Ne hülyítsük nemtelenül egymást, másokat

A műkorcsolyázó Hoffmann Nóra valamint párja, Maxim Zavozin először csak azt beszélték meg, az idei szezont kihagyják, nem versenyeznek. A hétvégére az is kiderült: nem láthatjuk többé őket.

"Pénteken felhívtam Kósa Lajos elnök urat, és megköszöntem neki, mennyi mindent tett értem. Elmondtam Maxnak, most megkapjuk a támogatást, jövőre Budapesten Európa-bajnokság lesz, 2014-ben pedig Szocsiban olimpia. Mindkét városhoz kötődünk, ezért szerettem volna tisztán látni. Max szokásához hűen nem adott konkrét választ, csak kerülgette a kérdést, kibúvókat keresett. Az Eb után azt mondta: hú, de jó lenne még egyszer együtt kifutni a jégre, belelkesedett. Azóta viszont nem sikerült egy épkézláb választ kihúzni belőle, pedig a feszültséget látom rajta."

„A barátainktól, ismerőseinktől hallom, hogy neki már fontosabb a jelenlegi élete, a gyerekek tanítása. Még nem nézett a szemembe, hogy ennyi volt, de például a héten úgy volt, ő visz ki a pályára, aztán lemondta. Akkor ketten lettünk volna a kocsiban, és valószínűleg ezt szerette volna elkerülni, mert akkor nyilván megint megkérdezem tőle, hogyan tovább, valljunk színt, ne hülyítsük nemtelenül egymást vagy másokat is” - mondta Hoffmann.

A honosított Zavozinnal 2007-ben korcsolyázott először együtt, világbajnokságon voltak tizedikek, Európa-bajnokságon nyolcadikok. Hoffmann 26 éves, még két olimpián is indulhatna, de pillanatnyilag nincs kivel.

„Felhívott egy edző a napokban, hogy ismer egy fiút, akinek van magyar útlevele. Próbálom összerakni, kire gondolt, mert nem mondta meg. Akárkivel természetesen nem kezdeném újra, mert van egy szint, ami alá nem mehetek, a presztízsem sem engedné. Nem lebeg mindenáron a szemem előtt, hogy újabb olimpiát pipáljak ki, a tizenvalahanyadik hely nem motivál. Ha viszont lesz egy olyan párom, akivel komoly célokat tűzhetünk ki, akkor nem haboznék, vállalnám az edzéseket, a felkészülést.”

Hoffmann világbajnoki ezüstérmes volt a junioroknál, szép jövő előtt álltak Elek Attilával, aki viszont csak pár centivel volt magasabb nála.

„Zokogtam, amikor nem nyertük meg a vb-t. 17 éves voltam, már akkor a saját bőrömön éreztem, milyen az, amikor csalnak ellenünk. Az oroszoknak kellett az arany, be is vallották a pontozók, kérték, ne haragudjak rájuk. Még azt is megengedték volna, hogy a legjobb helyett én mondjam a győztes beszédet. Természetesen olimpiai bajnok akartam lenni. Ma is úgy érzem, ehhez a korcsolyázótudásom meglenne. Maximalista voltam, a sport más területén is szeretnék az maradni, bármihez is fogjak.”

„Ha végignézek a sportpályámon, természetesen nem vagyok elégedett, mert több volt benne, és volt ugyan egy GP-döntőm, de nem mutattam meg, mire vagyok képes. De felesleges azon gondolkodnom, mi van, ha alacsonyabb vagyok pár centivel, vagy Attila magasabb, és hogy akkor hitelesebb páros lehettünk volna. Azon sem emésztem magam, mi lett volna, ha nem Magyarországra születek, mert akkor esetleg világbajnok lehettem volna. Így alakult, és azt sem szeretném, hogy sajnáljanak emiatt, mert ezek az évek felkészítettek az életre, és a sok szenvedés – koponyatörés, vesegyulladás - ellenére is szépek voltak.”

A versenyző jelenleg egy Moszkva melletti téli sport komplexumban (Snej) - ahol még fedett sípálya is van - gyerekek felkészülését segíti, és természetesen önmagát is karban tartja, nap mint nap gyakorol. Sem mentálisan, sem fizikailag nem elégíti ez a feladat, ezért a diplomáciai iskola elvégzését sem zárta ki, de a hazai szövetségben is szívesen dolgozna, ha majd hazatér.

A Snejben amúgy minden nap találkozik Zavozinnal, mert páros partnere is ott oktat. Mivel egy nap akár 15 ezer rubelt is kereshet, érthető, hogy nem szívesen adja fel jól jövedelmező állását.

„Meg is értem őt, csak azzal volt bajom, hogy nem állt a sarkára, és mint egy igazi férfi nem mondta el: Nóra, nekem ez az élet felel meg, a páromnak ez az élet felel meg, berendezkedtem, nem akarok változtatni rajta, én pedig nem férek bele. Inkább - folyton - halogatott, állandóan siránkozott, hogy fel kellene adnia a mostani életét. Ezt a határozatlanságot nem tudtam hová tenni.”