Szeretem megölni, megenni a zsákmányt

A norvég biatlon a már kiugró teljesítményre ritkán képes legenda, Ole Ejnar Björndalen mellett a férfi és a női szakágban is kitermelte néhány év alatt a klasszisát. A férfiaknál Emil Hegle Svendsen már tíz világbajnoki aranynál jár, hármat idén, Nové Mestóban nyert, míg a nőknél Tora Berger fölénye vált nyomasztóvá, egy hét alatt négy világbajnoki címet gyűjtött be két ezüstérme mellett.

A magát mindig a végletekig kihajtani képes biatlonista nem csak a sikerre éhes, vadászként is igazán vérszomjas, szívesen fogyasztja a vadakat, amiket ő maga ejt el.

Tora Berger ahol elindult, érmet nyert a Nové Mesó-i biatlonvilágbajnokságon, már a nyitónapon aranyéremmel kezdett a a vegyesváltó tagjaként, és a további öt számában is dobogós lett, megnyerte a 10 kilométeres üldözéses és a 15 kilométeres egyéni indításos számot, és a női váltóval is első helyen futott be. A 7,5 kilométeres sprintben és a tömegerajtos versenyben néhány másodperccel elmaradva második lett.

Berger igazi klasszis, lövészetben és sífutásban is kimagasló teljesítményre képes, és ha kell, szenvedni is nagyon tud. Ezt idén a női váltóban bizonyította, a váltó utolsó embereként indult, 38 másodperces hátránnyal, de hihetelen erőfeszítéssel felküzdötte magát az első helyre, majd egy lövőhibával is hét másodperccel előbb jött be, mint az ukránok utolsó embere. „Kívülről úgy nézett ki, hogy mindent az ellenőrzésre alatt tart és közben nagyon élvezi. A teljesítménye és szellemisége miatt is nagyon sokat jelent a csapatban” - mondta róla váltótársa, Solemdal.

Az üldözőversenyen is nagy szükség volt a futótudására, három büntetőkörével tudott csak kettőt vagy kevesebbet futó versenyzőket is megelőzni. A három hiba Bergernél soknak számít, mert ő a mezőny egyik legjobb lövője is, ezt az egyéni indításosban bizonyította is, azt hiba nélkül fejezte be. A verseny után elmondta, minden futamban ugyanazt a taktikát követte, a lőtér előtti dombon az egyik szponzor tábláját választotta ki, ha azt meglátta, akkor visszavett a tempóból, hogy nyugodtabb légzéssel és lelassult szívveréssel tudjon a lőállásba állni.

Berger nagyon sokat dolgozott a lövészetén, saját bevallása szerint 18 éves koráig csak sífutóedzéseket végzett, utána állt rá komolyan a biatlonra. Azóta a mezőny egyik legpontosabb és leggyorsabb lövője lett, még a férfiak közül is kevesen töltenek el olyan kevés időt a lőtéren, mint ő, ezzel is jó pár másodpercet rá tud verni ellenfeleire.

Berger hobbija közben is ragaszkodik a fegyverhez, szenvedélyes vadász, olykor rénszarvast is kilő: „Szeretem megölni a zsákmányt, és aztán meg is enni” - mondta a biatlonista, aki horgászni is nagyon szeret. Ha nem profi sportoló, akkor kutyakiképző tréner vagy állatorvos lenne. A versenyek közötti szünetekben vagy edzőtáborokban már békésebben tölti az idejét, gyakran kötöget, természetesen norvégmintás pulóvereket, míg a társaival beszélget.

A 31 éves biatlonistának a Nové Mestó-i vb volt a legsikeresebb, visszavonulása előtt még egy nagy dobása lehet, és könnyen lehet, hogy a jövő évi szocsi téli olimpián is besöpri az aranyakat.

A szocsi már a harmadik olimpiája lesz, 2006-ban, Torinóban még a középmezőnyben volt, a váltóval elért ötödik hely neki már nagy siker volt. A következő években egyre jobb  egyéni eredményeket ért el a vb-ken is, 2008-ban már három negyedik helye volt, 2009-ben pedig az első egyéni vb-érme is meglett, az egyéni indításosban lett bronzérmes. A 2010-es olimpia előtt nehéz napokat élt meg, mert kiderült, hogy bőrrákja van, ezért egy anyajegyet el is távolítottak róla.

A vancouveri olimpia ezek után álomszerű lett, megnyerte Norvégia első női biatlonaranyát, ami nemcsak ezért lett történelmi győzelem, hanem azért is, mert egyben ez volt a 100. norvégiai téli olimpiai arany is.

A 2011-es vb-n is nyert három érmet, de 2012-ben lett igazán domináns a mezőnyben és vált Magdalena Neuner méltó ellenfelévé. Ruhpoldingban már három aranyat és egy bronzot nyert. Ezt a sikert tudta még felülírni, és hat egy vb-n szerzett érmével történelmet írni.

A biatlonkirálynő már eldöntötte, Szocsi után visszavonul, bár a szövetségi kapitánya még győzködi, hogy folytassa: „Nagyon szórakoztató versenyezni, de a nyári és őszi felkészülési szezon nagyon unalmas tud lenni. Már sokszor volt motivációs problémán, nem tudom, miért van ez, de az lehet az oka, hogy alapvetően harcos vagyok.”