Wimbledon első hete igazán csodálatos volt.

Több tenisz, dráma és játék, mint az év első hat hónapjában összesen. A királynő és kormánya felkutatta és a holdig rúgta a kriptonitot, újra harc folyik a vonalak között.

A kolumbiai Alejandro Falla adogatott a meccsért a címvédő, hatszoros bajnok Roger Federer ellen. Federer az elmúlt hét évben egyetlen alkalommal került ilyen helyzetbe, 2008-ban Nadal adogatott és nyert ellene a döntőben. Hogy Falla jobban játszott volna, mint Sampras, Roddick és másik 47 mérkőzés ellenfele nem tűnik elfogadható válasznak. Federer aztán a második fordulóban is megszenvedett a győzelemért és másnap már Rafael Nadal is ötszettes mérkőzésbe bonyolódott a holland Haase ellen. De ez a hét végre nem a két esélyesről szólt. Hanem az ellenük is nyílt sisakkal játszó, hosszú évek alatt kialakult gátlásaikat otthon hagyó kismenőkről. Philippe Petzschnerről, a szerb Bozoljacról és természetesen John Isnerről és Nicolas Mahutról.

A két srác örökre velünk marad. Olyan sokat hivatkozott rekordoknak csaptak oda, mint a leghosszabb mérkőzés (665 perc), legtöbb lejátszott játék, leghosszabb szett és így tovább. Karlovic megdönthetetlennek vélt ász rekordját Isner mosta el (113), de Mahut (103) második helye is titánba van öntve. Az olyan finomságok, mint Isner 246 nyerője, vagy hogy Mahut 64 alkalommal adogatott a meccsben maradásért, apró sikolyokat érnek. Mindezt példás játékvezetés mellett. A középső nap végére berekedt Mohamed Lahyani három óránként tökéletesen bírálta felül az aktuális vonalbírót. Felejthetetlen mérkőzés volt. Isner sem élhette túl persze a cet kifogását, negyednapra belehalt a hőstettbe, de minden egyes nap felállva tapsolják a center pályán, ahol örök helye van Mahuttal együtt.

Az aranyba foglalt 18-as pályát jobb lett volna lezárni, mert nagyon hamar bemocskolták. Pár részeg német szurkoló addig terrorizálta a nyert helyzetből bukó Hanescut míg a román feléjük köpött, elküldte őket ahová valók, majd gyakorlatilag feladta a mérkőzést. Természetesen őt büntették meg és nem a vele kezet sem fogó! mérkőzésvezetők, akinek Hanescu három alkalommal szólt, hogy számára némileg zavaró, ha játék közben régóta betegeskedő édesanyja halálát kívánják. Wimbledonban. Talán nem volt benne az etikettben. Mindenre nem gondolhattak 133 éve.

Túl sok mindenre Andy Murray sem gondolhatott, amikor arról magyarázott a sajtónak, hogy megnézi mit tesznek a többiek és utána eldönti meghajlással tiszteleg-e a 33 év után kilátogató királynő előtt. Végre volt miről írnia az angol bulvárlapoknak a vb-keret töketlenségén kívül.

Ezen felül Murray nagyon is egyben van. Mondhatnánk: esélyesként veszi az akadályokat. Nem vacakol, nem megy bele hosszabb mérkőzésekbe, a tavalyinál sokkal nagyobb figyelemmel és agresszívitással játszik.

Abszolút kiemelkedő formában teniszezik Robin Söderling, akit nem összetört, hanem feltüzelt az elveszített Garros döntő és magához képest (a nyitány neki is öt szettesre sikerült) kevés faksznival hozta meccseit Novak Djokovics. Nagyon régi önmagát idézi Lleyton Hewitt és Andy Roddick játéka is 360 fokos fordulatot vett a tornára.

A nőknél igazán nagy meglepetés nem történt, hacsak Azarenka leeresztését nem jegyezzük. Sajnos a mi lányaink is papírforma vereséget szenvedtek, csak Arn Gréta dobott nagyot.

De ez így nem mehet tovább. A következő fordulóban történelmi csatát vív a két belga (Henin és Clijsters 12-12), de Serena Williams és a végre magabiztosan versenyző Maria Sarapova mérkőzése is csemege lesz.

A második héten tehát minden megtörténhet.

Elképzelhető, hogy Federer és Nadal megtalálja magán azt a bizonyos gombot, de talán négybe sem jutnak. A kieséshez Federer járt közelebb, de egyelőre úgy tűnik Nadal sem tudta átmenteni salakos formáját. Petzschner ellen is 1:2-es szettállás után kellett fordítania, ráadásul megint ápolták és meg nem engedett edzői segítség miatt figyelmeztetést is kapott. Ami egyébként pontosan olyan, mint amikor időhúzásért figyelmeztetik. Miért pont most és eddig miért nem? Mindenki tudja, hogy az edzők minden egyes törölközés alkalmával elmutogatják, mondják azokat az alapdolgokat, amikkel a játékosok is pontosan tisztában vannak. Djokovics, Murray és Rafa csapata is végigbeszéli a mérkőzéseket, ami elsősorban biztatásból áll és kizárólag lelki támogatást nyújt. Ezt lehet büntetni, de nem így. Kiragadva, ötödik szettben a világelsőt megalázva.

Az eddig látottak alapján Jürgen Melzer és Thomas Berdycht is sok lehet a svájcinak, Mathieu után pedig Nadalnak lehetnek komoly gondjai a meglepően jól mozgó Robin Söderlinggel. Az elődöntőben pedig nagy valószínűséggel újra (2008 US Open, 2010 AO) Andy Murray jön. A skótot talán Sam Querrey állíthatja meg ma este a centerpályán, de ehhez élete játékára lesz szüksége.

A felső ágon ha lehet még komplikáltabb a helyzet, mert Novak Djokovic a legszebb éveit idéző formában teniszező Lleyton Hewittal mérkőzik és a győztesnek a legjobb nyolcban már Andy Roddick ellen kell újra bizonyítania.