Pénztelenség és idegösszeomlás az olimpia előtt

Az olimpiákon kevéssé sikeres sportágak versenyzőit egy kézlegyintéssel szokták elintézni Magyarországon is, pedig sokszor már a kijutás  emberfeletti erőfeszítéseket igényel. A gyorskorcsolyázó Tóth Ágota négy évvel ezelőtt tíz nappal a megnyitó előtt maradt le a torinói játékokról, most pedig egy kisebb idegösszeomlás után, 250 euróval a zsebében utazott ki Calgaryba edzőtáborozni. Mégis azt mondja, biztos benne, hogy nem adja fel, bárhogyan is alakulnak a dolgok.

„A sportágunk fizikailag megszűnt létezni” – mondta nemrég Egyed Krisztina. Az egykor Eb-3. gyorskorcsolyázó most sportága szakágvezető-helyettese és annak kapcsán tette a fenti kijelentést, hogy a városligeti Műjégpálya hamarosan induló felújításával elvesztették egyetlen igazi hazai bázisukat is. A versenyzők külföldre kényszerülnek, ki Németországban, ki Kanadában próbál felkészülni, miközben már száz nap sincs a következő téli olimpiáig.

Ezzel egyidőben a korcsolyázók forrásai is elapadtak, így fordulhatott elő, hogy már a két kijutásra esélyes versenyző, Tóth Ágota és Szöllősi Szabolcs felkészülésére is alig van pénz. Utóbbi szerencsére megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) sportolói ösztöndíját, ami hét hónapon át havi ezer dollárt, illetve ezenfelül ötezer dollár versenyzési támogatást jelent.

„Ha ez nem lenne, lehúzhatnánk a rolót – tette hozzá Egyed, de kiderült, még így is nagy baj. – Gyakorlatilag kiürült a szakági kassza. Így hiába küldtük ki Tóth Ágotát két hónapra Calgaryba, mindössze kétszázötven eurót tudtunk neki adni. Ha folyik be pénz a szövetségbe, küldünk utána.”

Kétszázötven euró, vagyis 66 ezer forint Magyarországon sem lenne elég sokáig, egy kanadai edzőtáborra pedig riasztóan kevés lehet..

Tóth Ágota

„Kétszázötven euró valóban semmire sem elég. Legalábbis arra nem, hogy Kanadában itt legyek két hónapig – ezt már Tóth Ágota erősítette meg. A 22 éves gyorskorcsolyázót emailben értük el, több levélben mesélt viszontagságairól. – Egy kis ennivalóra elég volt, és egy-két versenynevezést is ki tudtam fizetni belőle, a többi pedig a saját félretett pénzemből ment. Idáig. Mert elfogyott, úgyhogy most várok, hogy a szövetség utaljon nekem pénzt. Ha nem tud, akkor legkésőbb a hétvégén megyek haza, és akkor már majdnem biztos, hogy nem leszek ott Vancouverben. Ez a helyzet.”

A tízszeres magyar bajnok, többszörös országos csúcstartó, juniorként Eb-4. és vb-10. sportolónő azt is elárulta, problémái nemcsak az anyagiakkal adódtak.

„Még otthon egy kisebb idegösszeomlást kaptam, ezért most gyógyszert kell szedjek, hogy ne essek vissza. Ezt a dolgot nem is folytatnám, mert senki nem kíváncsi erre (gondolom)” – írta. De kíváncsiak voltunk.

„Szóval, az idegösszeomlás. Olyan volt az egész mintha nem is én lennék, csak sírni tudtam és azt úgy óránként" – írta erről az időszakról Ágota. Úgy érezte, miután nem jöttek a korábbi eredményei, lemondtak róla, már nem támogatták úgy, mint régen. Aztán szép lassan ő is elhitte, hogy már nem lehet jobb. Mivel valamiből fenn kell tartania magát, egy konditeremben dolgozik személyi edzőként, így csak munka után, egyedül tudott edzeni. A hosszú nyári felkészülés magát kellett pörgetnie, hogy menjen tovább, ne adja fel.

"És jött a szezon. Kaptam a híreket. Nem kapok támogatást, nincs pénz, ez van. Kiborult a bili. De már túl vagyok rajta, mert szeretem, amit csinálok és ha nem korcsolyáznék, akkor megszűnne egy kicsit Tóth Ágota. És huszonkét évesen meg nincs kedvem újból rájönni arra, ki is vagyok.”

Egy kineziológus segített neki kilábalni a gödörből, és most már várja a megmérettetéseket. Ágota Kanadában jól érzi magát, mert az ottani edzésekkel van a legtöbb esélye arra, hogy jó eredményeket érjen el. „A mentalitás, az emberek, a környezet, a feltételek minden adott arra, hogy profi váljék belőlem. Szuper csapattársaim vannak, nagyon jól mennek az edzések” – írta az edzőtáborról, amelyek napi két gyakorlással telnek.

Tóth Ágota négy évvel ezelőtt már elérte, amiben most még csak reménykedhet: 1000 méteren teljesítette a 2006-os torinói kiküldetési B szintet. Azonban két héttel a játékok kezdete előtt a nemzetközi szövetség három másodperccel lejjebb vitte a szintidőt, így a gyorskoris itthon maradt.

„Életem legnehezebb időszaka volt, egy kockát nem láttam a közvetítésekből. Mintha a szívem facsarták volna. Tizennyolc éves voltam, és nagyon akartam, hogy ott legyek, hogy megmutathassam magam, hogy bevonuljak az országom zászlaja alatt. Ezt az érzést nem ismerhetik, csak azok, akik már ott voltak. Azt hiszem, hogy aki olimpián jár és esetleg érem nélkül tér haza nagyon boldog ember és elégedett, mert nem véletlenül szabták meg, hogy csakis a legjobbak lehetnek ott. Csak a legjobbak - ez a kulcsszó. Nem sikerült akkor, azt hiszem már túl vagyok rajta, nem is tehetek mást, mert már elmúlt.”

A négy évvel ezelőtt történtek és a mostani helyzet miatt sem tud a kijutási esélyeiről beszélni. 1000 méteren lehet a legtöbb esélye, de most kétséges, lesz-e valódi lehetősége végigcsinálni a következő szűk három hónapot.

„Odaállok a rajthoz és megyek, ahogy csak tudok, a cél után felállok és megnézem az órát. Majd kiderül. Már nem is idegeskedem, ezen már túl vagyok. Abban biztos vagyok, hogy még nem adom fel, bárhogyan is alakulnak a dolgok. Túl sok energiám van ebben az egészben. Tudom, hogy sokkal több van bennem, mint amire bárki is számít. Ez a legjobb az egészben, hogy még nem tudják, hogy mit tudok. Szeretnék megerősödni úgy pszichésen, mint fizikailag és megmutatni, hogy nem szabad elfelejteni a nevemet.”

Majd érkezett még egy levél, aminek a zárásából kiderült, Ágota anyagi gondjai egyelőre megoldódtak: "Ui.: úgy néz ki, hogy maradok, elvileg holnap reggel érkezik pénz a számlámra."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!