Hoffmann Nóra párja feladta a küzdést

A jégtánc versenyszezonja már két hónapja tart, Hoffmann Nóra és a honosított Maxim Zavozin azonban nem készül az idényre.

„Most már biztos, hogy ezt az évet kihagyjuk” – jelentette ki Hoffmann.

„Maximnak elege lett a csalódásokból, feladta a küzdést. A harc talán nem a leghelyesebb szó erre, de átvitt értelemben megfelelő. Moszkvába ment, sok tanítvánnyal foglalkozik, ahol felnéznek rá, élvezi, hogy elismerik, hogy nem kell állandóan kuncsorognia, hirtelen kicserélődött az élete. Pénzt keres, végre tud gazdálkodni, amire eddig nem volt lehetősége. Van egy fix támpontja. Ebbe az életbe pedig én és a versenyzés idén nem fértünk bele, de azt ugyanakkor nem lehet kizárni, hogy még látnak bennünket együtt a jégen” – tette hozzá a korcsolyázó.

Hoffmann elismerte, szeretne még a 2013-as budapesti Európa-bajnokságon részt venni, mert a 2004-es atmoszférája lenyűgözte, de még annyira messze van, hogy felesleges bármit is mondania róla. A szocsi olimpiáról egyelőre álomszinten gondolkodik.

„A szövetség új vezetőjével, Kósa Lajossal nagyon gyümölcsöző volt a beszélgetésünk, megígérte, hogy minden segítséget valamint támogatást megad ahhoz, hogy legyen végre egy jó szezonunk. Eddig ugyanis minden évet úgy kezdtünk, hogy semmi sem volt biztos. Nem tudtuk, ki és mikor fog adni pénzt repülőjegyre, honnan lesz szállásunk, tudnak-e az én szüleim segíteni, vagy éppen most Maxim szüleit kell megkérni, hogy adjanak pénzt három vagy négynapi vacsorára. Minden esetleges volt. 25 évesen, azt hiszem, eljött az idő, hogy végre ne a szüleinken lógjunk, mert ez nem természetes” – mondta Hoffmann.

Úgy gondolja, a korábbi sérülések, betegségek egy része is a rossz körülményekre voltak visszavezethetők. Túl hidegben edzettek, gyalogoltak.

„Európa nyolcadik legjobb párosa voltunk, de még a huszadik is megfelelőbb körülmények közt készült fel. Maximot megértem, hogy ezek után nem akarta folytatni, mert kárpótolja magát Moszkvában mindazért a fájdalmakért, rossz benyomásokért, amiket itt szerzett. Az elnök úrtól kapott ígéret hiteles, de nem tudom, hogy Maximot vissza lehet-e még szerezni. Ha nem, akkor nem tudom, kivel folytathatnám, mert itthon senki sincs.”

Ezt a bizonytalanságot nem nevezte őrjítőnek, bár elismerte, hogy nehéz.

„Pozitív személyiség vagyok, hiszen volt már az életemben súlyosabb szakasz is, amikor a fejsérülésem után újra meg kellett tanulnom beszélni. Ezek után nagyon meg tudok minden egyes napot becsülni. Emiatt talán könnyebben viselem, ami körülöttem zajlik. Minden reggel úgy ébredek, hogy ma eljön az én napom is, amikor előremozdulok, amikor majd csak lesz valami, nemcsak a langyos víz. Annyi biztos: a sportolói karrieremet nem zártam le, minden nap korcsolyázom, oroszul tanulok. Nem a tavalyi vb-vel szeretném befejezni, mert az rossz élmény, hiszen nem tudtunk rajthoz állni a betegségem miatt. Az edzőség egyelőre nem elégítene ki, mert még érzem magamban az erőt, a lendületet. A diplomáciai karrierem is távoli még, bár valamikor szeretném segíteni Magyarországot. Ha valaki, én pontosan tudom, mit jelent így segíteni. De még ez is messze van, még minden képlékeny” – összegzett.