Sámuel, Hajna
21 °C
32 °C

Nem lettem a Ferencváros hősi halottja

2008.04.24. 17:12
Állítólag azt mondta róla Horn Gyula egykori miniszterelnök, hogy addig lesz a Ferencváros az igazi, ameddig Szívós István vezeti. A csütörtökön kereken hatvanéves vízilabdázó olimpiai bajnok hét éven át irányította a klubot. Sokan úgy gondolták, leginkább ő tehet arról, hogy az egymilliárdos Bajnokok Ligája-bevétel elúszott. Lemondása óta, immár közel tíz éve nem járt az Üllői úton, és fájlalja, hogy rozsdás és lelakott a patinás klub stadionja.
Fotó: Huszti István

"Tegyétek Szívós kezére a labdát, ő vagy bevágja, vagy lerántják, és kapunk egy négyest" - hangzott a taktikai utasítás a hetvenes évek vízilabdameccseinek utolsó másodperceire. Ha ugyanis a kétméteres, kitűnő adottságokkal rendelkező Szívós kiemelkedett, nem lehetett visszatartani, és mivel pályáját kapusként kezdte, átlag feletti volt a lábtempója is.

"Nagyon sok gólt dobtam, amikor egyszer csak azt mondták rólam: az apja is jó volt, ő is felnőtt hozzá" - emlékezett édesapjára, idősebb Szívós Istvánra, aki kétszeres olimpiai bajnok.

"Nem láttam őt játszani, nyolcéves voltam, amikor abbahagyta, és amíg a vízben volt, engem sokkal jobban érdekelt, mit lehet kapni a büfében. Nem volt teher rajtam, szerintem csak a futballban teher, ha neves a szülő, mert a korábbi ászok gyerekei nem jutottak a közelébe sem apjuk sikereinek. Ha már válogatott leszel a vízilabdában, akkor elismernek, akkor már nem számít, milyen családból jössz."

Pályaív

Későn tanulta meg a vízilabdázást, mert félt a víztől. Végül megszerette, 1960-ban került a Fradihoz, 62-ben pedig már a felnőtt csapatban is bemutatkozhatott, tizennégy évesen. 1966-ban került a válogatottba, 1979-ben elérte a 300. válogatottságot. 1968-ban kisebb huzavona után igazolt az OSC-be, ahol zsinórban hétszer, összesen nyolcszor nyert magyar bajnokságot. Kilencszeres bajnok, hatszoros kupagyőztes, 1972-ben és 1978-ban elhódítja a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, 1978-ban szuperkupagyőztes. 1966 és 1980 között 308 alkalommal szerepelt a válogatottban. Az 1968-as mexikói és az 1980-as moszkvai olimpián bronzérmet szerzett. Az 1970-es barcelonai Európa-bajnokságon, az 1972-es müncheni olimpián, valamint az 1975-ös cali és a 78-as nyugat-berlini világbajnokságon második lett. 1973-ban Belgrádban világbajnok, 1974-ben Bécsben, 1977-ben Jönköpingben Európa-bajnok. 1976-ban a montreali olimpián aranyérmes. 1974-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett fogorvosi diplomát. 1979-től az egyetem gyermekfogászati és fogszabályozási klinikájának munkatársa lett, egyetemi adjunktus. 1981-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői oklevelet szerzett. 1983-tól az FTC vezetőedzője. 1986-tól az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya. 1991-től 1998 karácsonyáig az FTC ügyvezető elnöke. 2002-től a Központi Sportiskola vízilabda-szakosztályának vezetője.

Szívós doktor négy olimpián vett részt, de egyiken sem emlékszik, hány gólt dobott, soha nem tartotta számon, mind a négy olimpia más szempontok alapja ragadt meg memóriájában.

"1968-ban húszéves voltam, az még békés olimpia volt, az olimpiai faluba bejárhattak ismerősök, újságírók, négy év múlva ezt már nem lehetett elmondani. A müncheni terrortámadás mindent megváltoztatott, egy kicsit bennünket is. A szobámból épp ráláttam az izraeliek lakásaira, láttam a símaszkos terroristákat meg a nagy készültséget, a rémült arcokat. Hátborzongató volt, a képek most is gyakran előjönnek. Rajki Béla kapitány reggel hatkor jött be a szobámba, és megtiltotta, hogy kimenjünk az erkélyre, azt mondta, kitört a háború. Folyamatosan hallottuk az álhíreket, hogy lefújják a játékokat, az eredmények hirtelen eltörpültek, még akkor is, ha világsztárok érték el őket. Nem volt könnyű a következő meccsünkre figyelni, de mégsem foghatjuk erre az ezüstérmet, egyszerűen nem volt szerencsénk, a szovjeteknek a döntetlen kedvezett, a román bíró, Marculescu pedig nem akarta, hogy a győztes gólt bedobjuk, épp annyit csalt, hogy ne nyerjünk. Azóta ő az Európai Úszó Szövetség elnöke."

1976-ban a magyar válogatott favoritként érkezett Montrealba, és bár talán akkor volt a legkiegyenlítettebb a sportág élmezőnye, nyertünk. A játékosok akkorra értek be, akkor voltak a legjobb korban, előtte és utána is szinte valamennyi nemzetközi versenyt megnyerték. Ha választani kellene, akkor az álomcsapatot is ebből a gárdából jelölné ki Szívós.

"Ha nem emlékeztet rá, nem tudtam volna, hogy két nagyon fontos gólt dobtam a románoknak. Előtte elkövettük azt a hibát, hogy együtt edzőtáboroztunk, és felhoztuk őket. Az olaszok is jók voltak, de egy góllal mi nyertünk a sorsdöntő meccsen. Az első perctől kezdve nem éreztem, hogy baj lehetne. A csapatnak én voltam a kapitánya, szerettünk együtt lenni, senki nem tévesztett szerepet, mindenki tökéletesen tisztában volt képességeivel, erejével, a Gyarmati-Kárpáti edzőpáros is telitalálat volt" - elevenítette fel.

Négy év múlva harmadikok lettek, mert ismét nem szegődött melléjük a szerencse, két fontos meccsen is hibáztak, ha csak az egyiken teszik, fényesebb éremmel vonulhat vissza.

Két év sem telt el, a Ferencvárosnál edzőként alkalmazták, majd feljebb lépett a ranglétrán, az isztambuli Európa-bajnokságon aranyérmet nyert ifjúsági csapatával, ennek már tagja volt Benedek Tibor és Varga Zsolt is, a sydneyi olimpián győztes magyar felnőtt válogatott erősségei. A sportággal jelenleg is szoros kapcsolatban áll, a Központi Sportiskola pólószakosztályának vezetője. "Mondhatnék még ismeretlen neveket, Jansikét, Angyalét, akik hamarosan a legjobbak közé kerülhetnek. Vannak kivételes tehetségek a KSI-ben, csak az érthetetlen, hogy ha valami jól működik ebben az országban, és a világ számos pontján szeretnék lemásolni a rendszerünket, akkor azt itthon miért akarják szétverni" - háborgott.

A KSI előtt hét éven keresztül volt a Ferencváros elnöke, a futballcsapat akkor érte el legnagyobb sikereit, ténykedése mégis megosztotta a klubon belüli vezetőket és a szurkolókat egyaránt, hiszen az egymilliárdos Bajnokok Ligája-bevételből semmi sem maradt.

"Jaj de jó, beszéljünk a Fradiról, nincs kényes kérdés, mindenre válaszolok, szívesen nyilatkozom, csak néhány újságíróval nem állok szóba" - mondta felvetésünkre.

"1998 karácsonya előtt a sok álmatlanul töltött, átizzadt éjszaka után fogtam magam, bementem a klubházba, leadtam az irodám kulcsát, felszálltam a metróra és hazamentem. Azóta nem mentem vissza. Eleinte hiányzott, aztán lassan hozzászoktam. Az ember mindenhez hozzászokik. Sajnálom, hogy nem tudtam méltóságteljesen elhagyni a klubot, ez volt ugyanis a célom, de akkor már lelkileg nem bírtam tovább, mégsem lehettem a Ferencváros hősi halottja. Annak ellenére, hogy megfenyegettek a szurkolók, egyszerre tizenhatot hívtam meg az irodámba, akik nekimentek a játékosoknak, más vezetőknek, de velem nem közölték, hogy bajuk lenne. A játékosokkal is jó viszonyban voltam, senki sem mondta, hogy nem jutott pénzéhez. Azt gondoltam, hogy 1999-ben a klubnak méltó centenáriuma lehet, ide tudtam volna hozni egy patinás nyugati csapatot - az olimpiai bajnoki cím ekkor komoly tekintélyt jelentett -, előrehaladott tárgyalásokat folytattunk, de ez nem kellett, jött hát a Dinamo Zagreb. Csak tapsolni lehetett neki, nem? Ez a klub, nem lebecsülve a horvátokat, ennyit érdemelt volna?"

A Torgyán-Szabadi páros ekkor kezdte átvenni az irányítást, nem tetszett neki a stílusuk, bár már akkor sejtette, hogy amikor ezek eltűnnek, ő még akkor is lesz valaki, mert a sportban érte el sikereit.

Szívós büszke rá, hogy elnöksége alatt a szakosztályok több mint húsz bajnoki címet szereztek, most egyre sincs esély. Elkeseríti, hogy a futballcsapat a második vonalban szenved, és hogy a Bőcs elleni győzelemnek is örülniük kell a szurkolóknak. Az ő időszakában a téli szünet utáni első alapozó meccsen többen voltak kint, mint a legutóbbi bajnokin.

"Pár napja elmentem a stadion mellett, igazán szomorú volt a látvány. Rozsdás, lelakott, ápolatlan, középszerű Ferencvárost láttam. Szomorú vagyok, de nem kárörvendő. Amikor én voltam az elnök, felcsaptam az újságot, és az első tíz oldalon csak azt láttam, milyen sikereket értünk el. Ezek legyezgették hiúságomat, ellenben ha ma fellapozom az újságot, csak a Fradi botrányairól írnak. Amikor én volt az elnök, az üvegpalota megteremtésére reális esély volt, most a putri kifejezés jutna először eszembe. Még akkor is, ha jönnek az angolok, mert őket csak a futball, no meg a telek érdekli, a klub már nem."

Szívós úgy véli, tíz éve rágalomhadjárat indult ellene, de állítja, akik azt indították, azóta rendre bocsánatot kértek tőle, páran könnyezve.

"Igazságtalan és rosszindulatú támadások értek. Ezek ellen nem védekezhettem, nem kérhettem minden egyes alkalommal helyreigazítást, hogy én igenis az üzemi koszton élek, a melósokkal együtt eszem a krumplis tésztát, és nem igaz, hogy nem fizetek a pálya melletti vendéglőben. Luxusautóm sem volt, csak lízingeltem egy Opel Omegát, nem kaptam ingyen öltönyöket sem. Ilyen kicsinyes vádakkal árasztották el az újságokat, ezeket láttam viszont folyamatosan a főcímekben."

Nem tartja hibának, hogy ezek ellen nem lépett fel erélyesen, kérdeztük. "A többség elismerte, őket is becsapták, megvezették Furulyásék, azóta egy csapásra korszak lett az enyém. A történelem, az élet engem igazolt. A gáncsoskodók talán most már belátják, ők ártották a legtöbbet a klubnak."

És hogy mi az igazság? "A keresett pénzt az egyesület a szurkolói rendbontások miatt befizette, más kluboknak nem volt kötelező leperkálniuk a köztartozásokat, nekünk igen, mert rólunk tudták, van pénzünk. Megtettük. A Kordax kilépése nagyon rosszkor jött, a fennmaradó összeget az egyesület felélte. A számviteli fegyelem megsértésével vádoltak, dea legfőbb ügyész csak annyit mondott, hogy ez komolytalan. A könyvvizsgálói jelentés vezetője sem marasztalt el, amikor nemrégiben találkoztam vele, és csak annyit mondott, ugye tudom, hogy neki azt kellett mondania akkor."

Szívós összességében elégedett az életével. Ötöst nem adna rá, de négy és felest mindenképpen.

A dinasztia

A honvédos Szívós Márton lehet a család harmadik olimpiai bajnoka, ilyenre eddig még nem akadt példa a magyar sporttörténelemben. Szívós hajszál híján ott lehetett Athénban, de az utolsó keretszűkítésnél kimaradt a csapatból. "Marci felhívott telefonon, elmondta, mi történt, nekem sem esett jól, de el kellett fogadni, csak vigasztalni tudtam, és nyugtatni, majd Pekingben ott lesz. Erre meg is van az esélye. Nagyon büszke vagyok már rá így is, mindarra, amit elért." Az elmúlt három évben állandó helye volt a csapatban, a legutóbbi vb-döntőben az ő kezében volt az esély, hogy döntsön, de nagy ziccerben hibázott. "Tudok róla, hogy megfenyegették, ma már nyitott világban élünk, előfordul az ilyesmi, de Marci tudja ezeket kezelni, nem reagálta túl az esetet." A dinasztiáról elárulta, hogy szerinte ami mindhárom Szívósban közös, és amit nem lehet tanítani, az a kivételes, ösztönös labdaérzék.