Viccnek indult, de egy magyar vitte el a sivatagba a curlinget
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Téli sport cikkek
-
Az amerikaiak klasszisa újabb világkupa-versenyt nyert, tovább írja a történelmet - Nyelvórára küldik a honosított sportolókat, hogy magyarul is tudjanak nyilatkozni
- Aranyérmet nyert Somodi Maja a junior rövidpályás gyorskorcsolya-világbajnokságon
- Elnyerték a világ szívét a történelmet író nigériai curlingesek, akik életükben csak kétszer láttak jeget
- Súlyos sérülés miatt véget érhetett az olimpiai bajnok klasszis szezonja
Elsőre bizarr gondolatnak tűnik, hogy egy olyan sivatagi ország, mint Katar téli sportban is fejleszt, de hát a melegben hűteni is kiválóan megtanultak, nem lehet akadály havat és jeget sem csinálni. A katari curling története egy dohai pláza jégpályájáról indult, a sportágnak pedig öt éve magyar mindenese van. Belleli Lajos szinte a nulláról indulva próbálja felépíteni a katari curlinget, kisebb sikereket már most ünnepelhetnek.
Se játékos, se pálya nem volt Katarban, amikor megérkeztem, de ennyitől még nem szaladtam el. Úgy jöttem ki, hogy azt a munkát, amit elvállaltam, megcsinálom
– mondta Belleli, akivel a dohai atlétikai világbajnokság alatt készítettem interjút.
A curlingezés iránti igény szinte természetesen fejlődött ki Katarban. A dohai Villagio Pláza egyik attrakciója egy jégpálya volt, aminek eredetileg csak közönségszórakoztató célja volt, de a Dohában dolgozó észak-amerikaiak, európaiak egy idő után létrehozták saját amatőr hokiligájukat. A pláza a sikert meglátva aztán műkorcsolyaedzőt is szerződtetett, így került oda Pádár Bianka is, akiről egy korábbi cikkünkben írtunk.
„A katariak is felfigyeltek erre, más országok nagyköveteivel beszélgetve jutottak arra, hogy az év 365 napján űzhető beltéri jeges sportok felé nyithatnának. Megalapították a téli olimpiai bizottságot, majd megindult a jégkorong, később a rövidpályás gyorskorcsolya. A curling a kanadai nagykövetség felvetésére került képbe. A curling a katari lelkülethez is jól illeszkedik, nem kontaktsport, kicsi a sérülésveszély, korhatártól függetlenül játszható, idősen is elkezdhető, nagyon fair, és persze az is fontos, hogy olimpiai sportág is” – adott hátteret Belleli.
A curling legjobbjai hagyományosan Kanadából, Skóciából, Svédországból, Svájcból, USA-ból és Norvégiából kerülnek ki, de Katar mégsem a csúcskategóriás játékosokban és edzőkben gondolkodott, egy hozzájuk hasonló, feltörekvő ország példáját akarta inkább követni. A magyar curling talán nem világhírű, de azért elég sikeres, vegyes párosban már többször adtunk világbajnokot, és a csapatversenyekben is lépked előre a sportág, a női és férfi válogatott is többször volt már az európai B liga tetején, és az A csoportba is sikerült a feljutás. Mindezt úgy érték el, hogy távolról sem ideálisak a körülmények, itthon is csak egy szabványos pályán lehet gyakorolni, ráadásul így a sport egy városra, Budapestre és vonzáskörzetére korlátozódik.
"Katarban is hasonló kihívásokkal és akadályokkal kell szembenézni. A semmiből, minimális segítséggel sokat elért a magyar curling, pedig mi sem vagyunk egy téli sport nagyhatalom. Azt gondolták, hogy ebből a személetből talán hamarabb érhetnek el ők is eredményeket, nem követhették azokat, akiknél hagyományosan minden adott, nagy számokkal és tradíciókkal működik a curling” – mondta Belleli.
A katariak a világszövetség egyik kongresszusán ismerkedtek össze a magyar képviselőkkel, Patonay Ágnessel és Rókusfalvy Andrással, és velük beszélgetve jutottak el oda, hogy akár egy magyar edző is pályázhatna arra, hogy úttörő szerepe legyen Katarban.
„Svájcban vonatozunk egy versenyre a csapattársaimmal, ők kezdtek el viccelődni azzal, hogy ezt az állást nekem találták ki. Az üzleti és magánéleti terveim is másról szóltak, de mégis csak ez a viccelődés indított el, mindig is szerettem volna a curlingből élni, de magamtól nem pályáztam volna. A feladat vonzott, az, hogy dolgozhatok a curlingért, magamat is sokkal inkább képezhetem. Az volt a gondolatunk, hogy picivel több időt tudunk a családdal együtt tölteni, illetve pont 6 éves kisfiam még gyerekként, megtanulhat két idegennyelvet, az angolt és az arabot, aminek később hasznát veheti. A cél is nagyon nemes és vonzó: egy olyan régióban, ahol nem volt még curling, meghonosíthatom azt a sportot, amit imádok, és másoknak is megmutathatom, hogy ez mennyire szuper” – mondta Belleli.
Névjegy
Belleli Lajos 2001-ban az Eurosporton látott először curlinget, nem igazán értette, mi miért történik a pályán, de lekötötte a sportág. 2003-ban aztán egy ismerőse hívására ment el egy Ausztriában rendezett versenyre, az első magyar Köztársaság Kupára. Úgy volt vele, ha a többség kezdő, akkor ők is elindulhatnak. Megragadt a sportágnál, ahol a jó közösségi szellem volt először vonzó. Később egyre ügyesebbek lettek, 2005-től pedig már itthon is tudtak edzeni, megnyílt az első magyar pálya. Belleli magyar bajnok lett, válogatott szintig jutott, hét Európa-bajnokságon vett részt játékosként, két vegyes páros világbajnokságon pedig már edzőként. Két évig a magyar vegyes páros válogatottal is dolgozott, de több más csapatot is edzett. Elvégezte a világszövetség instruktori képzését, és ma már őt is meghívják a nemzetközi edzőtáborokba előadások tartására. Részt vett a hallássérült curling formába öntésében is.A pályázatát 2014-ban adta be, majd 2015-ben választották ki őt a feladatra. Mielőtt kiment, túl sok részletet nem tudott, arról beszélgetett a katariakkal, hogy milyen életkörülményekre számíthat. Neki sem a Közel-Keletről, sem Katarról nem volt sok információja, az ismeretlenbe ugrott bele. Mikor megérkezett, akkor szembesült vele, hogy nincs emberanyaga, és a curlingnek ígért létesítményt sem kapták meg.
Belleli beszerezte a szükséges felszerelést, promóciós anyagokat készített, majd maga kezdett toborzásba, járta az egyetemeket, főiskolákat szórólapokat osztogatott. Elérte, hogy az intézmények zárt láncú tévéin curlinges videók is menjenek, jég nélkül, úgynevezett street curling bemutatókat is tartott. Megszólította a diákokat is, hogy próbálják ki a sportágat.
„Amikor az adóigazolásomért mentem, akkor az adóhatóság sportos alkatú tisztviselőjének is mondtam, hogy neked jönnöd kéne curlingezni.”
Próbálkozásait siker övezte, sikerült összehoznia egy kisebb csoportot, ami ma is a katari curling keménymagját jelenti. Nagyjából húsz emberrel dolgozik együtt, ma már junior lánycsapata is van. Sokkal többen nem is lehetnek, a jéghez való hozzáférés erősen limitáló tényező. Ők is a már említett plázában tartják az edzéseiket, de például szeptemberben egyszer sem tudtak jégre menni. Amúgy is heti 1-2 órát tudnak csak jégen edzeni, ráadásul hokipályán, aminek nem is a megfelelő a minősége és egyenessége. Ezen túl erőnléti edzések vannak, egy osztályteremben pedig csapatdinamikáról, stratégiáról, szabályismeretből, antidoppingból és pszichológiából is szereznek ismereteket.
„A fejlesztési fázisban vagyunk még mindig, nagy igényünk van arra, hogy sokkal több felkészülési meccset és tornát játszhassunk, ami eddig nem adatott meg. Az olimpiai bizottság programjai nem ránk van szabva. A sportágat és az országot illik képviselni a világszövetség versenyein, de ez egy speciális kihívás a limitált idővel, amit jégen tölthetünk.
Egy-két nemzeten kívül mindenki úgy érkezik oda, hogy olimpikonjaik, félprofi, profi sportolóik vannak, állandó hozzáférésük van a jéghez, 10-20-30 éves játéktapasztalattal rendelkeznek. Ellenük még életben maradni is nagyon nehéz, de szerencsés vagyok, hogy a játékosok edzhetőek, nem futamodnak meg azért, mert nagyok a különbségek. Tudják, hogy úttörők, ezeket a pofonokat nekik kell kihordaniuk, ezek a pofonok fájnak is, de ez a fejlődés velejárója. Vannak részsikereink, amikkel hihetetlenül boldogok vagyunk, Két éve az Ázsia-bajnokságon legyőztük Kazahsztánt, pedig 14 év előnyük és 800 játékosuk van” – mondta Belleli.
A most befejeződött Pacific Asia Curling-bajnokságon (az Eb ázsiai megfelelője) csodával határos módon a fiúk legyőzték Hong Kongot, Kazakhsztánt és az újonc Nigériát, így 3 győzelemmel mini történelmet írva okoztak nagy büszkeséget annak a kis hazai és külföldi szurkoló csoportnak aki ismeri őket és követi a fejlődésüket.
Emellett még egy történelminek mondható győzelmük volt, a vegyes páros világbajnokságon, ahova nem kellett külön kvalifikálni, legyőzték Szaúd-Arábiát. Belleli a fiúcsapatot tartja a legtapasztaltabbnak, jó a kémia a tagok között, 5-6 fő járta rendszeresen az elmúlt négy év versenyeit. Nagyjából arra építhetnek, hogy azt a keveset, amit van módjuk begyakorolni, azt maximálisan betartják a tornákon.
Nekem olyan kihívásokkal és akadályokkal kell szembenézni, amivel más edzők nem találkoznak, más a rendszer, más a kultúra, más a társadalom, a vallás. Nincsenek direktbe adaptálható dolgok, részben ide kell szabnom az ismert dolgokat, néha minden követ meg kell mozgatnom. Utcán is le kell szólítani embereket, mindenkinek töretlen hittel és akarással kell mondanom, hogy a curling jó és igenis megérdemli, hogy többen nézzék és kipróbálják, és legyen létesítménye és egyéb háttere a sportágnak, amiből aztán fejleszthető és mindenki által elérhetővé válik. Egy csak high performance-al foglalkozó edző számára ez a helyzet sokkal nyomasztóbb.
Katar célja nemcsak az, hogy még egy olimpiai sportáguk legyen, hanem a szabadidő sportba is be akarják integrálni a curlinget. Ennek persze legnagyobb gátja a pályahiány. Belleli éppen ezért most a létesítményfejlesztést tartja küldetésének. Előkészítő számításokat végez, rajzokat készít. Jövőre egy iskolai programot is beindít, a sportágat jól imitáló floor curlinget fogják majd játszani a testnevelési órákba beépítve. „Ezzel készítem elő azt az időszakot, hogy ha pálya lesz, akkor legyen már kötődéssel bíró utánpótlásunk. Az a cél, hogy én már ne is legyek egyedül elég és nélkülem is működnie kell majd a fejlesztési programnak.”
„Az mindennap bennem van, hogy egy sportágat képviselek, nem tehetek meg nagyon sok mindent, mert az a feladatom, hogy a sportágam a lehető legjobb színben tűnjön fel. Ez a vezérlőelvem, olyan képe lesz a curlingnek, amit én kialakítok. És annak jónak kell lennie, mert a curling jó. Semmiféle nem etikus, nem szabályos, kirívó dolgot nem tehetek. Tiszták a keretek, jól együtt is működik mindenki, jó is a fogadtatás. Az összes külföldi edzőtől azt kapjuk, hogy sokkal jobban teljesítünk a lehetőségeinkhez képest. Porszem vagyunk a sivatagban, de igyekszünk komolyan venni. Én a vezetőedző vagyok, de egyben minden, a jégmester és a szertáros is. Sok kihívás van itt, de azért mégis csak az álmaimat élem.”
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
