Tízezren sífutnak tízezer álgyerekkel a hátukon

Egy valamire való hosszútávú sífutóversenynek legendája is van. A 90 kilométeres Vasa-futás hagyományait egy léceken száguldozó királyra vezették vissza, de a norvég Birkebeinerrennet még különösebb sztoriját az indulók saját bőrükön is megtapasztalhatják. Az 54 kilométeres sífutóversenyen egy 3,5 kilogrammos álgyereket kell végigvinniük.

Az első versenyt 1932-ben rendezték egy 13. századi történetet felevenítve. Természetesen a norvégok is egy kisebb királydrámát húztak elő. A 12-13. században a baglerek és birkebeinerek hadakoztak a hatalomért. A szegényebb, jogfosztott birkebeinerek a királyhoz húztak, míg a baglerek jórészt gazdag arisztokrata családokból kerültek ki és az egyházi hatalmat támogatták. A baglerek egyre nagyobb befolyásra tettek szert, a királyi ház pedig veszélybe került, 1204-ben meghalt III. Håkon, a trón üresen maradt. Fia, Håkon Håkonsson csak halála után született meg, és a baglerek felügyelete alá került. A birkebeinerek természetesen nem hagyhatták ezt, és egy merész akcióval kimenekítették a királyfit. Két bátor férfi, Torstein Skevla és Skjervald Skrukka Lillehammer és Østerdalen között sífutó léceken vitték a gyermeket.

Ennek emlékére született meg a Birkebeinerrennet, amit ma Rena és Lilehammer között rendeznek, a kiskirályt pedig egy 3,5 kilós hátizsák helyettesíti. A Worldloppet-sorozatba (klasszikus hosszútávú sífutóversenyek) tartozó futamon idén is voltak magyar indulók.

Vasziljevics Erika és Pati Nagy Attila a Vasa-futás után vállalta be a zsákcipelő sífutást, csakúgy, mint a Vasalopetten is nyerő Petter Eliassen, aki a Birkebeineren is győzni tudott. A Vasához képest a Birken a maga 54 kilométerével rövid, de a pálya kegyetlen, az első 20 kilométeren szinte végig emelkedik az út. Ezer méternyi szintkülönbséget kell leküzdeni. Ez a vízválasztó.

„Sok megtört embert láttam. Sokan álltak a pálya szélén előregörnyedve, olyat is láttam, aki pityergett, mert nem bírta a terhelést, és olyat is, akinek épp a reggeli köszönt vissza. A hegy kiborító, kegyetlen, gyilkos, és nem kegyelmez. Ha egyszer arra megy a pálya, akkor fel kell rá mászni. Nem volt nagyon meredek, de túl sok kilométeren keresztül konzekvensen emelkedő” – mondta Vasziljevics.

A mászás után újabb nehézségek jöhetnek. A fennsíkon durva időjárási körülményekkel kell számolni. Nem véletlen, hogy a hátizsákokban az indulóknak plusz széldzsekit, sapkát is kell vinniük. Az óvatosság indokolt, volt már olyan, hogy viharba került versenyzők életüket veszítették, a szervezők nem is kockáztatnak már sokat, ha veszélyt éreznek, lefújják a versenyt. Így volt ez tavaly is. A Birkenen is rengetegen indulnak, a tízezernél is több sífutót 26 hullámban, ötperces különbségekkel indították.

A Birkenen a legnagyobb versenyzők is elindultak, vannak specialisták, akik a világkupákon nem indulnak, csak a Worldoppeten, de a nőknél például az a Theresa Johaug nyert, aki a hónap elején három világbajnoki címet szerzett Falunban. Övé az új pályacsúcs is, 2 óra 41 perc alatt teljesítette a távot, Eliassen is rekordot ment, 2:19 alatt ért célba. Az amatőrök közül sokan hét órát is eltöltenek a pályán. A mezőny kortalan, 90 év feletti induló is végigment a kegyetlen terepen. A legalább 3,5 kilós hátizsákot azonban mindenkinek végig kellett cipelnie. „A célterületről kifelé menet a szervezők mindenkinek megemelték a táskáját, aki gyanús volt, azt a mérleghez kísérték” – mondta Vasziljevics.