De tényleg, mi a konkrét baj Gyárfással?

2016 nem Gyárfás Tamás éve. Másfél éven belül sokadszor került olyan helyzetbe a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnöke, hogy magyarázkodnia, mentegetőznie illetve védekeznie kell.

És most itt távolról sem az olyan, szimplán szimbolikus ügyekről beszélünk, mint például a fehér puli vagy a 2017-es vizes vb arculata, amely döntésekből pozitívan tudott kijönni, hiszen alapvetően elhibázott lépésekből a legnagyobb közmegelégedésre tudott kitáncolni.

Gyárfás egy év alatt már kétszer szembetalálta magát Hosszú Katinkával, és most itt a harmadik, minden eddiginél keményebb támadás. Kivált, mert Hosszú már nem egyedül küzd, hanem a mellé felsorakozott úszócsillagokkal: Gyurta Dániellel, Kapás Boglárkával, a Verrasztó testvérekkel, Bernek Péterrel, Kozma Dominikkel. És nem csak általánosságok hangzanak el, hanem az úszók 7 pontban meg is fogalmazták, mi kellene a gyors változáshoz. 

Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi a baj Gyárfással, szét kell bogoznunk a mostani támadásban megbúvó állításokat. Kezdjük rögtön a hitelességgel, és kanyarodjunk vissza az év eleji kapitányváltásra. 

Gyárfás kommunikációja hatalmas léket kapott, amikor Kiss László nemierőszak-ügyének áldozatáról azt állította, hogy már nem is él. A kríziskommunikáció első tétele az igazmondás. A hazugság gyorsan lelepleződött, az asszony aztán meg is szólalt, a koncepciós per gyorsan megdőlt, nem volt hova menekülnie.

Gyárfás mostani kommunikációja így azonnal hátrányból indul, és már csak azért sem lehet hiteles, mert ha a fő szál benne Shane Tusup öntörvényűsége és pénzéhsége, Hosszúék ezúttal nincsenek egyedül. Látszatintézkedésekkel az elnök most semmire sem jut, hiszen hatalomtechnikai, rendszerműködtetési problémák miatt lázadtak fel ellene. És eddig csak Turi György állt ki mellette, míg a másik oldalon az ország legnépszerűbb sportolói állnak.

A múlt úszóbajnokai közül a '96-os olimpiai bajnok Czene Attila már Gyárfás diktatúrájáról beszél, és ha valaki, ő tudhatja: Czene még Gyárfás klubjának a versenyzője is volt – mesés, milliós fizetéseket kaptak –, de amikor 2010-ben államtitkár lett, és Kehi-vizsgálat indult az elnök ellen, már külön oldalon álltak.

Czene egy olyan pontot érintett, ami Gyárfás vezetési stílusára utal, ami szerinte semmit nem változott.

Most már nem ő hozza a pénzt

A MÚSZ-t Gyárfás egy kicsit a saját gyerekének tekinti, ezért ragaszkodik hozzá, holott 23 éve ő alakítgatja, formálgatja. Ebben a 23 évben iszonyatosan sok szponzori pénzt vitt be, akkor is, amikor ebből éltek, mert nem úsztak az állami milliárdokban, mint mostanság.

Az elnökkel kapcsolatos egyik legfontosabb probléma éppen a pénzosztás. Amíg a pénzért be kellett vetnie a kapcsolatait, erejét, addig sokkal elfogadhatóbb volt, hogy azok kapnak komolyabb támogatást, nívósabb edzőtábort, akik közelebb állnak hozzá, akiket ő kedvel, akiktől azt remélte, hogy bástyái lesznek egy vitában.

A helyzet azonban megváltozott, hiszen már az állam adja a pénz java részét, de a gyakorlat nem változott. Gyárfás most is szinte sajátjaként tekint az államtól folyósított összegekre. És ezt az ellenoldal még úgy is jogosan tudja neki felhánytorgatni, hogy rájuk sem lehet úgy tekinteni, mintha folyamatos pénzügyi elnyomásban élnének. Ellenkezőleg: a vb-ezüstérmes, de az olimpiai döntőtől nagyon messze lévő Verrasztó Dávidnak például két segítője – edzője mellett az édesapja – is Rióban volt, és Evelyn is minden segítséget megkapott.

De ezek a pénzek címkézettek, erre jó példa Berneké, akinek úgy adta oda, hogy szerződéshez kötötte annak folyósítását. Ez egy súlyos világnézeti probléma, ahogy erre a Bernek-menedzsment utalt is, és ahogy Hosszú Katinka már januárban jelezte, amikor a szerződést a kamerák előtt eltépte.

Ez egy olyan probléma lenne, amit azonnal ki kellene vizsgálnia annak a négyfős bizottságnak, amit pénteken hozott létre a szövetség, és amelyiknek tagja Cseh László is, aki jelezte, elkeseríti a helyzet.

Szintén hangsúlyos kérdés az edzőtáborok problematikája. Beszéltünk egy Gyárfással napi kapcsolatban lévő szakemberrel, aki reméli, hogy a bizottság ezzel is foglalkozni fog.

A történet röviden: az edzőtáborokra négy helyszín és négy időpont van, ezekre a mostani gyakorlat szerint fel kell iratkozni. Sokan viszont úgy gondolják, hogy helyesebb lenne, ha az egyesület megkapná az edzőtáborra szánt összeget „pántlikázva” – egy versenyző részvétele körülbelül 1 millió forintba kerül –, azaz ne kelljen mindenkinek azonosulni Dubajjal vagy Thaifölddel, ha nem oda szeretne menni.

Az olimpia előtt mindenki oda ment, ahová a legjobbnak ítélte, ezért sem értik most ezt a visszalépést. „Most csak feszültséget szül, hogy egy alapvetően jó dolgot le kell nyomni a versenyzők torkán. Van, aki nem annyira szereti az édeset” – mondta a szakember.

A MÚSZ ugyanakkor úgy véli, a kluboknak adott, edzőtáborra szánt pénz visszaélésre ad lehetőséget, és szerencsésebb, ha mindez rajtuk keresztül, lényegében a szemük előtt zajlik.

A szövetségben a hierarchiára és annak gondos megtartására mindig ügyelt Gyárfás, amivel el is érkeztünk a következő alapproblémához. A szövetségben alá-fölé rendeltségi viszony van, holott üdvözítőbb lenne egy korrekt partnerségi kapcsolat, az egymásmellettiség. Mindenkinek közös érdeke, hogy együtt legyenek sikeresek.

Az úszásban dolgozók sokszor azt érzik, hogy nem értük van a szövetség. Például két olyan igazgatót is bevettek a vezetésbe, akik nem az úszásból érkeztek, ami sérti a sportágban tíz éve lévők önérzetét. Úgy érzik, laikusokkal kell együttműködniük.

Partnerség helyett inkább hűbérviszony van, mert [az elnök] az akaratát szinte minden egyes esetben érvényesíti

– panaszkodott egy másik forrásunk.

Volt olyan szakember, aki szerint a mostani konfliktus hátterében egyértelműen az áll, hogy Gyárfás csak a legjobbakat szeretné megfelelően támogatni, míg azok, akik kevésbé jók, akiktől nem remélhet döntős helyezéseket, már nem.

Félő, hogy a feleslegesnek titulált úszók – akik azért nem hobbiból úsznak, hanem elérik a vb-szintet – kezének elengedésével a szövetség lefejezi azt a hátországot, ami az elmúlt évtizedben folyamatosan termelte ki a tehetségeket. Csalódott versenyzők, edzők fordulnának el a sportágtól, csonkulna az eredményesség legfontosabb záloga, a széles bázis.

Hiszen olimpiai érmes, bajnok csak öt-tíz évente születik, a köztes időszakot támogatás nélkül nem lehet túlélni. A sportág legfőbb erejét azok az elhivatott edzők adják, akik magukat nem kímélve, hihetetlen sok munkaórát beleraknak a közösbe, követve a klasszikus magyar iskolát.

Gyárfás olyan versenyzőket húzott le a támogatottak listájáról, akik rendelkeztek megfelelő szinttel, de most bizonytalanná vált a sorsuk.

Pedig pénz van, jutna mindenkire, és ennek segítségével senki nem hagyná idő előtt abba az úszást. Hosszú Katinka maga is megemlítette, hogy Gyárfás 2008-ban azt mondta neki: vonuljon vissza.

Az úszás falka nélkül nem működik, a fiatal feltörekvő versenyzőket előrehúzza, hogy az idősebbeket legyőzhetik egy edzőtáborban. Az idősebbeket pedig értelemszerűen az motiválja, hogy megmutassák, vannak még annyira kemények, mint a fiatalabbak, és igyekeznek megtartani előnyüket. 200 pillangón, 400 vegyesen kifejezetten nagy verseny van, négyen is megúszták az olimpiai szintet, és azokról nem lehet lemondani, akik nem utazhattak, mert ők továbbra is inspiráló erőt jelenthetnek.

A 2010-ben ifjúsági olimpiai bajnok Biczó Bencét nem érdemes eldobni, amikor ő jó példa lehet a fiatalok előtt, és például Kenderesi Tamás sem kényelmesedhet el, mert akkor megelőzheti őt a riválisa.

Nem lehet csak az elitet támogatni, az a rendszer, az úszás működésének a félreértése

– összegzett nekünk az egyik edző.

Hogy mi a legnagyobb baj az elnökkel, volt, aki nekünk azt mondta, szerinte Gyárfás már túl sok tüskét rakott és rak még most is másokba. Húsz év alatt rengetegen lettek azok, akiket megsértett, vagy az érdekérvényesítés közben átgázolt rajtuk. Gyárfás tárgyalástechnikáját a következőképp írta le az egyik forrásunk.

„Azért nem könnyű vele, mert ha leülünk beszélgetni, és az ő tervét A-val jelöljük, az enyém pedig B, így konszenzus alapján kikötünk a C-nél, amiben meg is állapodunk, akkor egy óra múlva még mindig könnyen szembesülhetek azzal, hogy mintha semmi sem történt volna, a dolgok ugyanúgy mennek, mintha nem is lett volna megbeszélés, megállapodás, ugyanazt teszi, amit ő jónak lát, vagyis az eredeti, az A tervet. És minden kezdődhet elölről.”

A keményebb elnökségi ülések, edzőbizottsági összejövetelek hangulatára volt, aki a Nap-kelte Össztűz műsorát hozta példaként.

Akikkel beszéltünk – versenyző, edző, klubvezető –, mindannyian elképzelhetetlennek tartották Gyárfás lemondását, rövid harcra nem is számít senki.

Azt ellenben nem tagadták, hogy az edzések előtt gyakorta ez a téma, ami elveszi a figyelmet, és mindenki örülne a nyugalomnak. Több olyan klub van egyébként, amelyik azt kérte az edzőktől, ne nyilatkozzanak névvel. A versenyzők beszélhetnek, az edzők inkább maradjanak a hátsó sorban.

A legfontosabb kérdés: mi lehet még Hosszúék kezében? Mi lesz a következő lépésük?

Ha van már elnökjelöltjük és kapitányjelöltjük – Czene bevetette kapitánynak a szakmai alelnök Sós Csaba nevét –, akkor felgyorsíthatják a változást. Ha nincs, akkor Gyárfás folyamatosan erősödhet. Ráadásul, ha el is mozdítják Gyárfást, vagy ellenzékbe kényszerítik, biztosra vehető, hogy a legkeményebb ellenzék lesz.

A többség szerint Gyárfás akkor mondana le, ha a budapesti világbajnokságon megválasztanák a nemzetközi szövetség (FINA) elnökének. Erre meg is van az esély, mert már most is tagja a FINA legszűkebb vezetésének, érdemi befolyással bír a végső döntéseket meghozó román Cornel Marculescura.

Gyárfást 118-1-es szavazati aránnyal 2020-ig választották meg elnöknek áprilisban, és könnyen érvelhet ezzel, meg azzal, hogy nem hagyhatja cserben a választóit. Ravasz, és ebből is látszik, hogy a szorgalom, a munkamánia mellett az emberek feletti atyáskodás, az uralkodás is az egyik fontos jellemvonása.