Hat éven át hibák és megingások nélkül

Roger Federer hétfőn este könnyedén nyert Juan Monaco ellen a US Openen, ezzel zsinórban 30. Grand Slam-negyeddöntőjébe jutott be a 2004-es Wimbledon óta, ami abszolút rekordot jelent. Federer a negyeddöntőben Jo-Wilfried Tsongával játszik majd, akivel nem lesz könnyű dolga, mivel éppen ezen a ponton ütötte ki idén Wimbledonban, és azóta Montrealban is a francia nyert.

Federer a negyeddöntős sorozat mellett pályafutása 227. győzelmét aratta a Grand Slam-tornákon, és már előző csütörtökön megelőzte Andre Agassit az örökranglistán. A 2012 eleji Australian Openen minden bizonnyal megdönti a listát 233 győzelemmel vezető Jimmy Connors csúcsát is, tovább gyarapítva rekordgyűjteményét.

Arról lehet vitatkozni, Federer-e minden idők legnagyobb teniszezője, miközben Rafael Nadal saját pályafutásában jóval előbb csinálta meg a karrier Grand Slamet – vagyis nyerte meg legalább egyszer mind a négy nagy tornát –, az új világelső, Novak Djokovics pedig minden jel szerint az egyik legeredményesebb szezont zárhatja a férfi tenisz történetében.

Az azonban vitathatatlan, hogy a svájci új magasságokba emelte a teniszt az elmúlt évtizedben, és számtalan olyan új rekordot állított be, amelyet várhatóan hosszú évtizedekig nem fognak tudni megdönteni – ha egyáltalán valaha képes lesz erre valaki.

Habár a 2012-es olimpiát Wimbledonban, kedvenc borításán, füvön játsszák majd, így is könnyen lehet, hogy Federernek nem lesz egyéniben olimpiai aranyérme, és a legtöbb megnyert ezres torna sem az ő nevéhez fűződik, azonban egy topjátékos dominanciáját elsősorban a négy nagy tornán, a Grand Slameken – Australian Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open – elért eredmények, másodsorban a világelsőség határozzák meg.

Ha Federer rekordjai közül csak egyet kellene kiemelni, mindenképpen az lenne, hogy sorban egymás után 23 Grand Slamen jutott el legalább az elődöntőig. A svájci 2004-ben kapott ki a harmadik körben a Roland Garroson Gustavo Kuertentől, majd legközelebb hat évvel később, 2010-ben szenvedett újabb vereséget Robin Söderlingtől a salakos Grand Slam negyeddöntőjében.

Az eredmény nemcsak azért rendkívüli, mert hat éven át nem tudták GS-en legyőzni a legjobbakon kívül. Arra sem nagyon van példa, hogy egy teniszező ilyen stabil játék mellett az indulását esetleg veszélyeztető sérüléseket és betegségeket is elkerülje. A hihetetlen teljesítményt jól jelzi, hogy a listán második Ivan Lendl zsinórban tíz GS-ig bírta a saját sorozatát.

A legnagyobb rekordok általában összefüggenek egymással, így a legtöbb pontot adó Grand Slameken mutatott megingathatatlansága is hozzájárult ahhoz, hogy 2003 és 2008 között zsinórban 237 hétig volt világelső, mielőtt Rafael Nadal átvette tőle a vezetést.

Egy ilyen kiemelkedő eredményhez nem elég egy tökéletes év után felérni a csúcsra, a teniszranglista-számítás miatt a következő években újra és újra meg kell ismételni az előző teljesítményt, ami csak keveseknek sikerül. A listán második Jimmy Connors másfél évvel kevesebb ideig, 160 hétig tudta folyamatosan vezetni a mezőnyt, Rafael Nadal egyelőre 56 héttel, alig több mint egy évvel áll a sorban.

A két legnagyobb, várhatóan valóban megdönthetetlen csúcs mellett Federer az egyetlen, aki három évben is – 2004-ben, 2006-ban és 2007-ben – meg tudott nyerni három Grand Slamet, ezekben az években 95 százalékos teljesítményt nyújtott a nagy tornákon. A Roland Garros és ezzel a karrier Grand Slam beállítása egészen 2010-ig kimaradt a gyűjteményből. Pete Sampras és Mats Wilander is csak egyszer tudtak három GS-t nyerni egy évben, Rafael Nadalnak tavaly sikerült, Novak Djokovicsnak pedig az éppen most zajló US Open megnyerésével jöhet össze először a bravúr.

Nehezen megismételhető teljesítménynek tűnik, hogy Federer első hét Grand Slam-döntőjét megnyerte, miközben a legtöbben már első fináléjukban is megremegnek a lehetőségtől. Miután hozta a 2003-as Wimbledont, egészen addig nem szakadt meg a sorozat, amíg a 2006-os Roland Garroson az előző évi elődöntő után a döntőben kapott ki Rafael Nadaltól.

Federer az egyetlen, aki Wimbledont és a US Opent is megnyerte ötször zsinórban, ráadásul 2004 és 2007 között mindkét tornán meg tudta védeni a címét. Korábban Björn Borg bírt két egymást követő évben duplázni a Roland Garroson és Wimbledonban is. Az összesen hat wimbledoni címmel büszkélkedő svájci négyszer az Australian Opent is behúzta, így ő az egyetlen, aki három Grand Slamen legalább négyszer győzni tudott.

Federer 40 mérkőzésen át maradt veretlen a US Openen, amíg Juan-Martin Del Potro megállította a 2009-es döntőben. Korábban egymás után tíz Grand Slam-torna döntőjébe jutott be a 2005-ös Wimbledon megnyerésétől a 2007-es US Open-győzelemig. Nyolc év alatt összesen 23 Grand Slam-döntőben játszott, 16-ot megnyert. Ezzel a 14 győzelemmel bíró Pete Sampras korábbi rekordját múlta felül.

Federer még bőven bővítheti saját listáját, de az sem elképzelhetetlen, hogy az eddig tíz GS-t nyerő Rafael Nadal vagy valaki más megdönti ezt a rekordot. Ahogy az is nagyon valószínűnek tűnik, hogy Federer már nem törli el Pete Sampras rekordját, aki 286 hétig vezette összesen a világranglistát. A svájcinak egy hét kellett volna, hogy beállítsa a csúcsot, ez azonban nem sikerült neki.

A csúcsok egyébként is részben erről szólnak, hogy kihívást jelentsenek és ösztönözzék a későbbi játékosokat, miközben Federer így is biztos lehet benne, hogy olyan eredményeket is elért, amelyek talán örökre megismételhetetlenek maradnak.