Sikítottam, mint egy nindzsa

Hosszú Katinka 45 perc alatt nyert két egyéni aranyérmet a berlini úszó Európa-bajnokságon, majd a 4x200-as gyorsváltó befejező tagjaként 1:56.58-as idővel csapott a célba - a győztes olasz Pellegrini csak nyolc századdal volt gyorsabb nála -, ezzel a hatodik helyről a harmadikra hozta fel Magyarországot. Másfél óra alatt három érmet nyert.

Amit eddig Világkupákon a nem olyan erős mezőny miatt el tudott érni, most egy Eb-n is hozta. Magyar úszónak a két egyéni érem egy napon eddig nem sikerült, ez is csak alátámasztja sokoldalúságát és különlegességét.

Egy úszással foglalkozó német magazin négyoldalas interjút közölt vele, ebben kifejtette, hogy igyekszik hozzájárulni az úszás népszerűsítéséhez, azért versenyez ennyit. És hogy próbálja ötvözni a magyar és az amerikai módszert. Magyarországon ugyanis sokat úsznak, az amerikaiak valamelyest kevesebbet, de azt nagyobb intenzitással.

„Emlékezetes nap marad számomra, az biztos” - értékelt már az érmekkel a kezében. Hozzátehetjük, ez volt az a nap, amire talán egész életében várt.

„200 vegyesen elvártam magamtól a győzelmet. Szerettem volna még jobb időt úszni, egyéni rekordot dönteni, de legalábbis bemenni 2:08 alá, de ez sajnos most nem jött össze. Egyedül nehéz. Ha van mellettem valaki, akiről tudom, hogy meg kell vernem gyorson, az más, nagyobb erőfeszítésre sarkall. Még azt meg kell tanulnom, hogyha így elhúzok, hogyan préseljem ki magamból a maximumot. Így nem egyszerű, hogy nincs mellettem senki. Remélem, nem hangzik ez nagyképűségnek, de tényleg más versenyezni egy versenyen, mint csak magamra figyelni a hajrában.”

Most is kifejtette, hogy mindkét vegyes számban egyéni csúcsot szeretett volna, de ezúttal elmaradt. A háttérről, hogy miért küzdött ezért hatványozottan, itt olvashat.

És akkor jöhetett a 100 méteres hátúszás, amelyikben Egerszegi Krisztina nyert utoljára magyar aranyat, és mintha féltek volna az edzők és versenyzők ettől a számtól a visszavonulása óta.

Hosszúnak ugyanakkor már az első edzője, egyben a nagyapja, Bakos László azt tanácsolta, érdemes ezzel próbálkoznia.

„A tavalyi világbajnokságon 59,4-et úsztam az előfutamban, ami akkor a második helyre volt jó, de vissza kellett lépnem az elődöntőtől, mert a 200 vegyes sikerét veszélyeztette volna. Mivel már akkor is bennem volt egy ilyen jó idő, csak még egyszer ki kellett hoznom magamból. De fontos volt, hogy a vegyes közben ne gondoljak rá.”

A második ötvenet nagyon megnyomta, 30,32-vel jött fel a vezető dán Nielsenre, és ezzel fogta be. A magyar úszósportnak még sohasem volt holtversenyes aranya, Hosszú ebben is rekorder lett.

„Láttam a dánt, és éreztem, hogy közelítek felé. Bele is adtam még inkább mindent, az utolsó tempónál egy hatalmasat sikítottam, mint egy bevetődő nindzsa. Jól is jött ki a fal. Amikor az eredményjelzőre néztem, csak azt láttam, hogy első vagyok, azt azonban nem érzékeltem, hogy nem egyedül. Az csak később esett le. Nagyon meg szerettem volna nyerni ezt a versenyt, és nagyon örültem neki. Jobban, mint a vegyesnek, ez talán látszott. Nagyon élvezek háton versenyezni, azt hiszem, ez lesz a kedvencem. És lassan lelepleződik a titok, hogy ezen a távon még Rióban is szeretném megmutatni.”

Kifejtette, külön öröm és megtiszteltetés számára, hogy Egerszegi Krisztinával együtt emlegetik.

Annak is iszonyatosan örül, hogy a váltóval sorrendben harmadszor lettek érmesek az Eb-n. „Mentem, amennyire csak bírtam, nem is láttam a többieket, mert a szélső pályáról épp a másik irányba vettem a levegőt, de mindent kiadtam magamból” - összegzett, mielőtt doppingvizsgálatra ment volna.