Négy arannyal nyitottak a magyarok a nankingi ifjúsági olimpián

Hétfőn megszületett a magyar küldöttség első érme, rögtön egy arany a nankingi ifjúsági olimpián: Szilágyi Liliána a 200 méteres pillangóúszásban volt a legjobb. 

A Kőbánya SC 17 éves versenyzője 2:06.59 perces időeredménnyel, óriási fölénnyel nyerte a döntőt, amelynek másik magyar résztvevője, Sebestyén Dalma ötödik lett 2:10.34-gyel. 

Szilágyi Liliána édesapja Szilágyi Zoltán olimpikon úszó, nagyapja pedig az éppen egy éve elhunyt Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó.

Egy másik számban, ötven méter mellen Sztankovics Anna bronzérmet szerzett később.

A folytatásában jöttek az újabb érmek, a cselgáncsozóknál, a 63 kg-s súlycsoportban Gercsák Szabina lett aranyérmes. 

A Hell-Miskolci JC ifjúsági világ- és Európa-bajnok dzsúdósa a döntőben két jukó után ipponnal nyert a román Stefania Adelina Dobre ellen, így a torna során valamennyi mérkőzésén ipponnal győzött, értesült az MTI. 

A harmadik magyar aranyérmet Esztergályos Patrik szállította, aki a férfi párbajtőrözőknél lett bajnok, a döntőben 15-8-ra verte a svéd Linus Islas Flygát, olvasható az ifjúsági olimpia honlapján. 

Az úszóknál jött a negyedik arany, Grátz Benjámin magabiztosan nyert a 200 vegyes döntőjében a litván Strazdas előtt, ugyanebben a számban lett egy bronzérmünk is, mert Szabó Norbert lett a harmadik. 

A hétfői versenynapon az úszóknál Horváth Dávid 1:02.38 perces idővel a hetedik helyen ért célba 100 méter mellen, a triatlonos Lehmann Bence nyolcadik lett, míg a vívóknál női párbajtőrben Nagy Kinga kilencedikként zárt.

Gercsák Szabina (judo, 63 kg): „Nagyon jó formában voltam. Az első három meccsem összesen körülbelül nyolcvan másodpercig tartott, aztán a döntő kicsit hosszabb volt, de azt is ipponnal nyertem. Jó volt a formaidőzítés, meg látszott az a különbség is, hogy 57 kg-osok is voltak a súlycsoportban. Az is látszott, hogy én felnőttversenyeken is indultam az idén, míg a többiek maradtak a saját korosztályukban, és ott versenyeztek.

A döntőbe jutásért azzal a holland lánnyal mentem, akitől az EYOF-on tavaly kikaptam egy intéssel. Most negyven másodperc alatt vertem meg, két vazarit is dobtam rajta. Előtte az Európa-bajnokságon is megvertem, tavaly viszont hazai pályán versenyzett, ezért egy kicsit könnyebb volt a dolga. Rióra egyelőre nem gondolok. Elkezdem idén a kvalifikációt, a 33. helyen állok a világranglistán, de még nem az a cél, hanem hogy minden felnőtt versenyen jól teljesítsek, amelyiken csak elindulok. Az idén még lesz három Grand Slam, és ha ezeken jól teljesítek, mind a hármon érmet szerzek, akkor már minimum kétszáz ponttal indulok neki a jövő évnek, és a kvalifikáció könnyebb lesz.

Pontot tettem az ifjúsági korosztály tetejére, és örülök annak, hogy tavaly és idén az összes korosztályos versenyt meg tudtam nyerni. Ez volt a végső győzelem ebben a korosztályban, most már ezt lezárhatjuk. Kezdődhet a junior és a felnőtt pályafutásom.”

Esztergályos Patrik (párbajtőr, egyéni):

 „Nagyon örültem, nagyon jó érzés egy éven belül másodszor is világversenyen nyerni.  Fantasztikus, amikor kimondják az ember nevét a dobogó tetején. Mindenkinek kívánom,  hogy élje át legalább egyszer az életében. Én is úgy jöttem ide Kínába, hogy tudom, kint leszünk tizenkilenc napot, és ebből az egyiken mindent meg kell tennem ahhoz, hogy a tudásomnak megfelelően szerepeljek. A körben bekezdtem két győzelemmel, ám utána egyből jött egy hidegzuhany egy orosztól. Meg tudtam volna verni, kicsit fegyelmezetlen voltam, ezt az edzőm is elmondta. Kaptam egy fejmosást. A csoportban három-három győzelemmel és vereséggel végeztem, és ezután megint elbeszélgettünk. Mondta, hogy ezentúl nagyon koncentráljak, nagyon figyeljek oda a további asszókban. Az orosz elleni nyolcba jutás volt a legnehezebb. Azt éreztem a legnehezebbnek, viszont a négybe kerülés volt a presztízsharc. Ezzel a fiúval többször edzőtáboroztam, és amikor vívtunk, mindig egál volt. Nyertem, ő nyert – ezt az asszót mindenképp hoznom kellett. Nagyon furcsálltam, hogy az amerikai még a harmadik helyet sem szerezte meg, mert szerintem őt várták a legelőrébb amellett, hogy világbajnok vagyok, és most így lettem első. Kedden leszek tizenhét éves. Fantasztikus ajándék és egyben meglepetés ez nekem.”

Grátz Benjámin (úszás, 200m vegyes): „Nagyon örültem, hogy Szabó Norbi is bekerült a döntőbe. Amennyire lehet, szurkoltam neki, hogy ő is dobogóra érjen. Biztatjuk egymást a versenyszám előtt, de azért mindketten tudjuk, hogy a vízben nincs barátság, csak azon kívül. Jobb időt szerettem volna úszni, de a helyezés nagyon jó, úgyhogy nagyon örülök neki. A hát és a gyors maradt el néhány tizeddel a tervezettől. Nagyon felszabadultan úsztam, próbáltam elkerülni azt a hibát, amibe az ifi Eb-n belecsúsztam. Akkor a túl nagy görcsösségnek és a túl nagy akarásnak nyögés lett a vége. Nagyon élveztem az úszást.Az utolsó versenynapunkon úszom még 200 pillangót. Remélem, hogy hasonló színű érmet szerzek.Jelen pillanatban a 200 vegyes a kedvenc számom, de a 200 pillét szoktam többször úszni.”

Szilágyi Liliána (úszás, 200m pillangó): „Nem szoktam ennyire kitörően örülni. Igazából úgy álltam hozzá, hogy nyerni fogok. Persze ezt utólag végképp könnyű mondani, de tudtam, hogy győzök, és nem volt nagyon kétségem se. Mégis, mikor megláttam, hogy nyerek – még mindig alig tudom elhinni, hogy tényleg sikerült. Átléptem egy olyan határt önmagamban, amit nem hittem volna, hogy sikerül. Nagyon jó érzés. Egy sportolónak a pszichéjét a legnehezebb kezelni. Nekem az elmúlt fél évben nagyon nagy hullámvölgyeim voltak, és sikerült úgy megoldanom ezt, hogy jól jöttem ki belőle. Nagyon boldog vagyok. Épp egy évvel ezelőtt halt meg a nagypapám és megfogadtam neki tavaly, hogy lesz a két ezüstnél fényesebb. Sikerült teljesítenem, amit megígértem. Neki ajánlom ezt az érmet. Tavaly a korosztályos világbajnokságon Dubajban lehajráztak ugyanebben a számban. Volt annak egy nagyon komoly tanulsága. Nagyon nagy meglepetés volt, nagyon nagy arculcsapás, hogy két tizeddel kikaptam. Az amerikai lány azóta sem úszott a közelében annak az idejének. Nem lehet elengedni az utolsó pár métert sem, mert bármi megtörténhet. Most végig küzdöttem, végigcsináltam, és sikerült. A fejemben dőlt el, hogy én nyerek-e vagy sem. Testileg már készen vagyok, csak mentálisan kell még innen is sokat fejlődnöm, hogy az legyek, aki szeretnék lenni. Az az igazság, még nem igazán tudom felfogni, hogy én most tényleg itt vagyok. Most kezdem egy kicsit azt érezni, hogy Jézusom, tényleg megnyertem, és tényleg jó idővel. És nekem fog szólni a Himnusz, amire már évek óta várok. Nem tudom szavakba önteni. Sikerült beteljesítenem az álmomat, sikerült megvalósítanom, amit elterveztem, és van még két számom. Azokban is igyekszem majd jól teljesíteni.”