Jelena Dokic hétvégén Kuala Lumpurban kilenc év után nyert megint WTA-tornát, pályafutása során a hatodikat. A zaklatott sorsú teniszező nagyon mélyről kapaszkodott vissza. Horvátországban született, volt már szerb, montenegrói és ausztrál válogatott is. 2002-ben már a negyedik helyen is állt a világranglistán, de – a 27 éves nő bevallása szerint saját apja miatt – 2006-ban a százból is kicsúszott, sőt, a versenyzést is feladta.
Dokic 1982. április 12-én született Eszéken, nyolcévesen Szerbiába, 11 évesen Ausztráliába költözött a családjával. 1998-ban juniorként megnyerte az US Opent. Még nem volt 19 éves, amikor már az ötödik WTA-tornáját nyerte és a világranglistán a negyedik helyre jött fel.
Talán ennél is magasabbra juthatott volna, ha már akkor szakít az őt menedzselő, egykori bokszoló édesapjával. Damir Dokic a nagyobb siker érdekében terrorizálta lányát, veszekedésük nem egyszer tettlegességig fajult, sőt egyes hírek szerint az apa szexuálisan zaklatta lányát.
Dokic végül szabályosan megszökött a családjától, 2006-ban egymillió dollárt fizetett apjának, csak többet ne lássa a teniszpályák környékén. Visszatért Ausztráliába és a 2009-es szezont ismét jó formában kezdte. Hat év után az Australian Openen indult újra Grand Slamen és négy ellenfelét – közte a jelenleg első Caroline Wozniackit is - legyőzve jutott az elődöntőbe, ahol Dinara Szafina állította meg. Év végére visszakapaszkodott a legjobb 60-ba, ahol 2004 óta nem járt.
A tavalyi szezon nem sikerült, megint százon kívülről próbált visszakapaszkodni az elitbe. Az idei évet öt győzelemmel és hat vereséggel kezdte, Kuala Lumpurba a világranglista 91. helyén érkezett. Malajziában aztán legyőzte az első kiemelt Francesca Schiavonét – Kim Clijsters ellen 2003-ban aratott sikere óta először vert top10-est –, majd után még négy ellenfelét, 2002. június 16-a után nyert újra WTA-tornát.
„Annak idején családi okok miatt hagytam abba a játékot, de újra intenzíven készülök, nagyon eltökélt vagyok”. Apjától távol a sikerek is újra jönnek, Kuala Lumpurban két férfinak, a barátjának és a testvérének ajánlotta a sikert: „Külön köszönettel tartozom két embernek, akik itt voltak velem, a barátom és a testvérem. Szeretlek titeket, srácok. Nélkületek nem lett volna erre képes.”