A 10 kilométeres úszás nem monoton, hanem öldöklő taktika

A vizes sportokat tömörítő szövetség (FINA) Rasovszky Kristófot választotta a legjobb nyílt vízi úszónak február elején. Volt is rá okuk, mert a veszprémi versenyző világbajnok lett öt kilométeren, az olimpiai távon, a 10 kilométeren negyedik helyen ért célba, amivel kijutott az olimpiára. A világkupában ő gyűjtötte a legtöbb pontot, ami csak elősegítette, hogy őt válasszák a legjobbnak. Pedig Rasovszky kapcsolata az úszásnak ennek a szakágával nem indult a legjobban. 

„Nem volt törvényszerű, hogy megszeretem az úszásnak ezt az ágát, mert az első versenyem után, 17 évesen azt mondtam, hogy soha többet nem is próbálkozom. Soha. Nem tartottam magamban a csalódottságom, mert nagyon szenvedtem a verseny alatt. Az első három messze meglógott, én meg senkitől sem zavartatva, a senki vizében úszkálgattam.

Arra nem volt esélyem, hogy felzárkózzak, de arra sem, hogy a mögöttem jövők megszorítsanak. Beállt a combom, amikor kijöttem a vízből, állni is alig bírtam, nemhogy járni. Egyszerűen szörnyű volt, azt éreztem, ennek tényleg semmi értelme” - idézte vissza Rasovszky az első, 2014-es balatonfüredi versenyét.

Nem sokkal később, 2014. augusztusban volt egy térdműtéte, aminek a nyoma, hogy a szárazföldi edzéseket a mai napig merevítőben végzi. Aztán kicsit edzői unszolásra megpróbálta másodszorra, harmadszorra is a nyíltvízi úszást, és akkor már több sikerélménye volt, meg is tetszett neki. 2015-ben értékes helyezéseket szerzett, 2016-ban pedig már junior világbajnok volt.

Mostanra pedig ott tart, hogy meri ajánlani is azoknak a nyíltvízi úszást – a sportág ezen neve tetszik neki a legjobban, a maratont a 25 kilométerre használná -, akik nem irtóznak attól, hogy nem két kötél között kell úszni, nem laboratóriumi körülmények közt, és nem ijednek meg attól, ha kapnak egy könyököst. Azokat is bátorítja a nyíltvízi felé, akik jól bírják az 1500 iramát, és még egy erős hajrára is képesek.

„Ebben a műfajban nem az a legnehezebb, hogy el kell viselni a testi kontaktot, de hogy a legfurcsább, az biztos. Mert a fordulóknál nem biztos, hogy sikerül egyedül elfordulni, ha még másik három versenyző is azt az ívet látja jónak. És eközben folyamatosan figyelni kell a többieket, a szemünknek a pályán kell lenni, ami alapvetően egy másféle fejtartást okoz, mint a medencés úszásnál.”

Az nem jellemző, hogy beszélnek egymáshoz verseny közben, bár van olyan versenyző, aki úgy adja ki magából a feszültséget, hogy indulatosan a másikra kiabál. Hozzá először Gyurta Gergely szólt, amikor azt mondta neki, figyeljen a 25 kilométeres távon, mert meg fogják húzni elöl.

Rasovszky arról is beszélt, hogy

Nem egyszer előfordult már, hogy stresszlevezető, problémamegoldó volt egy edzés, mert előtte valami kihozta a sodrából, és idegesen ért a medencéhez. Aztán amikor úszott már vagy három kilométert, azt vette észre, megnyugodott, kikapcsolt az agya, és nem is volt olyan nagy probléma, amin ő félórával korábban érthetetlenül felhúzta magát.

Úgy gondolja, egy versenyen 80 százalékot jelent a mentális felkészültség, és csak 20 százalékban döntő a fizikális állapot. Egy 10 kilométeres versenyt nem lehet leúszni úgy, hogy valaki csak két hetet készül és beesik a rajtra. A munkát mindenki elvégzi szezon közben – hetente körülbelül 100 kilométert úsznak -, de az nyer, aki rá tudja erőltetni az akaratát a másikra. Neki volt egy olyan versenye még a juniorok közt, amikor a vb-címvédő Florian Wellbrock nyomába ért, és a németet már maga a tudat kizökkentette, hogy megfogták őt, hogy valaki hirtelen ott termett mellette, és utána csak el kellett mellette úszni. Ebből a pár évvel korábbi versenyből erőt tud meríteni a szezonra.

„Mindannyian keményen edzünk egész évben, de csak egyvalaki nyerhet. Ismerjük egymás taktikáját, mit csinál egy körön, ezért is igyekszem belevinni mindig egy kis csavart, próbálom variálni, nehogy könnyen kiszámítható legyek. A taktikázást nagyon szeretem.

A 10 kilométer kimondva monotonnak tűnik, de ha százszor száz méterre bontom, akkor látható, hogy folyamatosan figyelni kell. Van, aki csak azért megy előre egy kör végén, hogy abban a pozícióban legyen, amit előzetesen eltervezett.”

A versenyzők készülnek is egymásból, a magyar úszó például kapásból meg tudná mondani, hogy a vb előtti harmadik világkupán mi történt, milyen volt a verseny képe, ki lógott meg és mennyivel, és fel tudott-e jönni az utolsó száz métereken rendszerint erős Ferry Weertman.

A hajrá különösen fontos, Rasovszky a holland olimpiai bajnokkal vívott nagy csatát a 2018-as Európa-bajnokságon, amikor a célfotó döntött, és egyetlen milliméter hiányzott az aranyéremhez.

„Abszolút jó érzések vannak bennem, nem tört össze ez a verseny, még ha úgy is tűnhetett, hogy az utolsó métereken kicsúszik a győzelem a kezeim közül. Sokat tanultam belőle. Amennyire csak lehet, már most is gyakorlom a célba érkezést.

Megesik, hogy egy verseny előtt felállunk egymás mellé, és az utolsó ötvenet keményen megnyomjuk, és lesz, ami lesz a célban. Így imitáljuk a célba érkezést. Más jellegű edzés, amikor nyolcszázig együtt haladunk, majd egy hirtelen ritmusváltással lerázzuk a másikat magunkról. Ilyenkor teszteljük, ha pozíciót fogunk, kitart-e az erő a célig.”

Budapesten Európa-bajnokságot rendeznek májusban, de nem ez lesz az év fő versenye, hanem természetesen az olimpia Tokióban. Amit már most lehet tudni: reggel ötkor indítják a futamot, és huszonöten indulnak. Emiatt kifejezetten előnyös volt, hogy Dohában, a World Beach Gamesen hatkor indultak útnak tavaly októberben Élesben tudta modellezni, milyen az, amikor kettőkor ébren kell lenni, utána pedig – mivel eléggé babonás - lépésről lépésre végrehajtotta a saját rituáléját. 

„A riói olimpia egy hasznos tapasztalat volt, még ha rossz is. Akkor megtanultam, nem szabad rágörcsölni a versenyre. 1500-on indultam, még a bemelegítés is jól ment, jól éreztem magam, aztán nem tudtam összerakni a versenyt. Azóta mintha védekezési mechanizmusba mentem volna át, és ha kikerülhetetlenül hallom is az olimpia városának nevét, akkor sem gondolok rá, mert lépésről lépésre jönnek addig a versenyek. Tokióra úgy gondolok, az is csak egy verseny lesz. Egy magyar bajnokság, egy hétköznapi világkupa, csak épp az Odaiba öbölben” - magyarázta a műszaki egyetemre járó, de az olimpia miatt félévet halasztó Rasovszky.

Mindenkinek lesz egy elképzelése arról, hogy a szűk balos kanyart hogyan kell bevenni, milyen íveket kell használni. A pályát egyelőre nem ismerik, 4-5 nappal a döntő előtt fogják majd látni a rajzot, mit álmodtak a szervezők.

Ilyenkor is képbe jönnek az edzők, akik szintén végigúszhatnak a pályán, és átadhatják a tanácsaikat a versenyzőknek. A bójákat sokszor nem látni a víz hullámzása miatt, ezért más viszonyítási pontokra is szükség van. A százhalombattai születésű edző, Szokolai László is úszni fog majd legalább egy kört. Várhatóan 4-5 körös lesz a verseny Tokióban. 

„Fontosak ezek a vízben szerzett benyomások, ezek az utolsó simítások. Már most is olyanok vagyunk, mint a kézilabda kapus, akinek van elképzelése a másikról, milyen stratégiát alkalmaz, hogyan úszik satöbbi. Tanulmányozzuk a korábbi versenyek részidőit, elemzünk. Ezt az utolsó pillanatig tudjuk frissíteni. Annyi adatunk nincs, mint a labdás sportágakban, de sokszor tudjuk előre, mi fog történni a vízben. Kristófnak a hideg, olykor hullámos víz lenne a legkedvezőbb. Na most, Tokióban biztosan meleg lesz, azt még csak nem is sejtjük, mennyire fúj a szél, milyen hullámok lesznek. A nyíltvízi úszás sokat változott az utóbbi időben, Kristóf, az olasz Paltrinieri vagy Wellbrock megjelenésével, mert ők nagy átlagsebességre képesek.

Úgy tudnám érzékeltetni, megjelentek a 3 ezer köbcentis autók, és felváltották 2 ezreseket. De ettől még ez a sportág nem űzhető nagy lelki erő nélkül. A víz egyforma lesz mindenkinek, addig pedig tisztességgel felkészülünk, hiszen az előző év legjobb úszója nem úszhat rosszul az olimpián, ez a cím már kötelez. És önmagunktól is elvárjuk, hogy jók legyünk”

- összegzett az edző, Szokolai.

(Borítókép: Kovács Tamás / MTI)