Összerezzen, ha meghallja, mennyit kell javulnia, de vállalja

Nem igaz, hogy nem tudok normális idővel nyerni

– a mindenkori győztes elégedetlenségének szállóigéjévé is válhatna ez a mondat. Az élete legnagyobb sikerét elérő Kapás Boglárka első szavai voltak ezek a tavalyi, 200 pillangón szerzett világbajnoki aranyérme után Kvangdzsuban.

A riói olimpián 800 gyorson volt bronzérmes, a 2017-es budapesti vb-n viszont nem állhatott a dobogóra, ezért profilt váltott. Elkezdte a pillangóúszást favorizálni, és olyan jól tette, hogy 2018-ban megnyerte a glasgow-i Európa-bajnokságot, tavaly pedig emlékezetes versenyen, féltávnál még az utolsó helyen fordulva ért be az első helyen a célba kétszázon. Nagy versenyen eddig nem veszített.

A világ- és az Európa-bajnokságon is ott volt a 400 gyors döntőjében, de árulkodó volt a testbeszéde: nem szerette. Ellenben a pillangóra olyan átütő magabiztossággal vonult ki, hogy az edzője, Virth Balázs nyugodtan hátradőlt, mindkétszer biztos volt az éremben.

Ha a 2:06,78-nál jobb idővel nyert volna, annak az a hozadéka, hogy a márciusi országos bajnokságon a kihívóknak (Szilágyi Liliána, Jakabos Zsuzsa, Berecz Blanka) jobbat kell úszniuk, hogy kiszorítsák az olimpiai csapatból. Nagy kérdés, hogy Hosszú Katinka mit tervez, mert neki torlódik az olimpián a programja, ezért valószínűleg elengedi ezt a távot.

Szóval Kapás elsősorban 200 pillangón szeretne ott lenni az olimpián, és ha két másodpercet tudna faragni az eredményéből, akkor Rióhoz hasonlóan ismét érmes lehetne. Felkészülését ebben a szellemben kezdte, gyorson egyre kevesebbet úszik. Két másodpercet gyorsulni nem könnyű, mert 26 éves versenyzőről beszélünk, de mégis bizakodó.

A felkészülés közben, a thanyapurai edzőtáborban Kapás összefutott az angol Jazz Carlinnal, akivel a riói olimpiai döntőjében még 800 gyorson találkozott, és aki 26 századdal megelőzte.

„Ő már az élet könnyebb oldalán van, edzősködik, már utasításokat ad. Őszintén boldog voltam, még ha első ránézésre idegesítő különbséggel is győzött le egy olyan hosszú távon. Úgy voltam vele, ha valaki megelőz, legyen ő, mert nagyon jó a kapcsolatunk.”

Mindig analizálja magát

Kapás 2013 őszén kezdte el az ELTE-n a pszichológia szakot, és sajnálja, hogy csak a sérülése alatt nem volt zaklatott féléve az egyetemen. A tanulás szempontjából a szemgyulladása jókor jött, mert tudta képezni önmagát, egyébként az úszás töltötte ki az idejét azóta, és most passzív féléve van. Diplomát akar, ám egyelőre nem tudja elképzelni, hogy valaha pszichológus lesz, azt sokkal inkább, hogy 4-5 éveseket tanít majd úszni.

„Mindig analizáltam magam, az egyetem csak rásegített. Távolabbról rá tudok látni dolgokra, ez számomra előnyös. A barátom, Ádám is odajár, átjött a Károliról, akár egymást is figyelhetjük, nem is kell több egy veszedelmes kapcsolathoz” – mosolygott.

A betegségek lelki hátteréről szoktam sokat olvasni. Megfázás nincs, a pszichológusok így mondják, mert annak lelki okai vannak. Mit nem mondok ki? Mit fojtok el magamban? Ezeket a kérdéseket szoktam feltenni magamnak, ha beteg leszek, ha kisebb láz gátol. Többnyire meg is találom a lelki bajokat, és nem is akarom a légkondira fogni.

Mondtam neki egy időeredményt (2:08,72), és kíváncsi voltam a hatásra. Kapásból rávágta, hogy a szingapúri ifjúsági olimpián úszta, még 2010-ben, amikor még komolyabban fontolgatta, hogy 200 pillangón lesz sikeres.

„Annál is inkább emlékszem erre a versenyre, mert nagyjából megfogadtam, soha többet nem akarok 200 pillangón úszni, olyan fájdalmaim voltak, rendesen megkínzott. Ahogy teltek az évek, ez megszépült. És úgy gondoltam vissza rá, milyen jól raktam össze, akkor indultam meg, amikor kellett, összességében igen pozitív élménnyé vált. Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy visszataláltam hozzá, de igazából sikerélményt akartam. Nyerni. Voltak olyan érmeim, amiknek nagyon örültem, nem megjátszottam, hogy kiugrok a bőrömből, nem műkönnyek voltak Rióban. Mégsem ugyanaz viszont, amikor a dobogó tetején állok. Azt könnyen átláttam, hogy Katie Ledeckyt nem fogom megverni. Sok éven keresztül verhetetlen volt, szerintem meg is könnyebbült most, hogy a tavalyi vb-n kikapott. Nekem abban az időben reménytelennek látszott, hogy előtte érjek célba.”

Kapás is kezdi megérteni, mire gondolt a szakember. Imádja ezt a távot, és nemcsak azért, mert csak négy hossz, vagyis elég rövid. Minden méterét tudja élvezni, és úgy gondolja, tényleg az egyik legnehezebb szám, pontosan kell belőni minden karcsapás erejét. Neki eddig valamennyiszer sikerült, mindig maradt ereje az utolsó öt méterre, mintha erre született volna. Hogy most élvezi az úszást, és ugyanazt a gyermeki örömet érzi, mint mikor elkezdte, abban a 200 pillangónak jelentős része lehet. A sokszori, egyre kevesebb pihenővel ismétlődő sprintek között olykor még azt is élvezi, ha ég a karja, és kapkod a levegő után. 

Amikor a vb-döntőre készülődött, nem érzett félelmet a társain, ő csak mosolygott a helyiségben, ahol azt várják, hogy a medencetérbe léphessenek. Az utolsó ötven méterre fordulva viszont már voltak jelei annak, hogy a többiek tartanak tőle.

„Azt a versenyt úgy tudtam megnyerni, hogy megbújtam a mezőnyben, és lassan kezdtem. Hiszek a kapitány meglátásában, tapasztalatában, hogy valójában ez egy jobb idő volt, mert nem fedett uszodában értem el, hanem félig nyitottban, és a nagy páratartalom hatással volt a többiekre, akik nem tudták megközelíteni az elődöntőben elért idejüket. Ha mázlim van, és egy másodperccel jobb lett volna ez az idő steril körülmények közt, akkor annak már a márciusi országos bajnokságon jelentkeznie kell. Abban bízom, hogy a Duna Arénában, zárt uszodában egyéni csúcsot tudok úszni. Embert próbáló, de nagyon szép feladat.

Ha csak meghallom, hogy 2 másodpercet kellene találni valahol, magam is összerezzenek, de egyébként is hiszek a kapitány meglátásaiban, hát még ha erről a kérdésről van szó. És hátha tudom még tolni kifelé a határaimat.

Nem birkózik a vízzel

A két másodperces javítás eléréséhez nagy reményekkel vágott bele Virth Balázs, mert Kapásban vannak még szerinte nem is annyira rejtett tartalékok. A vb-arany után tudta, mást kell csinálni, mint addig, mert a pillangózás kvázi egy másik sportág, mint a hosszabb gyorsúszások. A kaposvári születésű Virthet még 21 évesen szemelte ki Széchy Tamás, és jelentős részt vállalt az olimpiai bajnok Gyurta Dániel felkészítéséből, világbajnoki aranyaiból is.

A feladat hasonló Kapással, mint anno Gyurtával volt, akinek megerősítették az első száz méterét, de eközben a hajrájának a sebességét megőrizték. Most ugyanez a helyzet, és van is keresnivaló az első százon, nem szeretné ingyen adni, ahogy eddig. Plusz már most sokkal jobban fordul a versenyző, mint egy éve.

Boginál az izmokat nem szabad megnövelni, mert akkor változik a fajsúlya, a relatív erejének a növelésére vannak ötleteim. A törékenysége a ritmusváltásoknál kifizetődő, bár lehet, hogy szerencsésebb a könnyedség szóval jellemezni. Kívülről is látszik, 52 kilós Bogi, nem birkózik a vízzel, ha csak két kilót felkapna, már nem biztos, hogy ez a helyzet megismétlődne

– mondta Virth. A 41 éves edző amúgy nem izgulós típus, pontosabban az edzéseken szokott jobban izgulni, mert ha betegség miatt kiesik egy keményebb szerda vagy szombat, amikor a fontos edzések vannak, azt nehezen lehet pótolni. Virth szerint arra is rá kell játszaniuk, hogy az utolsó ötvenen tartsanak tőle a riválisok. Gyurtánál is tudták, hogy jönni a fog a végén, és ez a tudat semmivel sem összehasonlítható, nem csoda, ha kisebb pánikot okoz a riválisoknál.

„A mentorom, Széles Sándor azt mondta, ahogy fejlődik az úszósport, minden távra jönnek a specialisták, mert élesen különválnak a távok, ha nem zsenik úsznak. Abban hiszek, hogy Bogi is egy specialista. Most más ingereket kapott a felkészítés alatt, de nagyon a határon mozog, meddig lehet terhelni, nehogy megsérüljön. Bogi nagyon lelkiismeretes, ha egy edzésen elmarad egy szintidőtől, akkor harcos lesz, és csak azért is meg akarja csinálni. Nem enged a maximalizmusából. Sanyi azt is mondta, nem tudom megmagyarázni, csak érzem, mi az elég, mi a jó. Reméljük beválnak az érzéseim Boginál.”

Szóról szóra tudja idézni az Egerszegiről szóló filmet

Kapást a jó versenyző típusok közt emlegetik, ami jó adottság, de tudatosan is szokott készülni. Tízéves kora óta becsukja a szemét, és elképzeli a versenyeit, minden mozdulatát, nemcsak azt, amikor a medencében van. Utoljára a verseny előtti egy órában szellemül át így, de a verseny előtti napokban, hetekben lényegesen többször használja ezt a ráhangolódási technikát. Látja ő is, vannak olyanok, akik úgy készülnek ebben az időszakban, hogy akár előre oda lehetne nekik adni az érmet. Aztán mégis történhet valami, amikor emelkedik a tét, és ez mindent megváltoztathat.

Reméli, hogy Tokióban is a tudása legjavát képes adni, mert azzal tisztában van, hogy 26 évesen ez az egyik utolsó lehetősége, hogy nagyot alakítson az olimpián.

„Nagyon jó lenne egy olimpiai arany, ezért kezdtem el úszni. Nem mondom ki nap mint nap, hogy akarom, mert tudom, anélkül is lehet boldog életet élni, ha majd abbahagyom. Kiskoromban azt hittem, ez az arany a minden, most már tudom, anélkül is hálás leszek az úszásnak.

Nyerni akarok, és ha megtalálom a szekrénynek a titkos fiókját, amiben az ötkarikás aranyat rejtegetik, akkor minden szuper, de nem fogok összetörni, ha ehhez a fiókhoz nem találom meg a kulcsot. Nem lesz hiányérzetem.

A példaképem, Egerszegi Krisztina nagy hatással volt rám, és nem az öt aranya miatt a példaképem, hanem azért, mert olyan szerénységgel és alázattal beszél az úszásról, ahogy majd egyszer én is szeretnék. A róla szóló filmből egész részeket tudok idézni, szóról szóra vissza tudom mondani, akárki nyilatkozik, minden szót együtt tudok mondani vele, Kiss Lászlóval, Turi Györggyel, Egérrel. Szeretem azt a filmet, talán még abban is segít, hogy faragjak az időmből.”

(Borítókép: Kapás Boglárka (középen) a női 200 méteres pillangóúszás középdöntőjében a 18. vizes világbajnokságon a dél-koreai Kvangdzsuban 2019. július 24-én. Fotó: Catherine Ivill / Getty Images Hungary)

A cikkben szereplő Instagram és Facebook képeket Kapás Boglárka előzetes engedélyével használtuk.