Végleg befejezte a nőfaló ütőgyilkos

A párizsi, 2,75 millió dolláros tenisztorna második fordulójában Marat Szafin és Fabrice Santoro is kiesett. Nem csak a szezon utolsó meccsét játszotta a két nagyszerű teniszező, karrierjük utolsó találkozója is ez volt: az orosz és a francia is visszavonult.

Marat Szafin 1980. január 27-én született Moszkvában, fiatalon, 29 évesen hagyta abba. A tatár származású, de a muszlim vallást nem gyakorló Szafin hatévesen kezdett teniszezni, 13 éves koráig édesanyja edzette. 14 évesen Spanyolországba költözött, a nyelvet tökéletesen megtanulta. Állítja, itt erősödött meg annyira és tanult meg úgy teniszezni, ami igazi alapot adott karrierjéhez.

1997 indult profi pályafutása, egy év múlva az év újoncának választották. 1998-ban élete első Grand Slam tornáján, a Roland Garroson az első körben az amerikai Andre Agassit, a másodikban a címvédő brazil Gustavo Kuertent is legyőzte. 1999 augusztusában szerezte meg első tornagyőzelmét, Bostonban a brit Greg Rusedskit verte a finálban.

Nagyon gyorsan, már 20 évesen csúcsra ért. Egész karrierje legsikeresebb szezonját 2000-ben produkálta: hat ATP-tornát nyert, közte a US Opent is, ahol a karrierje csúcsán lévő Pete Samprast verte a fináléban, ő az egyetlen orosz férfi teniszező, aki nyerni tudott Flushing Meadowsban. Kilenc hétig vezette a világranglistát, a szezon legértékesebb játékosának is választották (Szafin húga, Dinara Szafina szintén világranglista-első volt).

2002-ben tagja volt az első Davis-kupáját nyerő orosz válogatottnak, Melbourne-ben döntőt játszott, majd 2004-ben megint. 2005-ig összesen 15 tornát nyert, utolsó győzelmét is az Australian Openen aratta, a döntőben Lleyton Hewittot győzte le. Ekkor már a svéd Peter Lundgrennel dolgozott, akinek sikerült kordában tartania Szafin fékezhetetlen természetét.

Sorozatos sérülései miatt 2006-re kikerült az elitből, bár Oroszországnak még nyert egy újabb Davis-kupát. A rengeteg kihagyás miatt a 104. helyig csúszott vissza és már nem tudta korábbi önmagát idézni.

2008-ban már a vissza akart vonulni, de egy évet még lehúzott, tavaly elődöntőbe jutott Wimbledonban. Tornát már nem nyert, 64. helyen fejezte be karrierjét. Egyesben két Grand Slamet, öt ATP-1000-es, egy ATP-500-as, hét ATP-250-es tornát nyert. 421 meccsen győzött, 266-ot veszített el, tizenkét profi éve alatt 14 350 709 dollárt gyűjtött össze.

Utolsó meccsén sem adta könnyen magát, majdnem két óra alatt 4:6, 7:5, 4:6-ra kapott ki az argentin Juan Martin Del Potrótól. „Ma beteszem az emlékeimet, győzelmeimet és vereségeimet egy kis dobozba – mondta Párizsban a meccs után a tiszteletére rendezett ünnepségen. – Becsukódott egy ajtó, egy másik pedig remélhetőleg kinyílik.”

Az orosz nem csak sérülései, hanem természete miatt sem tudott a tenisz csillaga lenni, ahogy egyik szurkolója fogalmazott: „Maratnak legalább akkora a tehetsége, mint a tökéletlensége”.

Kiélvezte a sztárság minden előnyét, rengeteg nőügye volt, egyik sem komoly. Sokáig a híres orosz oligarcha, Alekszandr Zsukov lányával, Daria Zsukovával járt, a hölgy később Roman Abramovics, a Chelsea futballklub tulajdonosának a kedvese lett. Idén augusztusig az orosz popénekesnő, Nasztja Oszipova oldalán tűnt fel.

Sokszor nem bírt magával, sem a pályán – ahol egyes adatok szerint háromszáz ütőt vert szét mérgében – sem pedig azon kívül, a 2005-ös Roland Garroson például ütőjével a zöld faszéket verte szét dühében.

2009. januárjában monoklival szerepelt a Hopman-kupában, a torna előtt Moszkvában verekedésbe keveredett. Mindkét szeme körül kékeszöld foltok éktelenkednek, és a bal kissé bevérzett. Szafin vidáman fogta fel az esetet, annyit mondott, rosszkor volt rossz helyen, így nem tudni, ellenfelei hányan voltak, és mi lett velük. Egy nyilatkozatában próbálta helyre tenni a róla alkotott képet: „Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem.”