Wimbledon ura sokkolta a világot, 26 évesen visszavonult

borg 1976
2023.01.23. 16:36
Napra pontosan 40 évvel ezelőtt sokkolta a világot Björn Borg, minden idők egyik legjobb teniszezője, aki a sportág legfényesebb csillagaként akasztotta szögre az ütőjét, csupán 26 évesen. Bár később még próbálkozott, a visszatérésre valós esélye már nem volt.

Már 15 évesen a Davis-kupában játszott – és nyert

Az 1956. június 6-án Stockholmban született Borg tehetsége villámgyorsan megmutatkozott a teniszpályákon, még csak 13 éves volt, amikor már a legjobb U18-as honfitársait megverte, remek atletikus képességgel és kitartással rendelkezett már akkor is, ezeket pedig a későbbiekben is kamatoztatta.

Már 15 évesen bemutatkozott a válogatottban a Davis-kupában, ötszettes mérkőzésen, győzelemmel, ahogyan a későbbi pályafutása során megannyi alkalommal a fontos fellépéseken.

Az év decemberében juniorok számára kiírt tornát nyert Floridában, majd 1973-ban profi tornán is rajthoz állt, áprilisban Monte-Carlóban már döntőt is játszhatott, a Roland Garroson és a US Openen a negyedik körig menetelt, Wimbledonban pedig negyeddöntőzött, az évet a világranglista 18. helyén zárta.

Berobbant, Párizs és Wimbledon ura lett

Az áttörést 1974 hozta meg számára, Új-Zélandon megnyerte első profi tornáját, majd Londonban, Sao Paulóban és Olaszországban is a csúcsra ért, mielőtt alig 18 évesen a Roland Garros ura lett – akkori csúcstartóként.

Egy évre rá Guillermo Vilas legyőzésével megvédte párizsi címét, Wimbledonban a negyeddöntőig menetelt, ahol a későbbi győztes Arthur Ashe állította meg.

Borg ezt követően 1981-ig nem kapott ki az angliai füves pályás Grand Slam-tornán!

A Davis-kupában sem volt esélyük az ellenfeleknek, egymást követően 19 egyes meccset nyert meg, 1975-ben pedig aranyhoz segítette Svédországot.

A következő Roland Garroson elszenvedte második, egyben utolsó vereségét, érdekesség, hogy ezúttal is Adriano Panatta kerekedett felül, aki így egyedüliként tudta felülmúlni a svédet ezen a viadalon, de hamarosan az első wimbledoni sikerével vigasztalódhatott, 20 évesen és egy hónaposan akkori korrekorderként.

Mi teniszezünk, ő valami egészen mást csinál

– foglalta össze röviden a fináléban vesztes Ilie Nastase a tapasztalatokat.

A US Openen is eljutott a döntőig, de itt ugyanúgy alulmaradt, mint 1978-ban, 1980-ban és 1981-ben, így az amerikai tornán nem jött össze a végső siker – ahogyan Ausztráliában sem, de ott csupán karrierje első évében indult el egyáltalán.

A másik két tornán viszont alaposan kárpótolta magát, Wimbledonban 1980-ig zsinórban ötször ért fel a csúcsra, a Garroson 1981-ig bezárólag hatszor győzött, a világranglistán pedig 109 hétig volt ő az első számú férfi játékos.

Elképesztő dominanciát mutatott be, 1977 és 1981 között zsinórban öt éven át nyerte meg meccsei több mint 90 százalékát.

A tenisztörténelem egyik legnagyobb rivalizálása

A tűz és a jég párharcát köszönhetjük John McEnroe berobbanásának, bár a felek rivalizálása alig két és fél évig tartott, ami alatt csupán 14-szer találkoztak egymással, mégis a tenisztörténelem egyik legnagyobb párbaját hozták el nekünk.

Borg a 70-es évek végére kezdte átvenni a stafétát McEnroe honfitársától, Jimmy Connorstól, a fiatal amerikai pedig épp betörni készült a köztudatba.

A pályán hidegfejű profi svéd az első találkozásukkor már hatszoros Grand Slam-torna-győztesnek vallhatta magát, de a maximalista szülők miatt is mindig vehemens, a tenisz világában nem megszokott módon rengetegszer reklamáló és emiatt sokak ellenszenvét kiváltó amerikai tinédzser a stockholmi elődöntőben két szettben felülmúlta őt.

Borg volt a jégember, a kíméletlen alapvonal-játékos, aki úgy használta az ütőjét az ellenfelek gyengéjének feltárására, ahogyan egy sebész bánik a szikéjével az operáció során. McEnroe ezzel szemben egy modern zseni volt a régi divatú szerva-röpte játékával, akinél gyakran az volt az ember érzése, hogy a legnagyobb ellenfele a bíró, saját maga vagy bárki más, aki nem az ellenfele.

Kettejük első igazán nagy csatájára 1980. július 5-én került sor, amikor az első kiemelt Borg többek között Taróczy Balázst is búcsúztatva menetelt a wimbledoni fináléig, míg a másodikként rangsorolt McEnroe az elődöntőben épp Connorst megverve harcolta ki a helyét pályafutása második GS-torna-döntőjében.

Minden idők (egyik) legjobb meccse

A tornán többször is balhézó amerikait harsány füttyszó fogadta a kezdésnél az elődöntő botrányos jelenetei kapcsán, de az 1979-es US Open-győztest ez nem zavarta meg, simán, 6:1-gyel behúzta az első szettet az önmagát kereső Borggal szemben.

A kettejük párharcában a meccs előtt 4–3-ra vezető jégember gyorsan rendezte a gondolatait, és 7:5, 6:3-mal fordított, a negyedik szettben pedig karnyújtásnyira került a tornagyőzelemtől.

A JÁTSZMA 6:6 UTÁN RÖVIDÍTÉSBE TORKOLLOTT, AMELY DÖBBENETES MÓDON 20 PERCIG ELHÚZÓDOTT, MCENROE-NAK ÖT MECCSLABDÁT IS HÁRÍTANIA KELLETT, DE VÉGÜL 18–16-RA BEHÚZTA A NEGYEDIK FELVONÁST, HATALMAS ERŐBEDOBÁSRA KÉSZTETVE EZZEL ESÉLYESEBB RIVÁLISÁT.

Az amerikai a döntő felvonásban két újabb meccslabdát védett ki, de a 3 óra 53 percre nyúlt meccsen végül 1:6, 7:5, 6:3, 6:7 (16–18), 8:6-ra Borg diadalmaskodott, így a 10. GS-torna-győzelmét aratta.

A meccset szimplán csak „minden idők legnagyobb teniszcsatájaként” aposztrofálták ezt követően.

A wimbledoni finálé ugyanakkor megfordította kettejük párharcának menetét, a US Openen már McEnroe győzött öt szettben, és bár két sikerrel (Stockholmban és a New York-i év végi tornán) Borg még egyszer ellépett ellenfelétől (7–4), az amerikai behúzta az utolsó három meccset, közte az 1981-es wimbledoni és US Open-döntővel, így a GS-tornákon 3–1-re jobbnak bizonyult ellenfelénél.

Kialudt a tűz, jött a visszavonulás

A legendás összecsapás egy évvel későbbi visszavágóján elszenvedett vereség után olyat tapasztalt magán, amit korábban sosem:

Amikor kikaptam, sokkolt, hogy még csak nem is vagyok feldúlt. Ez nem én voltam: Wimbledonban kikapni, és nem ideges lenni, utáltam veszíteni

– mondta Borg, miután 41 meccses győzelmi szériája véget ért.

Ezt amúgy első felesége, a szintén profi teniszező Mariana Simionescu is megerősítette: „Mindig nyugodt volt, kivéve, ha kikapott, akkor nem beszélt három napon keresztül, nem bírta elviselni a vereséget”.

Ez kopott ki belőle 1981-re.

A svéd úgy érezte, hogy a játék iránti szenvedélye a múlté, hiába próbálta McEnroe győzködni a folytatásról, hogy folytatódhasson a párharcuk.

A US Open-döntő vereségét követően Borg kisétált a stadionból még a ceremóniát és a sajtótájékoztatót megelőzően, és a reptér felé vette az irányt (ezért később elnézést kért ellenfelétől), miután arról szóltak a hírek, hogy Connors elődöntős legyőzése miatt fenyegetéseket kapott.

A nagy tornák szervezői 1982-re új szabályt hoztak, miszerint az induláshoz szükség van évi tíz versenyen történő elindulásra, Borg viszont próbálta visszaszorítani a rajthoz állásainak számát, a sok éven át tartó győzelmek után hiába volt fizikailag remek állapotban, sikeréhsége kezdett halványodni.

Ebben az évben csupán egyszer állt rajthoz, Monte-Carlóban Yannick Noah a negyeddöntőben búcsúztatta. 1983. január 23-án bejelentette, hogy felhagy a tenisszel.

Nincs meg a megfelelő motivációm, nem tudok száz százalékot beleadni, és ha erre nem vagyok képes, akkor nem lenne tisztességes magammal szemben, hogy folytassam. A tenisz szórakozás kellene, hogy legyen, ha a csúcson vagy, és én nem érzem már ezt. Ezért távozom

– idézték a lapok Borg Kvallpostennek adott nyilatkozatát.

Sikertelen visszatérések

Nem sokáig tartott ki az első lendület, hiszen márciusban luxuslakása tövében, Monte-Carlóban újra rakettet ragadott, de már a második körben kiesett, majd egy évre rá Stuttgartban lépett pályára, de ezt követően ismét eltávolodott a sporttól, és a róla elnevezett divatmárka tulajdonosaként tért vissza a köztudatba.

Volt még egy kísérlete karrierje felélesztésére jóval később, 1991-ben egy walesi karatemester felkészítése mellett, de eddigre már fakeretes ütőjén kívül mellette is elhaladt a teniszvilág, és 1993-ban végleg ott hagyta a sportpályát.

Öngyilkossági kísérlet?

Nagy felzúdulást keltett 1989 februárjában, amikor Milánóban kórházba kellett mennie, mert különböző források szerint öngyilkossági kísérletet követett el, túladagolta magát droggal, vagy ételmérgezést szenvedett.

Erre később az érintett egy interjúban reagált.

Arra az estére gondolsz, amikor meg kellett volna ölnöm magam? – kérdezte nevetve. – Otthon voltunk Loredanával [mondta akkori menyasszonyára utalva], nagyon rosszul lettem az evéstől, valószínűleg ételmérgezést kaptam, bevettem két altatót, mert aludni akartam. Végül bementünk a kórházba, és kimosták a gyomrom. Két óra múlva kijöttem, és nagyon jól éreztem már magam. Amikor viszont hazaértem, sok újságíró kérdezte, hogy mit csináltam. Az volt a hibám, hogy nem jöttem ki azonnal nyilatkozattal, álmomban sem gondoltam volna, hogy arról írnak majd, hogy öngyilkos akartam lenni, drogoznék vagy bármi.

A svéd kinevette azokat a pletykákat, miszerint éveken át drogozott volna.

Wimbledonban és a Roland Garroson is van megdönthetetlen rekordja

Számos máig fennálló csúcs fűződik a nevéhez, az Open-érában ő volt az első, aki eljutott 10 GS-győzelemig – 11-gyel egészen Pete Samprasig csúcsdöntéséig (14) vezetett, majd jött Rafael Nadal (22), Novak Djokovics (21) és Roger Federer (20) korszaka.

Wimbledonban egyhuzamban 41 meccset nyert meg, ami ugyanúgy mai napig rekord, mint a 92,73 százalékos győzelmi mérlege (51–4).

Érdekesség, hogy ez még csak nem is a legjobb mutatója, hiszen a Roland Garroson 96,08 százalékban nyerte meg meccseit (49–2), de ezt Rafael Nadal azóta megdöntötte (112–3, 97 százalék).

Az ötszettes meccseken sem akadt párja, 20 sikerre három vereség jutott, a maratoni derbik 86,96 százalékát húzta be, ez ugyancsak csúcs.

Sorozatban háromszor csinálta meg a csatorna Slamet, vagyis hogy a La Manche-csatorna két oldalán lévő párizsi és wimbledoni GS-tornát is megnyerte ugyanabban az évben.

Nadal döbbenetes Roland Garros-mutatója sok helyi csúcsát felülírta már, de még a spanyol sem volt arra képes, amit a svéd 1978-ban bemutatott: az egész viadal során összesen 32 játékot engedett az ellenfeleknek, ebből 12-t egyedül Rosco Tanner szerzett, a másik hat játékos összesen 20-at!

(Borítókép: 1976-ban először nyerte meg a wimbledoni bajnokságot. Fotó: Fox Photos / Getty Images)



  • Hírek
  • Hírek