Gál
9 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Már tényleg elhiszem, hogy egy Williams is verhető

2016.06.08. 17:00 Módosítva: 2016.06.08. 17:37
Tavasszal már a legjobb 40 közé is bekerült Babos Tímea a női teniszezőknél, és azóta sem szakadt le az élvonaltól. A korábbi világelső Venus Williams római legyőzésével hatalmas bravúrt ért el, és ettől csak még jobban hiszi, hogy előrébb is juthat. 23 évesen már ő a legtöbb pénzt kereső magyar teniszező.

A Roland Garros utáni ranglista alapján hivatalos lett, hogy megszerezte a kvótát a riói olimpiára, ráadásul egyedüli magyar teniszezőként. Mennyire volt fontos célkitűzés az olimpiai szereplés 2016-ra?

Nagyon fontos volt, még akkor is, ha teniszben nem az olimpia számít a nyári program csúcsának, sokkal inkább a klasszikus füves szezon, azon belül is Wimbledon. Az év elején természetesen szerepelt a kvótaszerzés a célok között, de tudtam, hogy addig még legalább 20 versenyem van, amiken együttesen múlik majd a kijutás. Aztán ahogy egyre jobban játszottam és jöttem fel a világranglistán, Rio is egyre határozottabb célkitűzés lett. A versenyprogramomat azért nem áldoztuk fel, de igyekeztem minél több világranglistás pontot szerezni, hogy biztos legyen az indulás.

19 évesen már indult a londoni olimpián. Mennyiben tért el a többi versenytől az ottani tenisztorna?

Névjegy

  • 1993. május 10-én született Sopronban.
  • Jobbkezes, kétkezes fonákot üt.
  • Eddigi legjobb helyezése a világranglistán 39. volt 2016. április 4-én.
  • Kétszeres junior Grand Slam-győztes párosban, 2010-ben a Roland Garroson és Wimbledonban nyert Sloane Stephensszel, előtte Gabriela Dabrowskival döntőig jutott az Australian Openen.
  • 2011 óta profi versenyző.
  • Egyesben eddigi legnagyobb sikerét 2012-ben aratta, amikor megnyerte a monterreyi tenisztornát. A döntőben Alexandra Cadanțut, az elődöntőben a későbbi Roland Garros-döntős Sara Erranit győzte le.
  • 2016-ban Rómában a korábbi világelső Venus Williams ellen is nyert mérkőzést.
  • Párosban hét tornagyőzelme van,  2014-ben Sydneyben Lucie Safarovával a Sara Errani, Roberta Vinci párost győzték le, 2015-ben Kristina Mladenoviccsal Dubajban Garbiñe Muguruza és Carla Suárez Navarro, míg Rómában Martina Hingis és Szánija Mirza ellen nyertek.
  • Karrierje során eddig 2,3 millió dollárt (628 millió forint) nyert, ezzel a legtöbbet kereső magyar teniszező.

Elég kettős volt. Wimbledon ugye a helyszín, ami nem volt ismeretlen a számomra, az viszont teljesen új volt, hogy nem a megszokott, tiszta fehér szerelés volt a megkötés, hanem sokkal színesebb volt mindenki, én például rikító piros cipőben, piros-fehér ruhában indultam. Újdonság volt az olimpiai falu hangulata is, és persze pozitív értelemben, de az is furcsa volt kicsit, hogy ott valakivel meg kellett osztanom a szobámat. Összességében viszont az egyik legnagyobb eddigi élményem volt a 2012-es olimpia.

Szervezésben mennyiben volt más az olimpiai torna, mint az igazi Wimbledon?

A szervezés picit rosszabb volt. Nyilván több sportággal kellett egyszerre foglalkozniuk a szervezőknek, de azért volt olyan, hogy a labdák az utolsó pillanatban érkeztek csak meg, mert nem gondoltak arra például, hogy csak egyfajta labda alkalmas igazán a játékra, mert a többi nem nagyon pattan fel a füves pályáról. Nagyobb volt a káosz, mint máskor.

Rio kapcsán rengetegszer felmerül a zikavírus jelentette veszély. Tart ettől?

Több dél-amerikai verseny is szerepel a programban általában, úgyhogy nem újdonság az ottani szereplés. Amennyire utánaolvastam, a szakértők véleménye szerint nem ez a legveszélyesebb vírus a térségben, elég csak a sárgalázra gondolni. Gyermeket sem tervezek egyelőre, úgyhogy szerencsére engem nem érint komolyan ez a veszély.

Az olimpiáig milyen tornák következnek a programban?

Mivel Magyarországon nem tudok készülni a füves szezonra, Budapest után egyből megyek is Angliába, az átlagosnál kicsit korábban. Előbb Birminghamben, majd Eastbourne-ben indulok, aztán jön a wimbledoni torna – ez csak egy rövidebb, három-négyhetes turné lesz. Szerencsére előtte itthon tudtam egy kicsit pihenni is, amire már szükségem volt. A pihenés persze idézőjeles, hiszen folyamatosan edzettem közben, de azért fel tudtam töltődni.

Mi lesz még a prioritás idén Wimbledon és az olimpia után?

Az olimpia miatt furcsa helyzet állt elő, mert a US Opent két fontos torna vezeti fel, az egyik Kanadában, ez vagy Montreal vagy Toronto, a másik pedig Cincinnatiben. Ezek egymást követő heteken szoktak lenni, de most Rio pont becsúszott közéjük, amitől sűrűbb lesz a szokásosnál a felkészülés, hiszen Kanadából kell majd utazni az olimpiára. Ott pedig amint végeztem, másnap már megyek is majd Cincinnatibe, azt a tornát ugyanis nem szabad kihagyni, mert még meg is büntetnek érte. Ezért is jó, hogy a júniusi program kicsit rövidebb, mert utána egy hét-nyolchetes turné jön majd.

Említette, hogy kicsit lazábbak voltak az itthon töltött napok. Mennyi időt tud Magyarországon tölteni egy évben?

Mostanában próbálok egyre többet itthon lenni, de nagy átlagban másfél, két hónap lehet.

Hogy néz ki egy átlagos napja?

Ma például fél 8-kor volt egy tévés szereplésem, onnan egyből kijöttem ide a pályára, kondiztam egy órát, teniszeztem kettőt. Utána ebéd, most az interjú, utána talán még belefér egy kávé, aztán még két óra tenisz, fél óra kondicionálás, és a végén egy fizikoterápiás kezelés. Ez a médiaszereplések kivételével a világ tetszőleges pontján így ismétlődik nagyjából.

Amikor van szabadideje, mivel tölti?

Nővérem babát vár, úgyhogy amikor épp itthon vagyok, próbálok sok időt a családdal tölteni Sopronban. Most is velük voltam három napot, de készülni csak Budapesten tudok, ami meghatározza a programomat. Azért így is belefért egy grillezés és egy mozi a barátokkal, igyekszünk mindig összehozni valami programot, lehetőleg könnyűt. Ha csak ülni kell, akkor nekem már jó.

Milyen filmet néztek meg?

Az Anyák Napját.

Előfordulhat, hogy egy héten belül a világ két különböző pontján van versenye. Mennyire alkalmazkodik nehezen az időeltolódáshoz?

Ebben szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon könnyen át tudok állni, és ami talán még ennél is szerencsésebb, hogy bárhol, bármikor el tudok aludni, repülőn, repülőtéren, nem számít. Az edzőm, Thomas Drouet pont az ellenkezője, soha, sehol nem tud aludni, úgyhogy már egy háromórás út is ki tudja készíteni. Amerikából visszajönni Európába a legfárasztóbb talán, de sem az Ausztráliába, sem a Kínába, sem pedig a kétszeri Amerikába repülés nem terhel meg annyira.

Az utóbbi időben nagyobb figyelmet fordít az egyesre, mint a párosra. Mikor és miért helyeződött át a hangsúly?

Mindig is az egyéni volt a fontosabb számomra, inkább azért tűnhetett úgy, hogy nem így van, mert párosban már korábban is voltak nagyobb eredményeim, és ott két-három éve már az élmezőnyben vagyok. De idén valóban még jobban fókuszálok az egyéni versenyzésre, ehhez is igazítom a versenynaptáram, míg tavaly azért még előfordult, hogy nem arra a versenyre mentem egyéniben, amire szerettem volna, mert egy nagyobb páros torna volt közben. Idén párt is cseréltem párosban, már Jaroszlava Svedovával játszom.

Szerencsére már az egyéni helyezésem elég magas ahhoz, hogy bárhol el tudjak indulni, de most pont Svedova van úgy, hogy egyéniben még nem áll elég jól, ezért ő Birminghambe nem is jön.

A párost továbbra is élvezem, próbálom edzésként felfogni, de most örülök, hogy nagyobb hangsúly van az egyénin. Huszonhárom évesen ez így is van jól.

Edzés szintjén nehéz összehangolni ezeket?

Soha egyetlen percet sem edzettem párosra külön a vb-szereplést leszámítva. Az a párosjátékosok specialitása. Annyi minden van, amiben lehet fejlődni, amin lehet javítani egyéniben, hogy nincs idő erre is. Egyébként is nagyon sokat edzek, így nem fér bele mellette.

Tornán sem kell külön készülni a párosra, amikor egyszerre van az egyénivel?

Egy tornán úgy kell ezt elképzelni, hogy ha van egyénim, akkor az edzőmmel szeretek arra beütni, vele készülök, aztán van pár óra pihenő, aztán a bemelegítést csinálom együtt a párommal, közös ütés nincs. Ha nincs egyéni, csak a páros, akkor a párospartneremmel ütök be azért. Egyik tornán sincs olyan, hogy előbb lenne a párosmeccs és utána az egyéni, tehát vagy egyéni és páros, vagy csak simán páros, ami meghatározza a programot.

Milyen szempontok alapján választ párt?

A legfontosabb, hogy jól kijöjjek vele, hogy jó viszonyban legyünk, és hogy élvezzem a játékot. Tavaly év végén ezt már nem éreztem Kristina Mladenoviccsal, év elején Katarina Srebotnikkal a játékunk nem illett össze, de most Szávával (Jaroszlava Svedova – a szerk.) szerencsére nagyon jól kijövünk. Kicsit még fel kell vennünk a ritmust annak ellenére, hogy már voltak jó eredményeink, de szerintem még mindig tudunk javulni.

Mielőtt elkezdett volna dolgozni mostani edzőjével, volt egy viszonylag gyengébb éve, amit egy interjúban elpazarolt évnek nevezett. Mennyi plusz munka, hogy egy ilyen év visszajöjjön, hogy érzi, ezt már vissza tudta hozni pozitívba, vagy ezen még dolgozni kell?

Szerintem minden sportolónak van egy ilyen tanulóéve, és főleg a tenisz ilyen téren is egy más sportág, akárhogy is teljesítesz egy évben. Nekem is a 2012-es év koromhoz képest, meg általánosságban egy nagyon berobbanó év volt, és gyakorlatilag a semmiből rengeteg helyet ugrottam előre a világranglistán. Utána ezeket a pontokat következő évben mind meg kell védeni, különben hátramész a ranglistán. Szóval oké, hogy megnyertél egy versenyt, de következő héten az már senkit sem érdekel. Elég nagy volt a teher következő évben, és a játékom sem volt meg, fejben sem voltam készen arra, hogy jó eredményt tudjak elérni, illetve az edzőm sem volt éppen megfelelő szerintem akkor.

Ezért is döntöttem úgy 2014-ben, hogy váltani kell, és ez nagyon jónak bizonyult, nagyon pozitív azóta a munka Thomasszal. Az biztos, hogy rengeteg munka van benne, akár a vereségek után, mert rengetegszer kikaptam akkor is. Nem volt éppen edzőpálya, ezért másnap reggel hétre mentünk, hogy tudjunk edzeni, este pedig még ott maradtunk kilencig, tízig. Szóval ez nálam így mindennapos volt, bár most is még messze azon nevetnek sokan, hogy én mennyit edzek, mennyit vagyok ott a pályán.

Egyesben megtartotta 45. helyét a világranglistán. Lehet olyanról beszélni, hogy ehhez képest hova helyezi magát egy versenyző a rangsorban? Mi a közelebbi célja a ranglistán?

Ez érdekes, mert az elmúlt pár tornán csak gyűjtöttem a pontokat, mégis áprilisban álltam a legjobb helyen a világranglistán. Ez jól mutatja, hogy év közben hogyan változik folyamatosan a ranglista: míg év elején 1020 pont is elég volt ahhoz, hogy a legjobb 50-ben legyen valaki, most 1200 pont kell ehhez, de lehet, hogy az év végére megint lejjebb megy kicsit ez a ponthatár.

Hétről hétre annyira azért nem követem, hogy hogyan alakul a ranglista. Az év elején az volt a cél, hogy meglegyen a 40 körüli helyezés, ezt már áprilisra sikerült teljesíteni, úgyhogy most lehet tovább dolgozni. A következő cél inkább az, hogy a Grand Slameken kiemelt legyek, és így az első két fordulóban ne kelljen más kiemelt játékos ellen játszanom, mert ezen rengeteg múlik. Hosszabb távon természetesen a top 20-ba, top 10-be kerülés a terv, de jobban szeretek a rövidebb távú célokon dolgozni.

Rómában Venus Williams legyőzésével szenzációs eredményt ért el. Mi a fontosabb, egy tornagyőzelem, vagy ilyen nagy nevek legyőzése?

Ezek a meccsek mind segítenek a pályafutásomban, és egyre több ilyet tudok játszani. Akár az idei Australian Open-bajnok Angelique Kerber ellen a centerpályán Miamiban, vagy éppen az Australian Openen a második legnagyobb pályán. Rómában a Pietrangeliről (a centerpálya) azt mondják, hogy a legjobb hangulatú pálya az egész teniszlégkörben, és ott tudtam játszani Venus Williamsszel, és le is tudtam győzni. Azért nekem is utána könnybe lábadtak a szemeim, mert most is 9. a ranglistán, akkor épp 14. volt, de az egy nagyon érzelemteli meccs volt. Kellett küzdeni, sokszor vesztett állásban voltam, fordítva is igaz volt, hogy az elején én vezettem nagyon, mégis ő jött vissza. Fantasztikus dolog, hogy ilyen játékosok ellen játszhatok, és ahogy egyre többször játszom velük, úgy egyre inkább el is tudom majd hinni, hogy meg tudom verni őket.

Az eddigi eredmények közül mi az, amit a legfontosabb, vagy legnagyobb eredménynek tart?

Ilyenkor versenyekre nem tudok visszaemlékezni, inkább csak meccsekre. 15 évesen, amikor megnyertem az Eb-t, az nagy dolog volt. Volt akkor egy hullámvölgyem, gondolkoztam is, hogy érdemes-e ezt ennyire komolyan csinálni, ráadásul le is sérültem, és úgy mentem ki az Eb-re, amit végül meg tudtam nyerni. Az elég nagy fordulópont is volt a karrieremben.

Aztán a Samantha Stosur elleni győzelem tavaly Cincinnatiben. Idén akár az, amikor kikaptam ugyan Kerbertől, de az egy nagyon nagy meccs volt, és nagyon élveztem. Most meg a Williams elleni meccs van jobban bennem.

De vannak nagy páros élmények is, a wimbledoni döntő, vagy épp akár az elődöntő, a római tornagyőzelem. Vagy a junior Grand Slam-győzelmek. Szóval egy-egy meccset tudok így kiemelni, nem egy konkrét versenyt.

A nagy tornákon elért győzelmekkel jönnek a pénzdíjak is, áprilisig már 100 millió forintot nyert a különböző tornákon. De milyen költségei vannak egy ilyen szintű teniszezőnek?

A teniszben általában mindent a játékos áll. Az edzők bére, utaztatása, saját útiköltségek, étkezés, szállás, a különböző bónuszok. Elég magasak a költségek. Nyilván élteniszezőként nem mondhatja azt az ember, hogy bármi is rossz lenne, nem kéne, hogy panaszkodjon valaki, én se szoktam soha. De azt a részét is meg kell nézni, hogy ebben mennyi költség van, nemcsak azt, hogy mennyi a kereset.

Mennyi ideig használ egy cipőt, és mit csinál a régiekkel?

Szerencsére egy bizonyos szint után azért megvan a szponzor. Nekem legyártják a cipőmet, amilyenre én kérem. Egy kicsit meg kell igazítani, pont a lábamra igazítják. Füvön olyan négy nap után, salakon, és keménypályán hetente cserélem le. A régi cipő van, hogy csak a szállodai szobában marad, de sok versenynek van adományozói szolgáltatása, ott lehet hagyni dobozokban, és akkor eljuttatják valakinek. Felülről egyébként még gyönyörűek, maximum a talpuk kopott el. Salakpályáról egyébként öt-hat maradt most a Roland Garros után, fűre még csak kettő van, de már jön Birminghamben a következő kettő. Nagyjából havonta kell rendelni cipőt, és akkor mindig egy négy-öt párat kapok.

Ha pedig már Williamsékről beszéltünk, sorban a második GS-döntőjét bukta el Serena. Hogy látja, kezd véget érni a Serena Williams-korszak, jönnek a fiatalok, akik le tudják győzni, vagy ez csak két megingás volt tőle?

Azért még mindig minden versenyen eljut a döntőig, nem hiszem, hogy ez a Serena-korszak végét jelentené. Sokkal inkább azt, hogy nagy terhet jelent, hogy ő akar a valaha volt legjobb lenni, most már tényleg csak egy GS kell, hogy kiegyenlítsen, aztán pedig még egy, hogy túl is lépjen Steffi Grafon (akinek 22 GS-győzelme van összesen). Mindazonáltal igen, már más játékosok is fel tudják vele venni a versenyt, nem egy játékos nyert ellene szettet, szorongatja meg, ezek mindenféleképpen jelek lehetnek. De szerintem ha ő most csúcsformában játszik, akkor nincs az a játékos, aki meg tudná verni.

Mit gondol  Garbiñe  Muguruzáról, aki megnyerte most a Roland Garrost Williams ellen?

Nagyon nagy játékos, ismerem talán 13 éves korom óta, egy Eb-n pont egymás ellen játszottunk. Az elmúlt évben volt egy nagy áttörése. Elképesztő, hogy pont Serenát tudta legyőzni egy GS-döntőben, és Kerbert is év elején. Ez egy elég fantasztikus dolog.

A környező országokhoz képest a magyar tenisz helyzetét hogy látja?

Szerintem az elmúlt évtizedekben már igaz volt, hogy juniorban mindig voltak nagyon kiemelkedő és jó játékosok. Utána jött az az egy-két átmeneti év, amikor kell a segítség, a támogatás, a jó klubok, és lehetőségek, hogy tovább lehessen lépni. Ez az esetek nagyobb részében nem sikerült, nem voltak meg a megfelelő lehetőségek a játékosoknak. Most szerintem picit ez is megváltozni látszik. De nyilván ez a játékosokon múlik, nekem sem volt meg ugyanúgy rengeteg lehetőségem, mégis el tudtam jutni már valameddig. Szerintem ez nagyjából magában is foglalja, hogy akarattal, kitartással akármit el lehet érni. Nemcsak a sportban, hanem bármilyen szakmában.

Tavaly a Gálfi Dalma-Stollár Fanny párosnak sikerült egy nagy eredményt elérnie, győztek Wimbledonban. Mindketten elődöntősök voltak egyéniben a US Openen, Gálfi pedig megnyerte a tornát a juniorok között. Bennük látja akár ezt a küzdeni vágyást, akár azt a tehetséget, ami ezt meghozhatja? Esetleg bárki másban, aki nem kapott eddig ekkora figyelmet?

Abszolút, persze. Ők is a jó junior játékosok közé tartoznak, és nagyon drukkolok nekik. De nem látom a mindennapi munkájukat, csak az eredményeket. A junior eredmények mindig elég pozitívak a magyar teniszt nézve, úgyhogy remélem, hogy majd előre tudnak lépni ők is.

A férfiaknál hogy látja az erőviszonyokat? Ott vannak olyan fiatalok, akik a nőknél már feltűntek, vagy Novak Djokovics fog dominálni még egy jó ideig?

Pont ezt beszéltük reggel edzésen, mielőtt elkezdtük volna, hogy a Roland Garroson elért győzelmével már 12 Grand Slamnél jár, viszont nekem Federer az örök nagy kedvenc, nem akarom, hogy Djokovics utolérje. Most viszont ilyen szempontból elég kilátástalan a helyzet. Például ott egy Dominic Thiem, aki elég fiatal, és hetedik a ranglistán – sansza nincsen Djokovics ellen (akivel a Roland Garros elődöntőjében játszottak). Ez elég „szomorú” most. Ilyen szempontból a női teniszben kiegyenlítettebb a mezőny. Oké, ott van Serena, de őt is el lehet kapni. Djokovicsot most viszont úgy tűnik, hogy egyszerűen sansztalan megverni.

Federer és Nadal jövőjéről mi a véleménye?

Federerről csak annyit, hogy remélem, még jó sokáig teniszezik . Amikor játszik, akkor csak neki tudok drukkolni. Nadal meg ne sérüljön meg. Egyébként őt is nagyon kedvelem. Oké, hogy Federer a nagy kedvenc, de ha két embert nézek meg játszani, ha megtehetem, akkor az Federer és Nadal. Senki más így élőben nem vonz annyira. Amit ők letettek az asztalra, a személyiségük, meg amit kiraknak a pályára, az elég szuper. Őket élvezetes nézni. Remélem, még sokáig a tenisz része maradnak.

Akár elmegy egy külön tornára is csak miattuk?

Ja, nem. Azért annyira nem.