Auguszta
-4 °C
2 °C

A helyszínen néztük meg Federerék edzését

2014.11.23. 18:22

Egészen elképesztő hangulat volt végig a meccsek alatt a lille-i Pierre Mauroy stadionban a BNP Paribas Davis Kupa-döntő helyszínén, de jóval visszafogottabb körülmények között, egy szinte kongó csarnokban is hatalmas élmény volt megnézni Federeréket – az edzésen, amikből mindhárom nap volt, de talán a páros volt a legkülönlegesebb.

IMG 0421
Fotó: Felcsuti Balázs

A Lille futballstadionjának felén ideiglenesen kialakított teniszpálya mellett kifejezetten hűvös volt szombat délelőtt, a páros meccs előtt, a fűtést még csak akkor kapcsolták be, habár attól nem kellett tartani, hogy a meccsre nem sokkal később megérkező 27 ezer néző ne fűtötte volna fel pillanatok alatt az egész csarnokot.

A pálya mellett fotósok állítgatták a készülékeiket, amott egy csapat hostesslány kapott eligazítást, megint máshol tévéstábok lőtték be a megfelelő szöget és fényt a délutáni közvetítésre, miközben öltönyös biztonsági emberek keresgélték a helyüket. A meccsek alatt zsúfolásig telt tribünön Arnaud Clément, a franciák kapitánya üldögélt egymagában, vélhetően próbálta kiolvasni az edzésből a svájciak leendő taktikáját.

A svájciak páros elemeket gyakoroltak, és miután Roger Federer és Stan Wawrinka együtt edzett, már be is igazolódott, hogy Severin Lüthi kapitány taktikai húzásával ők ketten, és nem az előzetesen várt Marco Chiudinelli és Michael Lammer alkotják majd a svájciak kettősét.

A csapat meglepő intenzitással vetette bele magát az edzésbe. Bemelegítés után különböző formációkat gyakoroltak, köztük az ausztrálokról elnevezett felállást, mikor a hálójátékos középre húzódik és leguggol, majd az adogatás után a szerválóval való megegyezés szerint vagy jobbra, vagy balra indul el. Ezt a taktikát Federerék a meccsen is többször sikeresen alkalmazták.

 Az edzést nem a svájciak kapitánya, Severin Lüthi irányította, hanem David MacPherson, aki a páros világelső Bryan fivérek edzője. MacPhersont a londoni évzáró tenisz vb-n szerződtette Lüthi kifejezetten azért, hogy a kulcsfontosságú párosra felkészítse a csapatot. Az ausztrál időről időre rövid utasításokat adott, amit a csapat hűen követett is. A koncentrálást csak az zavarta meg, mikor a svájciak egyik segítője, ki tudja miért, nagy robajjal lecsúszott a székéről. Nevetés, hátba veregetés, aztán folytatódott a játék.

Federeréket a franciák váltották a pályán. A később könyöksérülésre hivatkozva visszalépő Jo-Wilfried Tsonga érkezett a helyette a vasárnapi egyesre is beugró Richard Gasquet társaságában. Barátságosan kezeltek a távozó svájci játékosokkal: a nagy tét ellenére sem volt ellenségeskedés. Ezek a fiúk hosszú évek óta együtt járják a világot, jól ismerik egymást. Amennyire vetélytársak, annyira kollégák is.

A franciák edzését már Clément irányította. A hangsúly természetesen itt is az egyeshez szokott játékosoknak sokkal idegenebb pároselemeken volt. Clément, aki maga is sikeres profi és kiváló játékos volt, röptézett Gasquet-vel az egyik oldalon, Tsonga loholt saroktól sarokig az alapvonalon a másikon. Aztán csere. Egy másik gyakorlat során Tsonga ziccereket kapott Clément-tól, amit tiszta erőből be kellett volna vágnia, de a pályát is alig találta el. Az első ötből négy méterekkel kerülte el az alapvonalat, már itt látszott, hogy nincs formában. Tsonga mérges volt magára, már pénteken sem ment jól neki a játék, végül pedig vissza is kellett lépnie a további meccsektől.

Tsongáékat a pénteken még a hátsérülése után óvatoskodó Federert nagyszerű játékkal legyőző Gael Monfils és a páros specialista Benneteau követte. Ők laza kispályázással kezdtek. Ahogy azt tőle már megszokhattuk meccseken, Monfils az edzésen sem hazudtolta meg magát, bohóckodott, nevetett, ugrált össze-vissza a pályán. 15-20 perc alatt végigmentek az összes ütésen és már csomagoltak is.

Az edzés befejeztével a pályamunkások vették át a terepet. A salakos pálya versenyszintű karbantartása külön műgondot igényel. Előbb szőnyeggel lehúzzák, majd alaposan meglocsolják. A locsoláshoz öt embernek kell precízen együtt dolgoznia. Egy irányít, egy locsol, hárman pedig a slagot tartják, hogy ne húzzon csíkot a pályán. A salakos borítás választásával a házigazda franciák célja vélhetően a játék lassítása volt, ezzel együtt ez a pálya meglehetősen gyorsra sikeredett, ami a salak minősége mellett a fedett pályás körülményeknek is köszönhető.

Lassan minden a helyére került. A játékosok bemelegítettek, a pálya is készen állt, a világítást és hangot beállították, a hostesseket eligazították, a biztonságiak a helyükön. Nem sokkal később megnyíltak a kapuk, beözönlött a 27 ezer néző, hogy végig szurkolja, ahogy Svájc és Franciaország megküzdött azért az ezüst salátástálért, amit végül 3-1-es győzelmükkel vasárnap Federerék emelhettek a magasba.