A pályán is mosolyog és vetkőzik a világelső

"Nekem nem okoz gondot, hogy mosolyogjak, amikor az ellenfelem szerez pontot. Mosolygok, ha minden a kedvem szerint alakul, de akkor is tudok örülni, ha a másik szerez nagyszerű pontot, mert éppen hihetetlenül szépet ütött. Ez sokkal jobb, mint rázni az öklömet, ahogyan néhányan teszik, miközben azt ordibálják a másik arcába: Gyerünk! Ezt rossz dolognak tartom, idegesítőnek, és szerintem rossz sportemberre vall.”

Ez a véleménye Jelena Jankovicsnak, aki hétfőn ismét átvette a vezetést a női tenisz-világranglistán. A 23 éves szerb augusztusban mindössze egy hétig uralkodott, most pedig ismét a legjobb lett, noha tíz éve még azt sem gondolta, hogy egyszer profi teniszezővé válik.

Az új világelső Belgrádban, a Crvena Zvezda szakosztályában kezdett teniszezni 1994-ben, kilencévesen. A zongoraleckéket és a francia diplomatagyerekek nyelviskoláját hagyta félbe a közgazdász szülők lánya, aki két fiú után született harmadikként. Alig fél éve gyakorolt, amikor döntőt játszhatott a tíz év alattiak országos bajnokságán. Tizenegy volt, amikor az egy évvel idősebb korosztály bajnoka lett.

Ekkor fordult komolyabbra a teniszkarrier, ugyanis Floridába költözött. Ott nem sokkal később az iskolájába hívta az a Nick Bollettieri, akinél többek között Andre Agassi, Jim Courier, Szeles Mónika, a két Williams lány, illetve Boris Becker is megfordult.

Jankovics mellett ebben az időben Bollettierinél tanult Marija Sarapova, illetve Nicole Vaidisova is. A szerb lány más utat választott, mint ők. „Reggel nyolctól délután kettőig iskolában voltam, csak ezután edzettem. A többiek egész nap gyakoroltak, szóval azt hiszem, én máshogyan álltam az egészhez, mint ők. A tanulmányaim fontosak voltak nekem, ez számított az elsőnek az életemben. A sport csak ezután következhetett.”

Így sem kellett neki sok idő a sikerhez, 16 évesen megnyerte az Australian Open ifjúsági versenyét. Még ebben az évben profinak állt,és a következő két évben a legjobb százig jutott. 2003-ban megvolt az első győzelme egy top tízes játékos ellen is: Jelena Gyementyevát verte meg.

A következő évben jött össze az első WTA-torna-nyerés, épen Budapesten. 2004 végén már a 22. volt a világranglistán, ekkor következett az igazi áttörés. Három tornán is döntőt játszhatott, Dubajban a legyőzöttek között már ott volt Serena Williams is. Év közben volt 17. is,de végül ott fejezte be az évet, ahol kezdte. A nagy fellendülés után 2006 eleje borzasztóan sikerült. Melbourne-ben még nyert az első fordulóban, majd egymás után tíz vereség következett. Annyira padlóra került, hogy az is megfordult a fejében, abbahagyja a teniszt, de végül kilábalt a válságból.

„Nagyon barátságos ember vagyok, ezzel együtt nagy bennem a versenyszellem is. Amint pályára lépek, jól akarom magam érezni, de nagy küzdő is vagyok. Nagy harcosként a végsőkig harcolok. Mosolygok, mégsem adom fel soha.”

Így is történt, és nagyon látványosan adta jelét a kilábalásnak. Wimbledonban a címvédő Venus Williamst verte a harmadik fordulóban. Olyan győzelem volt, amire még ő is emlékszik. „Az a típus vagyok, aki arra sem emlékszik, mit evett előző nap, nemhogy egy évekkel korábbi meccset fel tudna idézni. De megverni a címvédőt egy Grand Slam-tornán, azon a borításon, amelyen a legjobb játékra képes, az igazán különleges dolog.”

A következő fordulóban a kilencedik kiemelt Anasztaszia Miszkinától kikapott, lendülete azonban tovább tartott. Újabb döntő Los Angelesben, miután megverte Serena Williamst is, illetve Ana Ivanovicsot.

A US Openen még nagyobbat menetelt, túljutott Vaidisován (aki akkor a világranglistán 10. volt), Szvetlana Kuznyecován (7.), illetve Gyementyeván. Csak a későbbi győztes, világelső Justin Henin állította meg, úgy, hogy Jankovics már 6:4, 4:2-re vezetett, és egy labdára volt az 5:2-től. Akkor leállt vitatkozni a mérkőzésvezetővel, és azt a játszmát 6:4-re, a következőt 6:0-ra veszítette el. Újabb tízmeccses nyeretlenségi sorozat következett, de ez már nem szeghette a kedvét, mert az évet a világ 12. legjobb teniszezőnőjeként zárta. Nem véletlenül lett az esztendő legtöbbet fejlődött játékosa a WTA-nál.

2007 igazán jól kezdődött a számára, az első versenyt Aucklandban meg is nyerte, és tizenkét mérkőzésen győzött egy huzamban. Sydneyben Martina Hingis és Amelie Mauresmo legyőzése után döntőt játszhatott, ahol Kim Clijsterstől kikapott. Az Australian Openen a negyedik fordulóban állította meg őt a későbbi győztes Serena Williams. Melbourne után pályafutása során először volt 10. a világranglistán.

Egész évben nagyszerű eredményeket ért el, Charlestonban és Rómában tornát nyert, a Roland Garroson negyedik kiemeltként elődöntőt játszhatott, ugyancsak a későbbi győztes, Henin győzte le. Párizs után már a harmadik volt a világranglistán. Füvön is jól ment neki, Birgmingham győzött, majd Wimbledonban következett pályafutása addigi legnagyobb sikere.

Egyesben ugyan harmadik kiemeltként kikapott a döntőbe jutott Marion Bartolitól, a vegyespárosban azonban végig menetelt. A skót Jamie Murray oldalán megnyerte a tornát, úgy, hogy korábban nem is játszott vegyespárost, sőt alig ismerte partnerét. Azt sem tudta róla, hogy létezik, csak a világ élvonalába tartozó testvért, Andyt ismerte. Egy partin futottak össze 2006-ban, majd a skót ügynöke kereste meg a páros ötletével. Jankovics nem akart választ adni, és nem is döntött Wimbledon kezdetéig, amikor Murray megint rákérdezett.

„Nem akartam párost játszani Wimbledonban. Ő jó párosjátékos, én meg nem. Azt mondtam neki, miért választasz engem? Én tipikus egyesjátékos vagyok, rosszul döntesz. De ő kitartott az ötlete mellett, így beleegyeztem.”

A döntés nemcsak a győzelem miatt szólt sokkal nagyobbat a vártnál. A páros ugyanis rögtön jókedvűen, egymást ugratva vágott bele a küzdelmekbe. Jankovics egyébként egyesbeli kieséséig nem vette komolyan a számot, és mivel lábsérüléssel küzdött, azon gondolkodott, feladja. Nem tette, és tovább mókáztak Murrayvel. Jankovics azzal motiválta társát, hogy puszikat dobott neki, illetve azt mondta, ha jól sikerül a fogadása, kap egy csókot. Az elődöntőben alakították a legnagyobbat. A skót elment a mosdóba, Jankovics pedig maga mellé invitált egy labdaszedőfiút, akivel kedélyesen elbeszélgetett. Amikor Murray visszatért, a srác gyorsan felpattant a teniszezőnek szánt székről.

Olyan jól megértették egymást a pályán, hogy a brit sajtó rögtön álompárt csinált belőlük. Talán azért is, mert Murray lett az első, aki húsz év után britként bármit nyerni tudott Wimbledonban. „Élveztem a bajnokok vacsoráját, de az egész nagyon furcsa volt. Amikor megjelentünk, mindenki úgy tekintett ránk, mint egy párra. Mintha szerelmesek lennénk. Azt gondoltam: úristen, ebből szerelmi történet kerekedett, pedig nem is igaz belőle semmi. A kellemetlenebb pillanatok azonban Belgrádban várták, mert a cikkek miatt a barátjának kellett magyarázkodnia, akivel évek óta együtt van.

Az év további részében a nagyobb sikerek elkerülték, a US Openen a negyeddöntőben búcsúzott Serena Williams ellen. Tornát már nem sikerült nyernie, többek között a Szávay elleni pekingi döntővesztés miatt sem. Az évet a világranglista harmadikjaként zárta, Szerbiában pedig az év sportolónőjévé választották.

2007-ben egyébként egyetlen teniszezőnő sem játszott annyi meccset, mint ő, így nem csoda, hogy idén úgy döntött, szűkíti a programját, Aucklandbe el sem ment megvédeni címét. 2008 már annak a jegyében telt, hogy a világranglista első helyét üldözte. Négy lehetőséget szórakozott el, úgy, hogy az Australian Openen negyeddöntőben bukott el, a Roland Garroson az elődöntőben. Ha utóbbiban legyőzte volna Ivanovicsot, már akkor átveszi a vezetést. Wimbledonban maga az elődöntő is világelsőséget ért volna, de a negyedik körben búcsúzott. A montreali Rogers Cupon elég lett volna döntőt játszania, a negyeddöntőben Dominika Cibulkovától kapott ki két játszmában. Ennek ellenére augusztus 11-től ő volt a WTA világranglistájának tizennyolcadik elsője. Ráadásul úgy sikerült az élre kerülnie, hogy nemhogy nem nyert Grand Slam-tornát, még döntőt sem játszott. GS-nyerés nélkül eddig ketten vezették a rangsort, Amelie Mauresmo és Clijsters.

Ekkor már zajlott az olimpia, amelyen esélyesként indult, második kiemelt volt, a negyeddöntőben azonban búcsúzott, miután lábsérülése miatt majdnem feladta tornát. Az év hátralévő a része azonban sikertörténet a számára. A US Openen élete első GS-döntőjét játszotta, amelyet elveszített 4:6, 5:7-re Serena Williams ellen, és utóbbi átvette a vezetést is tőle a világranglistán. (Williams két év után a 125. helyről kapaszkodott vissza.) Aztán viszont két hét alatt nyert két tornát, előbb Pekingben, majd Stuttgartban is ellenállhatatlan volt.

Ennek köszönhetően visszatért az élre, és határozottan kijelentette, az a célja, hogy az új év is ott érje. Azzal állandóságot vinne az élmezőny állásába, ugyanis Justine Henin visszavonulása óta ez volt az ötödik váltás az első helyen.

A pályafutása során eddig már hatmillió dollárt összeteniszező szerb lány most sem csak a sportra koncentrál. A tornák között mindig szakít időt arra, hogy levizsgázzon, az egyik belgrádi egyetemen közgazdásznak tanul. „Nem arról van szó, hogy máris a sport utáni munkámat keresném. Főleg a tanulásról szól. Annak ellenére, hogy hivatásos sportoló vagyok, ráadásul sikeres, teljes személyiség akarok lenni. Tanulni akarok, és készen állni a tenisz utáni életemre.”

A komoly szavak ellenére Jankovicsnak tényleg a mókázás, a mosoly és a lazaság a fontos tenisz közben is. Miután veszített a US Open döntőjében, a sajtótájékoztatón átadták Serena Williamsnek a másfélmillió dollárról szóló jelképes csekket, rögtön rákérdezett, hogy ő mennyit kap. Állandó jókedvét bizonyítja az az emlékezetes jelenet is, amikor két éve a Roland Garroson nem a mosdót választotta bugyija lecserélésére, hanem az egyik szünetben rutinos strandolóként egy törülközővel megoldotta az átöltözést.