A szilveszter még a síugrásnál is veszélyesebb

A síugrók Négysáncversenye 1953-as indulása óta nemcsak látványos küzdelmeket hozott, hanem számos bizarr és szórakoztató sztorit is. Mivel a versenyek a szilveszteri időszakra esnek, nem csoda, hogy a történetek egy részében az alkohol is főszerepet játszott, de a síugrók ünnepelt balekja, Eddie, a sas sem maradhatott ki a sorból. 

Nem egy finn síugrónak gyűlt meg a baja az alkohollal karrierje során, már a Négysánc korai időszakában akadt részeges versenyző. Az 1955/56-os Turné szilveszterén a finn kapitány alkoholtilalmat rendelt el, de ez Helmo Sillenoinen nevű síugrót nem igazán érdekelte, rendesen berúgott. Másnap az edzője nem akarta engedni ugrani a Garmisch-Partenkirchen-i versenyen. Nagy nehezen meggyőzték, hogy ne tiltsa le a versenyről, Sillenoinen pedig győzelemmel hálálta meg a bizalmat. 

Az idén elhunyt Matti Nykänen nem volt ilyen szerencsés az 1986/87-es versenyen. Ő is részegen akart ugrani a január 1-jei állomáson, de edzője, Matti Pulli megakadályozta ebben, és haza is zavarta a finnt, aki aztán a következő évben másodjára nyerte meg a Turnét, olvasható a Skispringen.com összeállításában. 

De nemcsak a másnaposság okozott problémát a versenyzőknek a Négysánc története során. Az 1968/69-es verseny utolsó állomásán, Bischofshofenben a norvég csapat egy nightclubba ment mulatni, de eléggé eldurvult a buli, több síugró verekedésbe keveredett. Még a rendőrség is nyomozást indított, de a helyi sportklub végül elsimította az ügyet, viszont felhívták a figyelmet, hogy lehetőleg az ilyenektől tartózkodjanak az ugrók a jövőben. 

A német Max Bolkart is az élet császára volt, mert ugyan rendkívül sűrű időszaka volt az 1959/60-as Turnén, de összetettben győztes lett három állomás megnyerésével.  Az oberstdorfi Bolkart az első versenyen még szerelőként is feltűnt, az egyik edzésen maga javította meg a sístadion hangosbeszélőjét. Mindenre felkészülve később is magával vitte a szerszámos ládáját. De nemcsak emiatt volt érdekes figura. A mezőny már a második, garmischi állomáson volt, amin Bolkart is ugrott, de a versenynap előtt még hazament, mert fel kellett lépnie az szilveszteri koncerten az oberstdorfi városi zenekarral. Bolkart néhány órányi alvás után kocsiba ült, visszahajtott Garmischba, ahol aztán meg is nyerte a futamot. 

Máskor az időjárás vagy egy technikai probléma szólt közbe. A 2015/16-os oberstdorfi futamon talán még Bolkart ügyes keze sem segíthetett volna, amikor egy áramszünet miatt lebénult a verseny. Egy rövidzárlat miatt az egész településen elment az áram, így a sístadionban is kialudtak a fények, és a liftek sem jártak föl a sánchoz. A nekifutó hűtőrendszere sem működött, így a sáncon is olvadni kezdett a hó. Ilyen körülmények között versenyt sem lehetett rendezni, de erről a tízezres közönséget sem volt könnyű tájékoztatni, végül megafonnal sikerült őket informálni.  Az 1979-es újévi verseny sem ment le simán, mert a tél rendesen bekeményített, a hózáporok és az erős szél miatt folyamatosan halasztani kellett a rajtot. A német ZDF televízió erre nem nagyon volt felkészülve, így egy négyórás élő közvetítést adtak le anélkül, hogy egyetlen ugró a képernyőre került volna. A műsoridő nagy részét Bruno Moravetz kommentátor így kényszerűségből anekdotázással töltötte ki. 

A már említett Nykänen énekesként is próbálkozott, feledhető produkciót nyújtott, de a síugrás máshogy is nyomott hagyott a popzenében. Az osztrákok első számú zenei exportcikke Falco volt, aki még az amerikai slágerlistát is vezette dalaival az 1980-as években. A Johann Hölzlként született zenész is nézte a Négysáncversenyt, és az 1977/78-as kiadáson nagyon megtetszett neki az NDK-s Falko Weissplfog, később aztán tőle kölcsönözte a művésznevét, ami Sólymot jelent. 

A síugrásnak egy sas is kijutott, a híresen rosszul ugró brit, Michael Edwards lett közönségkedvenc, és kapta meg a kedvesen alázó, Eddie, a sas becenevet. A brit sportoló az 1988-as olimpián lett igazán ismert, és még annak az évnek a végén a Négysáncon is kipróbálta magát. Végigcsinálnia azonban nem sikerült, a harmadik, innsbrucki állomáson szokásához híven leesett, és míg mások 100 méter fölött ugrottak, ő csak 50 méterre szállt. A leérkezés nem sikerült csúnyán összetörte magát, eltört a kulcscsontja és hét bordája, így másnap a kórházban készültek róla a legjobb sajtófotók. 

A Négysáncverseny remélhetőleg hasonló sérülések nélkül, január elsején folytatódik Garmisch-Partenkirchenben. 

Borítókép: Eddie, a sas / AFP PHOTO Georges SCHNEIDER