Zokogásba torkolló, felejthetetlen visszatéréséről vallott a párhuzamos világot élő fiatal magyar úszónő

A huszonhárom éves úszónő egyebek mellett az alábbi témákról mesélt még lapunknak:

• Hogy vált az élete szerves részévé az úszás?
• Hogyan tudja összeegyeztetni élsportolói karrierjét orvostanhallgatói feladatival?
• Valamint megemlítette eredményeit, amelyekre a legbüszkébb,
• és szót ejtett arról is, milyen érzés volt Budapesten visszatérnie a nemzetközi mezőnybe Sebestyén Dalma fair play díjat érdemlő tettének köszönhetően. 

Ilyés Laura Vandát hamar beszippantotta az úszás világa, arra pedig nem is emlékszik, hogy mikor lett az egy egyszerű hobbiból hivatás.

„Hároméves voltam, amikor édesanyámék először elvittek úszni. Soha nem volt élsportoló a családban, szüleim azt szerették volna, hogy az egészségem miatt aktívan sportoljak, és polgári szakmám legyen. Végül élsportoló lettem, de azt gondolom, hogy ezt nem dönti el egyszer csak az ember. Haladtam korcsoportról korcsoportra, egyik edzőtől kerültem a másikhoz. Nem tudom, hogy ott a közeg húzott-e engem magával, vagy más volt ennek az oka, de hogyha megkérdeztek minket a Kőbánya SC-nél, már hétévesen azt mondtuk, hogy olimpiai bajnokok szeretnénk lenni. Ez nekem hamar eldőlt. Az viszont, hogy ez az életvitel milyen nehézségekkel jár, talán csak tinédzserként tudatosult bennem. Női sportolóknál van egy viszonylag nagy fellendülés 13–15 éves kor között, utána pedig jönnek a nehézségek.”

Ezen azt értette az úszónő, hogy hiába jönnek sorra az eredmények, ezután kell magukban tudatosítani a sportolóknak, hogy még több munkát bele kell tenni. Úgy véli, különösen fontos – főleg élsportolóként –, hogy ennek a munkának a család is részese legyen.

A mi világunkban a tinédzserévek is teljesen másképp alakulnak. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy csupán egy-két barátom volt, nekem nem volt olyan szabadidőm, mint az átlag gyereknek. Ők viszont azóta is jelen vannak az életemben. Az tény, hogy mindig kicsit különc voltam: nem voltam napközis, az iskolai programokat pedig rendre kihagytam.

Először hátúszóként kezdett versenyezni, majd áttért a pillangóra, ami valljuk meg, szokatlan. Kiemelte, edzője szerint rossz döntés volt ezen úszásnem, és örül, hogy végül a váltás mellett döntött.

„Nagyon megcsömörlöttem a hátúszástól. Kevés az összefüggés a kettő között, de a mostani edzőm szerint teljes tévút volt hátúszásra állítani kiskoromban. Szerintem már évekkel ezelőtt látszott, hogy nem a hátúszásra való alkatom van, sokkal inkább illik hozzám a pillangó.”

A sokéves áldozatnak meglett a gyümölcse, több eredményére is büszke, a mai napig van, ha eszébe jut néhány helyezése, kiváló úszása.

„A legbüszkébb arra vagyok, hogy 2017-ben, mindössze 15 évesen megúsztam az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina 50 méteres hátúszásban 29 évvel ezelőtt felállított csúcsát. Valamint arra az ifjúsági Európa-bajnoki ezüstérmemre is szívesen gondolok, amelyet 200 méter háton úsztam. Utóbbi többször eszembe jut, hogy ez egy kiváló teljesítmény volt időben, valamint nemzetközi szinten is, ugyanis hiába voltam még ifiversenyző, felnőttek között is megállta ez az idő a helyét. Nem beszélve arról, amit a decemberi, budapesti világbajnokságon repesztettem – de az az érzelmi vonal miatt olyan kedves számomra.”

Hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot a kőkemény orvosképzéssel?

Sokan nem tudják Ilyés Lauráról, hogy az úszás mellett másik szerelme is van: az orvoslás. Ösztöndíjat kapott a Harvard Egyetemre, de az amerikai orvosképzés átláthatatlansága miatt végül Magyarországon maradt, ma már harmadéves orvostanhallgató a Semmelweis Egyetem (SOTE) általános orvosi karán. Nap mint nap igyekszik összeegyeztetni a „két életét”, és büszke arra, hogy közel 50 év elmúltával, Gyarmati Andrea után ő a következő, aki válogatott úszóként az orvosira jár. 

„Viccesen azt szoktam mondani, hogy amikor kicsi voltam, a szüleim sokszor nézték a Dr. House című sorozatot. Komolyra fordítva a szót, már kisiskolásként a farsangon professzornak meg doktornőnek öltöztem. Mindig érdekeltek a reál tantárgyak, nem is okoztak problémát, tehát úgy döntöttem, hogy orvosira jelentkezem, és felvételt is nyertem. Egyéni tanrendes vagyok, így csak heti kétszer-háromszor kell bejárnom a gyakorlatokra. Természetesen nem élvezek kivételt semmi alól, ugyanazt kell teljesítenem, mint egy átlag orvostanhallgatónak, csak rugalmasabbak velem. Ebben a szemeszterben kicsit csúsztattam az egyetemen, tehát kevesebb tárgyat vettem fel. Most sportolóként is szeretnék teljesíteni, és megnézni, hogy mennyi van bennem, most az úszás kap nagyobb hangsúlyt.”

A napjaim természetesen ismét nagyon rohanósak, a kedd a legizgalmasabb. Reggel nyolctól tízig edzem, majd rohanok a Belgyógyászati Klinikára, utána – ha van időm – hazaugrok ebédelni, vagy esetleg idő szűkében ez a kocsiban történik. Majd fél háromtól fél hatig ismét edzem, végül tanulással zárom a napot.

2022-ben jött a hideg zuhany, a doppingvádak miatti felfüggesztés

Merkely Béla, a SOTE rektorának javaslatára az első évet ugyanúgy kezdte, ahogy minden hallgató, tehát az összes tárgyat felvette. Majd a következő év őszi szemeszterét már úgy szerette volna abszolválni, hogy közben százszázalékosan az úszást helyezi az előtérbe – aztán jött a pofon.

„Amikor igazán beleállhattam volna a munkába – valójában bele is álltam, mert országos bajnok is lettem, két és fél hónap alatt jó szintre kerültem – jött a hideg zuhany. Három nappal az ob után értesítettek arról, hogy felfüggesztenek. Eleinte teljesen nyugodt voltam, tudtam, hogy nem használtam doppingszert, így nem történhet baj. Beadtuk a kért egészségügyi dokumentációkat, majd hónapokat később értesítettek, hogy nem volt elég az, amit nyújtottunk.”

Ilyés számára a legfájóbb az volt, hogy a kis kora óta megszokott szoros napirendje egy pillanat alatt megváltozott.

„Lementem a BVSC uszodájába, vettem sok jegyet, és egyedül úsztam. Amennyire csak lehetett, próbáltam szinten tartani magam, de ez természetesen lehetetlen volt. Az úszószövetség minden támogatást megadott emberileg és anyagilag is, hogy el tudjuk kezdeni az ügyet, mert ez nem egy olcsó mulatság. Az akkori edzőm, Kovács Ottó is mellettem volt, hálás vagyok neki, hogy nem engedte el a kezem, folyamatosan kontaktban voltunk. A legrosszabb ebben a rendszerben az, hogy a határozat megérkezte után téged már »doppingosként« kezelnek, nincs olyan, mint a büntetőjogban, hogy az ügy lezárultáig jár neked az ártatlanság vélelme.”

Elkezdődött a hosszú hónapokig tartó procedúra. Egy egész csapat, jogászoktól hematológuson át, rengeteg ember dolgozott azért, hogy bebizonyítsák a fiatal úszónő ártatlanságát.

Megkerestük a családommal Nagy Zsigmond és Dányi Szilárd sportjogászokat, akik kézben tartották az ügyet, majd elkezdtünk együtt dolgozni Molnár Szabolcs sportorvossal és csapatával is. Végignézték a dokumentációt, leleteket, és közben engem is megismertek. Kijelentették, hogy muszáj megvédeniük engem és kiállni mellettem, mert tényleg hisznek nekem. Hatalmas erőt adott, hogy ennyi ember áll mögöttem, és a nehezebb pillanatokban sem engedték el a kezemet.

Egyedül tréningezett tehát Ilyés hat-hét hónapon keresztül, miközben igyekezett megvédeni igazát. Majd megérkezett a felmentő határozat első fokon a Magyar Antidopping Szövetségtől – a neheze viszont csak ekkor kezdődött.

„Első fokon felmentettek, de még hátra volt a másodfok, ekkor durvult be igazán a történet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkoztam el azon, hogy kell-e ez nekem. De amikor elvitt a fejem, és ilyen gondolatok cikáztak bennem, anyukám észhez térített és lelket öntött belém. Mindig felrázott, amikor szükségem volt rá, nem szerette volna, ha a húsz-huszonegy éves lányát ilyen »hátizsákkal« küldi az életbe.”

„Természetesen fontos volt az emberi mivoltom és a hírnevem megvédése is. Nem akartam, hogy így érjen véget számomra az úszás, de a vége fele már éreztem, hogy érzelmileg teljesen ki vagyok facsarva. Megkísértett, hogy abbahagyom az úszást, és inkább az orvosi egyetemet választom. De amint megkaptam az e-mailt, hogy visszalépett a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség [WADA], két nappal később lent voltam az uszodában. Tudtam, ha én most ezt abbahagyom, akkor ők nyernek – de én nyertem! Az úszás az életem, és megvan az álmom, amit el akarok érni!”

2023 novemberében a WADA még a másodfok előtt visszavonta a keresetet, így Ilyés Laura fél évvel az olimpia előtt visszatérhetett az uszodába – immáron edzővel az oldalán.

Tanulságos időszak volt ez számára, elmondta, hogy rengeteg élettapasztalattal gazdagodott, és jobban is értékeli azt, ami adatott számára.

Sokkal jobban értékelem azóta az egész életet, amit élhetek. Úgy érzem, hogy korábban csak sodródtam az élettel, sokszor robotüzemmódban voltam, nem voltam tisztában azzal, nem éreztem át, hogy mennyire szerencsés vagyok.

Ilyés tudta, hogy nagyon kevés ideje van felkészülni a párizsi ötkarikás játékokra, elérni a szintidőt, amivel megváltja repülőjegyét a francia fővárosba.

„Nagyon szerettem volna kijutni az olimpiára, de tudtam, hogy a féléves felkészülés erre nem lesz elég – főleg pillangóúszóként, mert még kezdetleges eredményeim voltak. Elölről kellett felépítenem mindent. Volt időszak, amikor azzal a gondolattal keltem fel reggel, hogy én ki szeretnék jutni Párizsba, de már utólag látom, hogy ez a lehetőség el lett véve tőlem. Lezártam már a doppingügy érzelmi oldalát, de elvették tőlem, hogy egyáltalán megpróbálhassam, ez biztos. Sajnos csak kívülről, de természetesen így is követtem az eseményeket. Nagyon feltüzelt, adott egy pluszmotivációt arra, hogy minél hamarabb elérjem a kívánt eredményeket.”

Visszatértekor már tudta, hogy számára nem a nyári olimpia, hanem a decemberi hazai rendezésű világbajnokság lesz a mérvadó. Előtte még az országos bajnokságon kellett teljesítenie, amelyen – ahogy korábban is említette – számára kedves eredmény született: megnyerte a 200 pillangót, és felnőtt országos bajnok lett.

Azt éreztem, hogy végre visszaültem a trónra, amire előző évben az eltiltás miatt nem tudtam felkerülni.

Szeptemberben edzőt váltott, elkezdett együtt dolgozni Plagányi Zsolttal. A közös munka során kiderült, hogy vannak hiányosságok – főleg állóképesség terén. Tudták mesterével, hogy ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra felépíteni, de ez még édesebbé tette számukra a sikert.

Zokogásba torkollott a mesébe illő visszatérés 

Decemberben, a hazai rendezésű világbajnokságon szeretett volna debütálni a nemzetközi mezőnyben. Ősszel viszont megváltoztatták a válogatási elvet, eszerint pedig a nagymedencés időket is figyelembe kellett venni. Négy magyar versenyző – a visszavonulás előtt álló Telegdy-Kapás Boglárka, Jakabos Zsuzsanna, Sebestyén Dalma és Ilyés – is megszerezte az indulási jogot. A szabályok értelmében viszont csak a két legjobb úszhatott a vb-n. Mivel a sorban Ilyés volt a negyedik, már le is mondott arról, hogy ott lehet a budapesti medencében – de Sebestyén megsüvegelendő, fair play díjat érő tettének köszönhetően egy csapásra megváltozott a helyzet.

„Lemondtam arról, hogy Budapesten térhetek vissza a nemzetközi mezőnybe, már az ob-ra is úgy mentem, hogy szeretném megnyerni a versenyt, hosszú távon kell gondolkodnom. Hiába győztem, tudtam, hogy nem úsztam jobb időt, mint a lányok, tehát gyorsan túl is léptem ezen fejben. De Zsu [Jakabos Zuzsanna – a szerk.] visszalépett, majd Dalmától [Sebestyén Dalma – a szerk.] kaptam egy üzenetet két nappal később, hogy szeretné átadni a lehetőséget nekem. Videó is van arról, ahogy zokogva hívom édesapámat, és elmondom neki, hogy megyek a vb-re.”

Ilyés hozzátette: nagyon fontos volt számára, hogy szerepelhetett a világbajnokságon.

Nagyon fontos pont volt az életemben, hogy ezen a vb-n így részt vehettem. Ez volt az első felnőtt vb-m, méghozzá hazai közönség előtt, az alaptalan doppingos meghurcoltatás után. Nem felejtem el soha. Magamba szívtam minden pillanatát, nem mellesleg nagyon jól is sikerült a szereplésem, több mint egy másodpercet javítottam az egyéni csúcsomon.

Az úszónő elégedetten tekint vissza az előző esztendőre, mégis inkább előre néz, rövid és hosszú távú céljait is kitűzte maga elé.

„Boldog vagyok, hogy sikerült megnyerni a nagymedencés országos bajnokságot is. Emellett úgy érzem, bebiztosítottam a helyem azzal, hogy rövid meg hosszú pályán is én vagyok a legjobb 200 méteres pillangóúszó. Rövid távú célom, hogy megússzam a szingapúri világbajnokság szintidejét, ezt a júniusi római versenyre tűztem ki. Ha távolabbra tekintek, akkor nem kérdés, hogy a Los Angeles-i olimpiai részvétel a cél. Gyerekként azt mondják a sportolók, hogy olimpiai bajnokok szeretnének lenni, de ez nagyon kevés embernek adatik meg. Azt viszont szeretném visszaadni a kis Laurának, hogy olimpikonnak mondhassa magát. Most már ez a fontos számomra, de fél éve még nem biztos, hogy ezt válaszoltam volna.”

Orvoslás, avagy az úszás utáni élet középpontja

Ilyés Laura sportolói karrierje utáni életét is várja, számára az orvoslás nem B opció, hanem az úszás utáni életének középpontja.

Nagyon sokáig lehetek még orvos, gyakorlatilag akkor kezdődik az orvosok karrierje, amikor a sportolóké véget ér, tehát kiválóan kiegészíti egymást a kettő. Most még azt érzem, hogy két életem van, délelőtt úszó vagyok, majd felveszem a fehér köpenyt, délután pedig ismét az úszódresszt öltöm magamra. De azt gondolom, már túl vagyok az egyetem keményebb részén, tudom csinálni párhuzamosan a kettőt, később pedig nagyon hálás leszek magamnak a kitartásomért.

A fiatal úszónő már azt is tudja, melyik irány felé húz. Szeret gyerekekkel foglalkozni, érdekli a pszichológia, így most úgy gondolja, hogy a gyermekpszichiátria lesz az ő útja.

Hiába zárult le másfél éve az alaptalan doppingügye, a mai napig úgy jelennek meg róla cikkek, hogy a „doppingvádakkal meghurcolt Ilyés Laura”. Küldetésének érzi, hogy ne emiatt az ügy miatt kerüljön a címlapokra, ne ezt helyezzék a középpontba a lapok, hanem sportolói teljesítménye vagy orvostanhallgatói mivolta miatt.

Ilyés Laura szeretné maga mögött hagyni ezt az időszakot, ezért lapunkon keresztül kéréssel fordult a magyar sajtóhoz, hogy a jövőben ne emiatt hivatkozzanak rá. Egyúttal arra is kéri a magyar sajtót, hogy ilyen alaptalan vád után inkább segítség a sportolókat, ne pedig a „szenzációhajhász” sztorikat keressék, ugyanis úgy véli: a pozitív visszajelzés csodákra képes ilyen időszakokban.

(Borítókép: Ilyés Laura. Fotó: Daragó Napsugár / Index)