Aliz
6 °C
14 °C

A gyep puha, mégis gyilkosan pattan rajta a labda

GettyImages-147722893
2018.07.14. 10:46

A teniszt kezdetben fa- és kőborítású pályákon játszották, csak később jöttek az újítások, mint például a wimbledoni fű vagy a párizsi salak. Manapság jellemzően három különböző felületen, kemény pályán, salakon és füvön rendezik a tornákat. Mindhárom borításnak saját karakterisztikája van, más-más játékstílust követelnek meg. Nem is minden játékos tud magas szintet hozni mindhárom típuson, és vannak igazi specialisták is.

Nézzük, mit tudnak a pályák.

Mivel most vagyunk Wimbledon finisében, kezdjünk a gyeppel. Talán meglepő, de puhasága ellenére gyep a leggyorsabb felület, onnan pattannak fel leggyorsabban a labdák a másik két borítással összehasonlítva.

Az átlagos sebességük 70 kilométer per óra körül van, ez 15-20 százalékkal nagyobb tempó, mint a salakon. A sebességnövekedés a viszonylag puha és egynemű felületnek köszönhető. Amikor egy labda becsapódik a wimbledoni gyepbe, egy kicsit megcsúszik rajta, amitől elkezd pörögni is.

Ez a forgási energia horizontális sebességbe megy át, ettől lesz igazán gyors a labda, ami elég lapos szögekben pattan fel. A gyep ugyanakkor a kiszámíthatatlanságot is növeli, nem ugyanúgy kopik a felület, így az egyenetlen felszínen váratlan irányokba is pattanhat a labda.

A gyors pálya a jól és erősen szerváló játékosoknak kedvez, a fogadónak nincs sok ideje reagálni az adogatásnál. Egy kutatás szerint a topjátékosok gyepen a pontjaik 65 százalékát szervából szerzik, ami igazolja ezt a megközelítést is.

Minden pont szervával kezdődik, de a füvön sok pont is végződik a szervával."

Röptéből és a hálónál is sok pontot szereznek, a gyep egyértelműen veri a két másik borítást ebben.

A salak, amit leginkább a Roland Garrosszal azonosítanak, a leglassabb felület. A porózus, sok szemcséből álló talaj tökéletesen lassítja le a labdákat, amelyek nem is pörögnek annyira a felpattanás után. Cserébe viszont elég magasan és nagy szögben érkeznek. Ez a nagy erejű ütőknek előny, könnyebb nekik megindítani a bombákat, de a lassító hatás miatt védekezni is könnyebb salakon, így hosszú, fáradtságos menetek alakulhatnak ki.

Nem véletlen, hogy az olyan szerva-röpte játékot favorizáló teniszezők, mint Pete Sampras nem értek el nagy sikereket a Garroson. A salak azoknak az alapvonal-játékosoknak fekszik, akik még elég jól fel is tudják pörgetni a labdát. Ebben Rafael Nadal az etalon, nem véletlenül hívják a Salak királyának.

A korábbi nagy játékos, Jevgenyij Kafelnyikov szerint elég becsapós a salak, mert hiába lassú a labda, rengeteg mozgást igényel, hogy meglegyen a sebesség, ahhoz a játékosnak a saját erejét kell használnia, így nagyon fizikális borítás. A pályán pedig okosan kell futni, a farolásokat, csúszásokat is be kell építeni a játékba.

A kemény pályát sokan kompromisszumos megoldásnak tartják, minden stílusú teniszező tud rajta érvényesülni, a fogadó játékos sem kerül hátrányba, néha ezért hivatkoznak rá demokratikus felületként is. A hosszú meneteket kedvelő játékosok és a nagy ütők is sikeresek lehetnek. A stasztikák azt mutatják, hogy a három felületet összevetve ezen alakulnak ki a leghosszabb menetek.

A labda gyorsabb a kemény pályán, mint a salakon, de lassabb, mint a füvön. A labda elég magasan érkezik – azért lejjebb, mint a salakon – , és ráadásul kiszámíthatóan is, hiszen ezen a borításon a legkönyebb homogén, sík felületet képezni. A kemény pályák alapja általában beton vagy aszfalt, amire még egy műanyagréteget is terítenek.

A kemény pályák nemcsak azért a legnépszerűbbek, mert kiegyenlíti a különböző stílusú játékosok közötti különbséget, hanem azért is, mert ezeket a legkönnyebb fenntartani. Nem kell nyírni és locsolni, mint a gyepet, és nem kell boronálni, mint a salakot. A legnagyobb hátrány viszont a keménysége, a legtöbb sérülés egyértelműen ehhez a borításhoz köthető. Nadal pont a sok hiányzóval kezdődő Australian Openen panaszkodott.

„Túl sok ember sérült. Nem tudom, hogy kicsit is törődnek-e a játékosok egészségével. Nem is most, amikor játszunk, hanem a tenisz utáni életünkben. Nem tudom, ha ezeken a nagyon nagyon kemény pályákon folytatjuk a játékot, mi történik velünk."

Hogy egy játékosnak, milyen képességekre van szüksége a különböző borításokon, azt Hornok Miklós, a magyar Davis-kupa-csapat korábbi kapitánya foglalta össze nekünk.

„Füves pályán a gyors reflexek, a finom technikai tudás, nyesés, röptejáték, gyors helyzetmegoldások a döntőek, a salakon a hosszú menetek állóképességgel bírása a döntő, kemény pályán az összes képességre szükség van, de legfontosabb az erő-állóképesség a megállás-elindulásokhoz, és a folyamatos teljes erejű ütésekhez. Talán ez a legterhelőbb, de a füves pályán való mozgás ugyanolyan nehéz fizikailag a testnek."

A borítások döntőek lehetnek, de szinte csak a Davis-kupában lehetőség ezzel taktikázni. A szabályok szerint a hazai csapat választhatja meg, hogy melyik felületen akarja megvívni a párharcot. A magyar csapat tavaly például a salakot választotta az oroszok ellen.

„A mi oldalunkon Fucsovics Marci tud probléma nélkül játszani szinte bármelyik borításon.

Balázs Attila kedvenc borítása a salak, plusz az oroszok a kemény pályás szezon után érkeztek meg hozzánk, így logikusnak tűnt, hogy előzetes átállás nélkül nem fogják túl jól érezni a játékot, és ez a taktika be is jött"

– tudtuk meg Hornoktól.

Ahogy a futballban, úgy a teniszben is lehet a locsolással trükközni, az 1994-es Davis-kupán a magyarok is éltek vele.

„Az ausztrálok ellen egy nagyon eláztatott, lassú pályán anno Noszály Sanyi és Krocskó Józsi, könnyebben tudták érvényre juttatni a védekező, kontra elütésekre épülő játékukat az agresszív pontütésre menő ausztrál teniszezők ellen. A hosszú locsolás lelassítja a pályát, megakadályozva így a gyors pontszerzést, és hosszú labdamenetekbe kényszeríti a játékosokat."– idézte fel a teniszedző.

Aki nagy játékos akar lenni, annak mindegyik borításon magas színvonalon kell játszani, de ahogy Hornok említette, még a legjobbaknak is szükségük van átállásra két különböző felület között. Amennyire lehet, pályák szerint fel is osztják blokkokra az évet, jellemzően kemény pályás versenyekkel kezdődik a szezon, ekkor az Australian Open a csúcspont, majd május közeledtével a Roland Garros miatt sűrűsödnek a salakos tornák, Wimbledonra természetesen füves pályákkal hangolnak, majd újra a kemény pálya következik a US Open és a világbajnokság miatt. Ebbe nyúl bele kicsit a Davis-kupa, amikor bármelyik borítás előkerülhet.

Európában jobbára még mindig salakon tanulnak meg játszani a gyerekek, míg Amerikában és Ausztráliában a kemény pálya az elsődleges.

„Ahogy egy játékos kezd beépülni a profi utánpótlás körversenyekbe, már minden borításon készül, ugyanabban az időszakban, amikor a felnőtt profik is játszanak. Az ITF Junior Circuit pontosan a nagyokhoz igazítja a legjobb junior játékosok versenynaptárát, így lehetséges, hogy 3-4 junior év után már megszokják a versenyhelyszíneket. Talán ez a legnagyobb különbség a kiemelkedő tehetségek és az átlagos teniszezők között, a nem a legjobbak el sem tudnak indulni azokon a versenyeken, ahol a legjobbak már a profi életre készülhetnek." – mondta Hornok.

Felhasznált források:

  • https://www.myactivesg.com/sports/tennis/how-to-play/did-you-know/differences-between-tennis-courts
  • https://www.inverse.com/article/33710-wimbledon-is-the-fastest-tennis-surface?refresh=46
  • http://people.ischool.berkeley.edu/~kinshuk/tennis/

Nyitókép: Victoria Azarenka küzd a wimbledoni füvön (Clive Rose/Getty Images Hungary)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?