Az apja megverte, a fejét rugdosta a Grand Slam-döntős teniszezőnek

A közvélemény már korábban jól ismerte a most 34 éves, egykori teniszező Jelena Dokic és az apja, Damir Dokic viszonyát. A gyermekét rendszeresen fizikailag és verbálisan is molesztáló, Grand Slam-versenyeken rendre balhét okozó Damir Dokicról is beszél a korábbi wimbledoni elődöntős sportoló most megjelent önéletrajzi regényében.

A világ korábbi 4. legjobb női játékosa olyan dolgokról mesél a könyvben, amelyek miatt egy időre börtönbe is zárták az apját. 2001-ben azzal vádolta meg Damir Dokic az Australian Open szervezőit, hogy lánya kárára csaltak a sorsolásnál. Később a US Open rendezőivel veszett össze a verseny általa tapasztalt szervezetlensége miatt.

Wimbledonban pedig azért dobták ki a stadionból, mert a lelátón részegen, hangos bekiabálásokkal zavarta a versenyt. Az idősebb Dokic később börtönben is ült, mert robbantással fenyegette meg a belgrádi ausztrál nagykövetséget.

Az elpusztíthatatlan című könyvben Dokic többek között leírja: gyakorlatilag az első naptól kezdve, hogy elkezdett teniszezni, az apja folyamatosan terrorizálta. Volt, hogy a haját húzta, felpofozta vagy az arcába köpött egy-egy rossz eredmény után.

2000-ben, amikor Lindsay Davenport ellen elbukta az elődöntőt Wimbledonban, az apja nem engedte be a hotelszobájába, a szervezők segítettek neki szállást találni, hogy le tudjon feküdni. Olyan is előfordult, hogy egyszer úgy megütötte, hogy elesett, és aztán a földön fekve rugdosta őt. A teniszező a bánásmód miatt depressziós lett, és egy időre a tenisszel is felhagyott, írta a Marca.

„Nem hiszem, hogy mindenki tudta, de voltak olyanok, akik nagyon jól tudták, mi történik, mégsem tudtak segíteni. Elveszítettem a hitemet és az önbizalmamat is, már az öngyilkosság is az eszembe jutott” – mesélte Dokic, bírálattal illetve az ausztrál szövetséget is, amely bár tudott az családon belüli erőszakról, semmit nem tett ellene.

Dokic 1994-ben emigrált a családjával Ausztráliába. 1999-ben a wimbledoni bajnokság legnagyobb meglepetését okozta azzal, hogy az első fordulóban, két nagyon sima szettben, 6-2, 6-0-ra legyőzte az első kiemelt Martina Hingist. Majd az apja tanácsára visszaköltöztek Jugoszláviába. A következő év Australian Openjén a közönség kifütyülte a pályára lépő játékost.

„Ez volt karrierem, sőt az életem egyik legszörnyűbb pillanata. De megértettem a szurkolókat, az ő szemükben én áruló voltam, aki elhagyta a hazáját. Az igazság az, hogy sokáig idegennek éreztem magam Ausztráliában. A társaim mondogatták, hogy menjek vissza, ahonnan jöttem, hiába voltam minden korosztályomban a legjobb, soha nem kaptam támogatást.”

„A félelem, ami bennem volt, mindig talán az egyik oka, hogy végül nem nyertem Grand Slamet, vagy nem lettem világranglista-1. De azt hiszem, sokkal hosszabb karrierem lehetett volna, és sokkal tovább maradhattam volna a top 10-ben.”

Dokic aztán valósággal menekült, 2006-ban visszatért Ausztráliába, minél távolabb az apjától. A Guardian arra a kérdésére, hogy mit fog szólni az apja, ha elolvassa a könyvet, azt válaszolta: „Biztos vagyok benne, hogy nem fogja boldoggá tenni, de szembe kell nézni a tényekkel, és az emberek tudják meg, hogy mit tett.”

A 2001-ben párosban Grand Slam-döntős teniszező később még próbált visszatérni a pályára, de ekkor nem is a mentális, hanem a fizikai fájdalmak, sérülések miatt nem tudott már kimagaslót nyújtani, így végül 2014-ben visszavonult. Azóta edzőként és sportújságíróként is dolgozik. 

Ha önt vagy ismerősét, rokonát erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot, ami belföldről minden hálózaton keresztül ingyenes: 06-80-20-55-20