Björndalen beseperte 13. vb-aranyát

Káosz követte a pjongcsangi sílövő-világbajnokság vasárnapi férfi üldözéses versenyét: a szervezők egy szabálytalanságra hivatkozva előbb megbüntettek tíz versenyzőt és így megfosztották a győzelemtől Ole Einar Björndalent, majd visszacsinálták döntésüket. Az újabb határozat a norvég biatlonista tizenkettedik világbajnoki címét eredményezte, amihez keddre virradóra megszerezte a tizenharmadikat is.

A 35 éves sílövő alighanem sportága valaha volt legnagyobb alakja: eddigi négy olimpiáján öt aranyat és összesen kilenc érmet szerzett. Ötször végzett az élen az összetett Világkupában, ahol hatszor második lett. A Vk-futamokon eddig összesen 87-szor tudott győzni, ezzel a téli sportok legeredményesebbje ebben a kategóriában. Legújabb győzelmével megelőzte a 86 sikerrel álló egykori svéd alpesi sízőt, Ingemar Stenmarkot. Björdalen azt a bravúrt is elkövette már, hogy eddig egyedüli sílövőként tudott Világkupa-versenyt nyerni a sífutók között.

Björndalennek már a családja is tele volt sílövővel, két bátyja szintén ezt a sportot űzte, Daggal szerepeltek együtt is a válogatottban. Felesége is biatlonista: a belga-olasz kettős állampolgár Nathalie Santer-Björndalen nem volt ilyen sikeres, de 1994-ben másodikként végzett az összetett Világkupában

A norvég már juniorként is nagy sikereket ért el – az 1993-as vébén három aranyat szerzett –, majd húszévesen első olimpiáján (hazai pályán, Lillehammerben) is elindult, ahol a legjobb helyezése a váltóval szerzett hetedik hely volt. Az áttörést a következő olimpia szezonja, az 1997/98-as hozta el a számára: megnyerte az összetett Világkupát, a csapattal aranyat nyert a pokljukai vébén, és tíz kilométeres sprintversenyben olimpiai bajnok lett Naganóban.

Ezután kevésbé voltak átütőek sikerei: háromszor második lett a Világkupában (kétszer a francia Raphaël Poirée előzte meg), és továbbra sem tudott egyéni aranyat szerezni a világbajnokságon.

Megint az olimpián szerepelt kiugróan, de a szezon folyamán semmi sem utalt arra, hogy egyedülállót alkot. 2002-ben, Salt Lake Cityben aztán eddig egyedüli sílövőként mind a négy lehetséges aranyérmet megszerezte: első lett a 10 kilométeres, a 12,5 kilométeres üldözéses és a 20 kilométeres egyéni számokban, valamint a 4×7,5 kilométeres váltóban. (Korábban két arany volt a legtöbb egy olimpián, amit egy biatlonista szerzett.) Ráadásul mindegyik egyéni számot nagy magabiztossággal nyerte meg. Ehhez hozzájött még egy ötödik hely is: 30 kilométeren, a sífutók között.

Az olimpia után Björndalen újabb győzelmeket aratott, de kitartó riválisa, a francia Poirée sikeresebb volt nála. A norvég 2002/03-ban újra megnyerte az összetett Világkupát, a Hanti-Manszijszkban rendezett vébén pedig összejött az első két egyéni arany is. A következő szezon megint Poirée-é volt, aki a Világkupa-győzelem mellé három egyéni vébéelsőséget is hozzátett, míg Björdalennek egy ezüst és három bronz jutott 2004-ben Oberhofban.

2004/2005-ben a francia már nem jelentett nagy kihívást, és Björndalen az összetett Vk-győzelem mellé szerzett négy aranyat az ausztriai, hochfilzeni vébén is.

A 2006-os olimpia jócskán alulmúlta a norvég várakozásait. Nemcsak a két ezüst- és az egy bronzérem bánthatta, hanem az is, hogy a 15 kilométeres tömegrajtos versenyben az utolsó lövéssorozatig vezetett, viszont rontott és végül csak a harmadik lett.

Björndalen Torino óta még öt egyéni világbajnoki győzelmet aratott, megnyerte az olimpia évében és 2007/08-ban is az összetett Világkupát.

A téli sportok egyik legnagyobb alakja a hozzáértők szerint tökéletességre törekvő mentalitásának, kivételes erejének és sífutótudásának köszönheti sikereit. Fő gyengéje a lövészete, amelyet kitartó edzésmunkával sikerült javítania. Ole Einar Björdalen a 2010-es olimpia után várhatóan visszavonul, bár ő is úgy gondolja, hogy akár a 2014-es szocsi játékokig, vagyis negyvenéves koráig is versenyezhetne, és legalább futamgyőzelmekre képes lenne a Világkupában.