Megtapsolunk mindenkit, aki hány edzésen

Berecz Anna az elmúlt idény végén az Egyesült Államokban versenyzett, indult többek között az amerikai nemzetközi bajnokságon, Mission Ridge-ben pedig a harmadik helyen zárt SuperG-ben. Teljesítményére felfigyelt az egyetemi csapattal utazó edző, aki ösztöndíjat ajánlott neki, Berecz pedig pár hete megkezdhette tanulmányait Anchorage-ben, Alaszkában, ahol a helyi csapattal ideális körülmények között készülhet a versenyévre, írta a síelők.hu.

Hogyan figyeltek fel rád?

Az anchorage-i egyetem sícsapatának edzőjével már korábban is beszéltem, mert körbe akartam járni, milyen lehetőségeim vannak edzés és tanulás szempontjából, de az egész csak elméleti szinten érdekelt egészen ez év áprilisáig, amikor átjöttem az USA-ba versenyezni. Látta, hogy itt vagyok a kontinensen és írt, hogy a következő versenyre eljön és személyesen is megismerne.

Leültünk beszélgetni és felajánlott egy ösztöndíjat, mert tetszett neki a síelésem és megvoltak hozzá a kellő eredményeim. Kicsit hezitáltam, mert ez egy óriási váltás, eddig csak Európában éltem és Amerika azért más. És mégiscsak minimum egy, maximum 4 évről van szó, amiből ugye alig tölthetek időt otthon. De úgy döntöttem, hogy kipróbálom, mert csapatban készülhetek, ami rám mindig is jó hatással volt és mellette tanulhatok is.

Az ösztöndíjból meg lehet élni?

Undeclared vagyok, ami azt jelenti, hogy még nem választottam szakot. Ez itt elég gyakori, de pszichógiából szeretnék diplomázni, és mellette még oroszt tanulni. Az ösztöndíjam az edzést, a versenyzést és a tandíjat fedezi, ami tetemes összeg. A sísport nem kap akkora támogatást, mint a hoki vagy a tenisz, és az ösztöndíjakat többfelé osztják, hogy nagy legyen a csapat. Nekem kell fizetnem a lakbért, az étkezést, a könyveket (ezek az Államokban elég drágák) és különböző egyetemi díjakat is, és azt is, ha edző nélkül megyek versenyre. De még így is jobban járok, mintha magánedzővel készülnék Európában.

Milyenek azok az ideális körülmények, az edzéslehetőségek?

Anchorage-ban lakom, ez Alaszka legnagyobb városa, két norvég csapattársammal bérlünk egy lakást, eddig jól működik minden. November elejéig szárazedzések lesznek csak, vannak elég kemény edzések, de sokkal élvezetesebb, mint egyedül futni egy atlétikapályán. Az időjárás hűvös, mint az otthoni október. Közel vagyunk a tengerhez, úgyhogy elméletileg nem lesz annyira hideg, viszont nedves lesz a levegő, ami pedig csontig hatol.

Naponta mennyi a tanulás, mennyi az edzés?

Reggel van edzésünk, onnantól mindenki órára jár. Azért csak két óra, mert a nemzeti egyetemi sportszövetségnek (NCAA) van egy szabálya, hogy kötelező (edzői felügyelet alatti) edzés felkészülési időszakban csak heti 10 óra lehet. De általában tovább húzzuk és délután is bárki edzhet, de az szabadon választott. November elején lesz egy 10 napos havas edzőtáborunk Coloradoban, és onnantól kezdve sokat is fogunk síelni, kondiban csak szintentartás lesz.

Mostantól minden hétfőn lesz gyorsító edzésünk, ami nagyon intenzív. Mesélték a csapattársaim, előfordul, hogy valakinek nem bírja a szervezete a terhelést és feljön a reggeli, de ez bármelyik sportágra jellemző. Összetartunk, és megtapsolunk mindenkit, aki elhányja magát edzés közben.

Más az ottani edzésmunka?

Az edzéshatás ugyanaz, más feladatokat csinálunk. Ezen a nyáron sokat futottam terepen és kevesebbet voltam a konditeremben súlyzós ezdésen, mert másképp fejlesztettünk erőt, de most háromszor van egy héten konditermi edzés, a többi pedig vagy futások (például emelkedőn) vagy elmegyünk kirándulni, hegyet mászni. Itt a kirándulóutak toronyiránt mennek föl a hegyre, a lehető legegyenesebb útvonalon, elég vicces.

Kik vannak még a csapatban?

Az alpesi csapatban összesen három amerikai van a 14-ből. Van négy norvég, egy finn, egy francia, négy kanadai és én, nagyon vegyes a társaság. Eddig mindenki nagyon befogadó volt, egy rossz szavam nem lehet. Mikor megérkeztem, még nem volt hol laknom, mert a ház, amit béreltünk volna, penészes volt. Ameddig talált a lakótársam egy új helyet, az egyik síelős házban laktam, így rögtön megismertem a csapat felét délután, a másik felét pedig este egy grillpartin. Nagyon gyorsan beilleszkedtem.

Versenyeztetnek is?

Főleg a nyugati parton fogunk versenyezni, a nyugati parti egyetemekkel, de elmehetünk máshova is, csapat nélkül, saját pénzen. Ranglista-helyezés nincs megadva, de nyilván elvárják, hogy a maximumot adjuk bele. Itt nem csak saját érdekekről van szó, hanem a csapatért is versenyzünk, úgyhogy dupla a motiváció.

Az eddigiek közül azok voltak a legjelentőségteljesebb eredményeim, amikor nagyon jól éreztem magam menet közben és az eredmény is ezt mutatta. Például az egyik legjobb versenyélményem az olimpián volt, amikor szuperkombinációban egyes rajtszámmal indultam a második futamban. Soha nem élveztem még annyira a szlalomot. De idén is voltak olyan meneteim, ahol mindegyik kanyarba maximumot adtam bele, és nem érdekelt a következmény, amikor pengeélen táncol az ember és vagy bejön, vagy nem. Ezekért az élményekért és menetekért érdemes síelni és mindig ezt az érzést keresem, csak nem mindig találom.

Már biztos a négy év, vagy időnként felülvizsgálják az ösztöndíjat?

Évente újítják, de hacsak nem romlik a teljesítményem nagyon, illetve nem érem el a minimum tanulmányi átlagot, biztonságban vagyok. Még csak öt hete vagyok itt, erőben már fejlődtem és nem maradok el a többi lánytól kondiban sem, ami jó érzés.

A család, barátok annyira nem örültek, hogy mostantól kezdve gyakorlatilag nem is látnak majd. Én is nagyon szomorú voltam, hogy ilyen távolra megyek, de nem örökre szól és ez egy olyan lehetőség, amit muszáj volt kihasználnom. Nyárra mindenképp hazajövök, a karácsonyi szünet még nagy kérdőjel, mert nagyon sokba kerül a repülőjegy és 10 napra mehetnék csak haza. Fura lenne nem a családdal tölteni azt a három napot, kimaradni az anyukám karácsonyi menüjéből. Ez fáj a legjobban.