A gyilkosság után jól alakulhat a sorsom

Két olimpiai bajnokot is igazolt a Ferencváros vízilabda csapata a pénteken kezdődő bajnokság előtt. Varga Zsolt még Sydneyben, 2000-ben volt csapattag, Varga Tamás Athénban és legutóbb, Pekingben nyert.

Mindketten külföldről tértek haza, Varga Zsolt már elmúlt 38 éves, ő már az új, itthoni életét építgeti, előtte Horvát- és Olaszországban 13 évet töltött légiósként.

„Egy évet írtam alá, többre nem is merészkedhettem volna. Üzleti, kereskedői iskolát végzek, készülök már a következő életemre, nem bróker, hanem a magam ura akarok lenni, a magam befektetéseit igyekszem majd intézni, de persze a póló talán még ennél is fontosabb. Lehet, ez lesz az utolsó évem, és utána már jöhet a gyerekek felkészítése, nem véletlenül pályáztuk meg Gerendás Gyurival a juniorok kapitányi posztját. Mellette tökéletesen meg tudnám tanulni a szakmát, hamarosan meglátjuk, mi leszünk-e a kiválasztottak” - magyarázta a balkezes center.

Varga fejében már 2007 nyarán, amikor a Cremonese az anyagi csőd szélére jutott, megfordult a hazatérés gondolata.

Mondta is 2008 márciusában, üzenetértéke volt annak a helyzetnek is, hiszen totális káosszal jellemezte a viszonyokat. Utána viszont a nápolyi Possilippóhoz szerződött, nem hagyhatta ki az ajánlatot, és a várost is megkedvelte a családjával.

„Ha honvágyam lett volna, már korábban hazajövök, mert lélekben az olasz állampolgárságom ellenére sem szakadtam el az országtól. Látom persze én is, hogy az emberek frusztráltabbak, nincs meg bennük az a jókedv, ami Olaszországban természetes. A klíma is kicsit hűvös, de az olasz feleségem kapott munkát, beilleszkedett Budapesten.”

Két éve azt mondta, úgy van jól, hogy senkiként kezelik őt Cremonában, mert a harmadosztályú futballisták az istenek.

„Itthon persze az uszodában mindenki tudja rólam, ki vagyok, persze én nem ütöm meg azt ismertséget, mint Kásás vagy Benedek Tibi, de ez így van jól. Nem azért jöttem haza, mert hiányzott ez a fajta megbecsülés, elismerés, hanem mert szerettem volna mindig a Fradiban játszani, és ez most sikerült. Illetve, itt már felkészíthetem magam arra is, hogy edző leszek.”

Varga Tamás a montenegrói Kotorból érkezett, neki is álma volt a Fradi, de amikor huszonévesként Szolnokról Pestre került, akkor a Vasashoz írt alá, és húzott le hét évet a klubnál.

A sokoldalú - védekezésben és támadásban is a legjobbak között van - játékos kivételes bravúrt mondhat el magáról, tavaly és tavalyelőtt is megnyerte a LEN-kupát, előbb a Szegeddel utóbb a Cattaróval.

Utóbbi csapat főszponzorát egy kotori bárban kivégezték - Varga két perccel a gyilkosság után ment a helyszínre -, az összevásárolt gárda széthullott, a 35 éves Vargának voltak ajánlatai, végül a Fradi mellett döntött.

„Képben volt az Eger, a Savona, más montenegrói csapatok is, de örülök, hogy így alakult, és talán szerencsés leszek ezzel a váltással. Ez a rettenetes gyilkosság lehet, hogy fordulópontot hoz az életemben, mert a válogatottért mindent megtennék. Előttem nincs más cél, csak 2012. Most már itthon leszek, szem előtt, és minden erőmmel azért dolgozom, hogy újra szerepelhessek a válogatottban. A többi idősebb játékossal, Kásással, Kiss Gergővel együtt. Semmi más nem számít, csak a póló, mindent félretettem még két évig, és ezt megértette a családom is. Persze a Fradival sikeres szeretnék lenni. LEN-kupa, bajnokság, és előbb a Magyar Kupa négyes döntője.”

Varga kifejtette, azt tapasztalta, nem a legerősebb játékosállományú csapat nyerte meg tavaly a trófeát, mert csapatként nem volt erős. Ha a Fradinál ez meglesz, és a kiegészítő emberek megfelelő alázattal szolgálják az idősebb, már kiforrott játékosokat, akkor a Fradival feltétlen számolni kell a második számú sorozatban.

„Hat jó ember sok mindenre elég, de a nagy célokhoz több kell. A Fradinál pedig többen vagyunk hatnál” - összegzett.