Máté, Mirella
14 °C
30 °C

Úgy lázadtak fel az úszók, mint még senki a sportban

image uploaded from ios (1)
2017.09.05. 15:39
Bienerth Gusztáv harmadszor vállalt szerepet valamelyik sportági szövetségnél, és ha a futballban sikeresnek is nevezhető a tevékenysége, a kézilabdában már kevésbé, míg az úszásban – deklaráltan a kormány embereként – csúfos kudarccal zárult. Annak ellenére vállalta a bizalmi szavazást, hogy pontosan érezte a számára kedvezőtlen kimenetelt.

Fontosabb dátumok és részletek:

  • Január 8-án 126 szavazattal választották a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnökének Bienerth Gusztávot.
  • Szeptember elsején 142 küldött szavazott a visszahívására, miközben rajta kívül csak egyvalaki támogatta, hogy folytassa a munkáját.
  • Januárban Szabó Tünde sportért felelős államtitkár fantasztikus, menedzser típusú vezetőnek nevezte, a mostani szavazás előtt két nappal adta a küldöttek tudtára, ő is lemond.
  • A januári választás előtt Seszták Miklós miniszter is mellette kampányolt, a pénteki közgyűlésre már egyedül hagyták Bienerthet.
  • Januárban Bienerth még a turizmusért felelős kormánybiztos és a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. alelnöke. Előbbi pozíciója szűnt meg korábban, február elsején már nem volt kormánybiztos, az olimpiai pályázat ügye pár hét múlva siklott ki. Szeptemberre pedig mindent elveszített.

Ha szigorúan a józan ész oldaláról közelítünk: nem szoktak összehívni rendkívüli közgyűlést, ha annak nincs oka és célja. A pénteki MÚSZ-közgyűlésnek a változás kikényszerítése volt a célja. A helyzet visszás, hiszen egy demokráciát és folyamatos átláthatóságot hangoztató vezetőtől vonták meg jelentős többséggel a bizalmat, aki utolsó beszédében is a múltbeli szabálytalanságokról beszélt. Valami viszont mégsem működött a Gyárfás-féle autokrata vezetést visszahozni nem kívánó tagsággal. Ennek a hátterét világítottuk meg.

Egy nappal és egy órával a szavazás előtt is érveltek Bienerthnek, kérlelték, vonuljon el méltósággal.

Ennek ellenére mégis vállalta a megalázó procedúrát, sokkolva tapasztalhatta – a szavazás aránya kétségtelenül megdöbbentő –, rajta kívül még egyvalaki látja szívesen az elnöki székben.

Arra nyilván nem számított, hogy teátrálisan hátat fordítanak neki a küldöttek, többek közt a múlt nagy bajnokai, élükön Darnyi Tamással.

A négyszeres olimpiai bajnok, amikor idén be akart menni a szövetségbe, akkor nem ismerték fel. A hátrafordulás nyilván előre eldöntött, megkomponált és összehangolt véleménynyilvánítás volt. (Hogy ki volt az ötletgazda, aligha fog kiderülni valaha is.)

Darnyinak odavetették páran a közgyűlés után, milyen karakán volt, mire ő azt felelte, jobban is izgult, mint az olimpiákon.

A visszahívása és távozása után amúgy a küldöttek kárörvendés nélkül folytatták a közgyűlést, nem lehetett gúnyt érezni, inkább csak megkönnyebbülést. A hangulatra leginkább az illett: megtették, amit meg kellett, és most már hajrá előre. Egyszer sem hangzott el a megkapta, amit érdemelt, ami azt is jelzi, nem hatalmasodott el a bosszúvágy.

Ilyen szintű elutasításra, már-már lázadásra a magyar sportban korábban talán sohasem volt példa, mert az elnökök, ha érezték, megingott a bizalom bennük, akkor egyszerűen félreálltak, nem védték görcsösen a hatalmukat.

A tisztséget ingyen betöltő Bienerth ezt valamiért nem akarta megtenni, a közgyűlés után bárkitől kérdeztem, miért nem mondott le előbb, senki sem tudott rá választ adni. Mindenki értetlenkedett csak, holott a lemondó nyilatkozatát már előkészítette.

Ki is Bienerth?

A gazdasági életben betöltött szerepétől most tekintsünk el, nézzük csak a sportot.

Bienerth nevéhez erősen köthető a futballban a Puskás-díj – minden évben a legszebb gól szerzőjének nyújtja át a FIFA –, komoly válogatott meccseket kötött le nemzetközi igazgatóként, bent volt a FIFA jogi bizottságában, amikor Sepp Blattert Magyarországon ő kísérte.

Kézilabdában egy érdekes sztori maradt utána. Amikor Mocsai Lajos a szövetség elnöksége előtt az akkor létesítendő akadémiájáról referált, és felvázolta a költségvetést, nagyszabású terveit, nagy higgadtsággal – ez a tulajdonsága most sem hagyta el – csak annyit mondott neki:

Lajos, azt hiszem, fordítva ülünk a lovon.

A levegő megdermedt, és ez az eset is közrejátszott abban, hogy nem volt hosszú életű az ott betöltött szerepe, hiszen 2013-ban már érződött, Mocsai mekkora befolyással lesz az egész sportéletre, és mennyire élvezi a miniszterelnök bizalmát.

Az úszásban kevés köthető Bienerth nevéhez, holott épp Magyarország rendezhette a vizes világbajnokságot, igaz, annak lényegi szervezéséből kimaradt, kihagyták, csak formálisan vállalt szerepet.

A szövetség átvilágítását elvégeztette – a Deloitte jelentésétől remélte az életben maradást –, ami nem csekélység, és a barterkorszak lezárását célnak nevezte, a demokratikus viszonyok megteremtését pedig mérföldkőnek.

Ez az audit jó néhány szabálytalanságot és visszás dolgot tárt fel, a tagságot mindez kevésbé érdekelte pénteken, mint hogy megszabaduljanak tőle.

Nem azért, mintha a szabálytalanságok, a kockázatos szerződések ne bántották volna az úszókat, mégsem láttak garanciát arra, hogy a nyíltságot, a susmorgás megszüntetését ígérő elnökkel szintet léphetnek. A következő szintet mással képzelik el.

Az egyik küldött úgy fogalmazott:

Bienerth nélkül nem lehetett volna leváltani Gyárfást.

Mert ő vállalta azt is januárban, hogy céltábla lesz. Bienerth utóda lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerül, hiszen a leváltott elnök a pufferszerepet is betöltötte.

Sós Csaba szövetségi kapitány érzékletesen úgy fogalmazott, hogy rögtön az első naptól kapta a nyilakat.

Talán minden másként alakul, ha Gyárfással rögtön az elején kiegyezik, és az elődöt tiszteletbeli elnökké választják, de nem így lett. Egy olyan apparátussal, szervezettel kellett így együttműködnie, amelynek tagjai jelentős részben lojálisak voltak Gyárfáshoz.

Mik is voltak azok a hibák?

A 63 éves, jogi diplomás Bienerth utalt arra utolsó beszédében, követett el hibákat. Hét hónap alatt nem sikerült főtitkárt találnia, ami egy kulcspozíció, és elsőként kellett volna intéznie. Az általa kinevezett igazgatók pedig nem nyerték el a tagság rokonszenvét, noha a Gyárfás által kinevezett igazgatókat sem kedvelték igazán.

„Egy szövetséget nem lehet úgy vezetni, mint egy vállalatot. Egy szövetségben fontos a szakma is, a legfontosabb terület, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az pedig különösen visszatetsző, hogy az egyik fontos pozícióba a barátnőjét ülteti. Ezt már egy cégnél is fenntartásokkal fogadják, hát még egy ilyen szervezetnél” – ezt az egyik küldött fogalmazta meg, amikor arról faggattam, mi volt a legnagyobb gond a távozó elnökkel.

Többen panaszkodtak, amikor vidéken járt, a szakma érdekelte a legkevésbé, noha végső soron ez a szakma és az egyesületi vezetők emelték pajzsra – ez a szakma kellett hogy bizalmáról biztosítsa most. A lenézés inkább érződött a mondanivalójában, a viselkedésében, mint az úszásért élőkkel való azonosulás, erről számoltak be nekünk az érintettek.

Pofonok

Amikor május 2-án a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlést tartott, nagyon kevés szavazattal zárt, esélye sem volt, hogy a MOB-elnökség tagja legyen.

Talán az volt az első jel, hogy nem sikerült elfogadtatnia magát. Ezt még lehetett a kvázi ismeretlenségre fogni, és Gyárfás hatékony ellenkampányára, hiszen neki az csak jó volt, ha Bienerth nem kerül be, és nem erősödik, nem ágyazódik be jobban a hazai sportéletbe.

Május 21., a következő fontos dátum, amikor a MÚSZ közgyűlést tartott, erről Bienerth is elismerte, hogy előkészítetlenül vágott neki. Így hozta kellemetlen helyzetbe a főpolgármester-helyettes Szalay-Bobrovniczky Alexandrát, aki végigülte a tanácskozást, hogy aztán leszavazzák, és ne kerüljön be az elnökségbe. Előtte ezt ígérték neki.

Ennek a történetnek egyszerű az olvasata: ha egy ilyen egyszerű kérdést nem tud megnyugtatóan rendezni, akkor hogyan boldogul fajsúlyosabb témákkal. 

Ez már sokkal komolyabb pofon volt, de még nem lett volna kezelhetetlen, ám ez a helyzet is előhozta azt, amiről többen beszéltek.

Előadásban, retorikában lényegesen felkészültebb, mint tettekben.

Volt, aki a Csengetett, Mylord? idevonatkozó szereplőjét említette. (A közgyűlésen ezt is a szemére vetették.)

Hogy a kormány rokonszenvét és a tavasszal meglévő bizalmát mivel veszítette el, nem tudni pontosan. Az is rejtélyes, hogy a turisztikai kormánybiztos pozíciójáról önszántából vagy nyomásra távozott. Inkább az utóbbit lehetett hallani, mert váratlanul ért mindenkit a felmentése.

Az már a vizes vb alatt kiderült, hogy a kormány mint MÚSZ-elnököt is elengedte.

Hibát hibára halmozott

– indokolta egy kormányközelben lévő vezető konkrétumok nélkül.

A kegyvesztettségről egyébként már a vb alatt, a nemzetközi bizottságok megválasztásakor is tudtak, egy holland kolléga kérdezte akkor tőlem, ki lehet az utóda.

A vb után az események azonnal felgyorsultak, már másnap lemondott az ellenőrző testület vezetője, majd az elnökség jelentés része is, és lényegében így kényszerítették ki a bizalmi szavazást. A vb másnapján volt egy elnökségi ülés, ahol állítólag Cseh László azt kérdezte:

akkor ennyi volt az ünneplés?

A nyolcadik világbajnokságán is érmes úszó elnökségi tag volt, és pontosan érezte, hogy a következő napokban a hatalmi harc lesz a sajtó látókörében, nem pedig a csodás hangulat és a versenyzők eredményei.

Nagy kérdés, hogy Bienerthtel megbukik-e a magyar sportban az a modell is, miszerint a politika betol egy általa alkalmasnak gondolt szereplőt. Illetve az is tanulságos, ha lett volna az úszásból érkező elnökjelölt januárban, akkor mire jutott volna vele szemben Bienerth.

Most úgy látszik, az úszás megtalálta azt a belülről érkező személyt – januárban nem volt ilyen –, aki jól ismeri ezt a speciális közeget, van tekintélye, jó vezetői képességei vannak.

Az elsöprő elutasításnak ez is része lehet, hiszen megvan a mi kutyánk kölyke.

Az 1980-as olimpia bajnoka, Wladár Sándor lehet a következő elnök. Nagyjából azt is sejteni lehet, ki lehet mellette a szintén az úszásból érkező főtitkár, aki az ügyeket intézi. A szintén olimpiai bajnok Czene Attila volt államtitkár, ő is megmérettetheti magát a szeptember 24-i következő közgyűlésen.

Szeptember 9-ig lehet jelölni, utána okosabbak leszünk.

Az is nagy kérdés, mi lesz a visszahívott elnökkel. A politikának vannak-e további tervei vele. Tavaly nyáron volt arról szó, hogy ő lesz a tokiói nagykövet, de végül nem vállalta a megbízatást. A diplomáciai porond ugyanakkor még szóba jöhet, a sportban viszont a kelleténél nagyobb, emlékezetes és eléggé kínos presztízsveszteséget szenvedett.