogy Arnoldénál néggyel kevesebb, 31 fordulós mintán alapul) – nála a leverkuseni csapattársak közül tizenegy is többet vállalt. Bár a passzpontosság hasonló (44 százalék), a mintaszám kicsi, és világos: Frimpong inkább cipeli, mint osztogatja a labdát.

Ez a többi számában is megmutatkozik. A holland válogatott játékos a 2024–2025-ös kiírásban 278 labdavezetést hajtott végre a német élvonalban, ezek átlagos hossza 8,3 méter – ennél csak két Bundesliga-játékos mutatott be többet. Bár összesen 30 játékosnak volt nála több progresszív labdacipelése (azaz legalább 5 méterrel előrevitt labdavezetése), Frimpong 109 esetben legalább 10 métert is haladt, amivel már a közvetlen élmezőnybe tartozik (14.). A lényeget tekintve: ha egyszer lendületbe jön, nehéz megállítani – de tőle felesleges azt várni, hogy akár hosszú indításokkal, akár az ellenfél tizenhatosánál körömpasszokkal segít majd megbontani a rivális védelmét. Pedig a tizenhatos előterében végigvitt apró háromszögelések, Szoboszlai, Alexander-Arnold és Szalah precíz passzjátéka Arne Slot, de még Jürgen Klopp regnálása alatt is meghatározó volt az Anfielden. 

David Segar megállapítása szerint a holland bekk Liverpoolba érkezése jelentős taktikai átalakításokat követelne meg az első szezonjában rögvest bajnoki címet ünneplő vezetőedzőtől. Olyan módosításokat, amelyek ki tudják használni Frimpong erősségeit, miközben megfelelő védelmi stabilitást biztosítanak a csapatnak – ebben azonban megvan a rizikó, hogy Szalah hatékonyságát visszavetik majd. Ez különösen fontos lehet akkor, ha a középpályán vagy a baloldali védelemben is támadó szellemű játékosok szerepelnek (például Kerkez Milos), ami a védekezési feladatok szétosztását és átgondolását igényli.

A Liverpool nemcsak Alexander-Arnold hosszú passzainak, hanem beadásainak is megérezheti a hiányát a jövőben. Frimpong utóbbit már jobban kompenzálhatja, még akkor is, ha a pontrúgásoknál kevesebb hasznát veszik. Például nyílt játékból rendre kísérletezik beadásokkal – a Bundesligában csak Maximilian Mittelstädt próbálkozott többször nála (116 alkalom). A sikeres beadások terén ugyan lehetne pontosabb (22), de Alexander-Arnold is csak eggyel teljesített jobban (23).

A holland védő viszont a bundesligás mutatóival köröket ver lehetséges liverpooli elődjére abban, milyen gyakran jut el veszélyes zónákba. A leverkuseni játékosok közül csak Florian Wirtz (állítólag ő is szerepel a Liverpool kiszemeltjei között) volt többször az ellenfél tizenhatosán belül labdával (120 vs. Frimpong 117). Átlagosan 4,5 ilyen érintése van meccsenként – Alexander-Arnoldnál több mint kétszeres (1,9). Az igazán érdekes az, hogy Conor Bradley (akivel néhány napja hosszabbított a Liverpool, és állítólag Slot biztosította is a bizalmáról, a következő szezon elején kezdőként számol vele) megelőzi őt e tekintetben (5,3) – bár megjegyzendő, utóbbi esetében jóval kisebb a minta – pedig ő nem szárnyvédőt, nem is befelé húzódó fantomközéppályást, hanem klasszikus, vonal mentén mozgó jobbhátvédet játszik. Ez lehet egyébként az a pont, ahol Frimpong játéka hosszabb távon igazán illeszkedhet Slot elképzeléseibe.

Az elemzés ugyancsak Frimponggal kapcsolatos kérdőjelként veti fel a holland bekk labdabiztosságát: a Bundesligában átlagosan csak 50,1 labdaérintése volt 90 percenként, szemben Alexander-Arnold 87,2-es és Bradley 85,1-es Premier League-mutatójával. Az ok-okozat pedig nem teljesen egyértelmű: Xabi Alonso saját taktikája miatt követelt ennyivel kevesebbet leverkuseni védőjétől a labdakihozatalokban, vagy a spanyol nemes egyszerűséggel igazodott Frimpong esetleges gyengeségeihez…

A cikk hatalmas pozitívumként emeli ki a védővel kapcsolatban, hogy anno a Manchester City akadémiáján nevelkedett, így a Premier League szabályai szerint „homegrown” játékosnak számítana. Ez további előnyt jelentene a Liverpool számára az igazolásnál, különösen az angol szabályozások tükrében, ami szigorú kvótákat állít fel az élcsapatokkal szemben is keretük összetételét – a hazai (nevelésű) és légiós futballisták arányát – illetően. 

Összességében a The Analyst rávilágít arra, hogy bár Jeremie Frimpong támadóképességei és potenciálja kiemelkedő, és bizonyos szempontból nagyon vonzó választásnak tűnhet Alexander-Arnold pótlására, a védekezésbeli hiányosságok, a taktikai eltérések és az alkalmazkodási kihívások miatt nem egyértelmű, hogy ő a legjobb megoldás a Liverpool számára. A klubnak alaposan meg kell fontolnia a döntést, és várhatóan jelentős változtatásokkal kellene készülni a jelenlegi játékrendszerben ahhoz, hogy Frimpong teljesítse a rá bízott szerepet, ugyanakkor ha úgy alakulnak a tárgyalások a többi kiszemelttel, nagyon is hasznos lehet, hogy a Citynél eltöltött utánpótláséveknek hála „futballangolnak” számít. Utóbbi pedig könnyen lehet, el is dönti a kérdést, a kerettervezésnél minden dilemmánál erősebb érvként. 

(Borítókép: Jeremie Frimpong és Szoboszlai Dominik egy két évvel korábbi Bundesliga-meccsen: ellenfelekből csapattársak? Fotó: Getty Images Hungary)