Sámuel, Hajna
18 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Hosszú: Megijedtem a verseny előtt

GettyImages-1164698740
2019.07.28. 18:26 Módosítva: 2019.07.28. 20:00

Vége van, gyerekek, vége van

– mondta hatalmas kacagással Hosszú Katinka. Akkor már körülbelül 20 perce célba csapott 400 vegyesen. Megingathatatlanul versenyzett, amikor a második helyen haladt, akkor is érezni lehetett, sok van benne, és a többieknek kritikus mellúszás neki megy a legjobban. Hosszú az említett mondatával nem feltétlenül az adott versenyszámra gondolt, hanem az egész vb-re. Az övé volt ugyanis az utolsó egyéni szám, és ez valamennyi világbajnokságon így van.

„Pontosan tudom, milyen kemény ez. Végigcsináltam már párszor. Mondtam is Jakabos Zsunak még mielőtt a medencéhez szólítottak, hogy az utolsó nap az ilyen. Kemény. Tudja ő is.

A világ idei legjobbját úsztam, még szép, egy vb-címhez ez dukál, nem?”

– folytatta továbbra is széles és önfeledt mosollyal.

Előtte nem fordult meg a fejében, hogy milyen eredményei vannak. Hozzátette, nem is akarja felfogni, átszámolni a sikereit, az érmeit ráér majd akkor, ha egyszer abbahagyja.

Csak két adat:

  • 10 éve nyerte az első 400 vegyesét, még a római vb-n, amikor szuperdresszben úszhatott, ami az eredményeken másodperceket javított.
  • Kilencedik világbajnoki címe volt, ötöt ebben a számban szerzett.

Előkelő helyre helyezi ezt a mostani győzelmet a rangsorban. Noha mindegyiknek külön története van, és ahogy utalt rá, akár könyvet is lehetne írni mindegyikről. Néhány mondat, miről maradt emlékezetes az előző négy.

  • 2009-ben az első volt, Dave Salo volt az edzője, amerikai egyetemről érkezett, a pekingi sikertelenség után az is megfordult a fejében, hogy esetleg visszavonul.
  • 2013-ban azt mondta, olyan érzése volt, mintha vért hányt volna a befutónál, annyira kihajtotta magát.
  • 2015-ben világcsúcs után megpróbálta a kínai Je-Siven csúcsát 400-on is megközelíteni, de akkor nem sikerült neki, pedig sokáig a rekordot jelképező piros vonal volt csak az ellenfele, de ahogy átfordultak a gyorsra, a virtuális csúcs faképnél hagyta.
  • 2017-ről elég csak annyi, Budapesten nyerte, olyan ünneplést kapott, ami talán még ma is hátborzongató neki. Többre tartja, mint a riói aranyat a lelkes magyar közönség miatt, amelyik fantasztikus atmoszférát teremtett.

„Nagyon sok mindenen mentem keresztül két év alatt. Kemény volt az ide vezető út, nem volt egyszerű menet. Sokat tanultam ismét magamról, ha kezd is unalmas lenni, amikor ezt mondom, akkor is így van.

Már nem ugyanabban a mentális zónában versenyzem, mint eddig. Kicsit ijesztő is volt ez nekem.

Nem éreztem azt, amit Rióban vagy Budapesten. Miért nincs izgalom, miért nincs adrenalin? A kettő hiánya egy kicsit el is kezdett aggasztani. Vagy talán nem akarom annyira? Ez is eszembe jutott. Ezt az állapotot az előnyömre fordítottam. Hideg fejjel mentem oda, taktikát is tudtam volna változtatni menet közben, ha szükség van rá, akár technikát is. Eljutottam arra a szintre, hogy majdnem kívülről láttam önmagamat. Nálam egy fontos dolog ez.”

Nem szeretné kimondani, hogy csak a két vegyes szám marad Tokióra.

Most egyszerűen nem úszta le elégszer a 200 gyorsot, vagy éppen a 200 hátat, azért nem volt felkészülve rájuk, és maradt el önmaga várakozásaitól. Vissza szeretett volna menni abba az üzemmódba, amiben volt régen, de belátja, most hiba volt. A 200 háttól vissza kellett volna lépnie, nem kellett leúsznia, mert nyolcadik lett.

Nem bánkódik amiatt, hogy a kínai Je-Siven újra előjött, és a japán Ohasi is rajta volt 200 méterig.

Legyen verseny Tokióban, az előtt is, ne unatkozzak ott elöl

– jegyezte meg.

Amikor már éremmel a nyakában találkoztunk, felvetettem neki, hogy átszellemültnek láttam a dobogó tetején, a távolba révedt a tekintete. Ezt az arcát eddig még nem mutatta meg.

„Nem szeretnék egy jól hangzó sztorit kitalálni, mi történt. Mondom a valóságot. A 200 vegyes az első szám, de nem szabadott, hogy elvigyen az árral. Nem szabad kiengedni a siker után. Jó volt átgondolni ezt a két évet ott fenn, és bennem volt: tök jó, hogy ott vagyok, ahol vagyok. Nem feltétlenül az aranyéremre gondolok, anélkül át tudnám gondolni a közelmúltat.

Hagytam, hogy végigpörögjön az elmúlt két év. Hagytam, igen. Kezdem megtalálni önmagam. Mindig is én én voltam.

Érzem az úszásomon, hogy magabiztosabb. Fel kellett nőnöm hozzá. Hideg fejjel. Ez egy jó dolog. Egy nagy előny lesz majd, ha Tokióba megyek. Büszke vagyok magamra, hogy így sikerült ez a világbajnokság. Egy vb egy olyan éles szituáció, ami olyasmit hoz ki az emberből, amiről nem is gondolja, hogy benne van.

Nem hagyhattam ki azt sem, ha már a melegítőjén emlékeztetett egy felirat az Iron Ladyre, hogy ő most hol volt? Négy éve ugyanis azt mondta, a medencében, miközben Katinka a szállodában maradt, és a maga kis dolgaival volt elfoglalva.

Ezt mondtam négy éve? Lassan Katinka is felnő a feladathoz

– mondta ismét egy nagy mosollyal, és elindult a doppingszoba felé.

A japán Ohasival arról beszéltek az eredményhirdetés után, hogy hétfő hajnalban már ott lesznek mindketten a tokiói gépen, mert utaznak a világkupára. Hosszú sok számot fog ott úszni, jobban szeret ilyenkor versenyezni, mint otthon beleállni ismét a munkába. És egy kis zsebpénzt is most tud keresni.

A tréner

„Nem véletlenül megyünk az olimpia időpontjában Tokióba, már teszteljük a klímát is. Illetve minden mást, ami a verseny szempontjából fontos. Nem tudjuk, hogy könnyebbség-e az ellenfeleknek, hogy az ottani program szerint egy nap nem kell nekik kétszer leúszni ezt a számot. Számunkra az lesz a kihívás, hogyan alszunk egy elődöntő után, amikor egyszer már felpörgetted magad, láttad a többieket. Ez a nem megszokott része” – ezek már a Svájcból hazatérő edző, Petrov Árpád szavai.

Az edzőnek nagyon tetszett a tanítvány ünneplése. Önfeledtsége azonnal feltűnt neki, még ha biztosan óriási fájdalmai is voltak az utolsó métereken. Nem véletlenül vett öt vagy hat levegőt.

Boldog volt, mint egy gyerek.

„Másképp úszott, mint korábban. Nem volt hisztérikus, a táv második felét nyomta meg. Amikor összehasonlítjuk az ikonnal, vagy az Ironnal, ez mindenképp különbség. Én nem az ikont vettem át. Hanem egy jeles eredményekkel rendelkező, de korábbi önmagára abban a pillanatban nem igazán emlékeztető úszónőt. 200 vegyesen 2:10-et úszott tavaly ilyenkor, 3 másodperccel gyengébbet, mint most. 400 vegyesen pedig rajthoz sem állt. Mindkettőt képes legyen végignyomni, a rá jellemző szinten, nem lehetett más a feladatunk.

A pofára esés lehetősége benne van az úszásban, a váltásban. Az olimpiai bajnok Schooling edzőt váltott, 22. helyen zárt 100 pillangón.

Magyarországon is láttunk olyat, hogy nem sült el jól egy edzőváltás. Talán több olyat láttunk, mint fordítva.”

A kihagyhatatlan kérdést is feltettem: hányszor hangzott el Shane Tusup neve ebben a nyolc napban, amíg a verseny ment?

Petrov azt mondta, egyszer sem. Aztán rájött, hogy egyszer mégis. Feladatmegosztásnál jött elő, hogy kinek, mi a feladata.

Arról is érdeklődtem, benne lehet-e Katinkában, hogy megmutassa, korábbi férje nélkül is ott van a világ élvonalában.

Lehet, hogy benne van, de érzésem szerint ez korlátolt motiváció. Nagyon alacsony szintű. Önmagán és önmagának dolgozik. Még mindig nyerő típusú, ezzel jó szembesülni, a győzelmi vágya fékezhetetlen.

Érzelmi hullámvölgye volt a héten is, nem lehetett nem észrevenni, tagadni is felesleges lenne, elég csak végignézni a 200 gyors vagy a 200 hát eredményét.

Viccesen azt mondta, hogy a rajt előtt kellett volna visszalépni, nem a rajt után.

Úgy érzi, ez a vb csak csiszolt a kapcsolatukon. Hasznos tanulságokat vontak már most le.

Ez már majdnem az az eredmény – újoncként két arany –, amiről egy edző álmodik, de elsősorban az olimpia lebeg a szeme előtt.

„Tokióban a rutin Katinka mellett szól, és azt megígérem, fel lesz készítve. Nem egyedül fogom ezt megtenni, egyedül képtelen lennék erre a feladatra. Ott lesz mellettem Kiss Dániel erőnléti edző, Bihari Zoltán masszőr, a Semmelweis Egyetem, a testvérem, illetve a szövetség is. Nagy stábhoz tartozni jó érzés, ahol tudja mindenki, mi a dolga.”