Egy gól dönthet a magyar-szerben

Vannak a vízilabdában klasszikus párharcok, a magyar-szerb a 2004-es olimpiai döntő óta annak számít, hiszen 5-7-ről fordítva, az utolsó 15 percben kapott gól nélkül nyertünk. Azóta egyszer győztük le az ellenfelet, a tavalyi zágrábi Eb csoportmeccsén (9-6), de a bronzmeccsen visszavágtak (10-8). A szerbek ellen mindig fokmérő egy-egy meccsünk, hajlamosak vagyunk lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint amekkorát kellene.

Pillanatnyilag lemérhetjük, hol tart az olimpiai csapatépítés, a négy generáció, hogyan egészíti ki egymást, és nem utolsósorban: a fiatalabb szerb húzóemberek mire mennek a rutinos, nagy öregekkel (Biros, Kiss Gergő, Szécsi) felálló magyarok ellen. Kis Gábor sérülése miatt nem lehet a csapatban, ezért biztosan nem fognak ráugrani, mint egy szegedi edzésen, de nem zárható ki, hogy egy vérgőzös meccs lesz.

A mieink két legutóbbi döntőjüket (2007-es vb, 2008-as olimpia) úgy játszották, hogy a szerbekkel nem kellett meccselniük, ezért most itt az alkalom: jussunk be rajtuk keresztül.

Szerbia persze nagyon erős csapat, a legfőbb favorit, őket semmiképp sem szabad három góllal elengedni, mint az amerikaiakat kedden, mert akkor nincs esély. A visszazárkózás ugyanis óriási energiákat emésztene fel, és a hajrára újra elfogyhatna az erő, aztán megint emlegethetné boldog-boldogtalan a fóbiát.

A szerbeknél lényegében két csapatra épül a válogatott, az Euroliga-győztes Partizan hét játékost ad, az olasz Pro Recco négyet. A csapatkapitány Vanja Udovicsics és a cserekapus Pijetlovics (Goran), aki nem tagja egyik csapatnak sem. Előbbi a Mladostot, utóbbi a Zvezdát erősíti.

A szerbeket a szingapúri felkészülési meccsen 12-11-re vertük, és a riválisnak igazán komoly meccse még nem volt Sanghajban. Ez talán előny, mert ugyan pihentebben érkeznek, hátrány is ugyanakkor, mert igazi téthelyzetbe még nem kerültek. Kína (17-5), Ausztrália (12-9) valamint Románia (12-5) ugyanis rutinfeladat, és a nyolc között Németország sem volt komoly ellenfél (9-4).

Magyarország ugyanakkor Montenegróval kezdett, természetesen akkor is játszott a legjobban, mert utána nem volt rákényszerítve. Nem a legideálisabb helyzet, hogy az első meccs után tíz nap múlva jön egy újabb rangadó, de Kemény Dénes ennél sokkal nehezebb feladatokat is megoldott már.

A csapat még nem játszott még úgy Sanghajban, hogy védekezésben és támadásban is közel kilencven százalékot nyújtson. Itt lehet az alkalom, és lényegében ez is a siker kulcsa.

Soro gyenge pontjait pontosan ismeri valamennyi játékos, azt is tudják, milyen lövésekre számít, ezért a váratlanság nagy előny lehet. Tipikus eset: ő azt gondolja, hogy én azt gondolom.

Ismerjük azt is, hogy Filipovics a szélről mennyire hatékony, hogy Udovicsicsre hogyan játsszák a figurákat. Dusko Pijetlovics előnyben még nem hibázott, meg kellene akadályozni, hogy tisztán kapja a labdát. Ha védekezésben egy gondolattal előttünk járunk, ha néhány emberhátrányban jól és frissen, a blokkokra nagyon figyelve mozog a védelem, mindet nem fogják belőni.

Lehet, ezen múlik majd minden, ki, hogyan használja ki az előnyeit. A szerbek tizenkettőt védekeztek ki mindössze, pedig hát nem a topellenfelekkel játszottak.

Montenegrónak egyet kivéve mindet belőttük, nyilván ez a terv most is. Ha lesz egy váratlan húzás támadásban, akár csak egy helycsere, az is sokat számíthat. Egész biztos, hogy a legapróbb részletekig tanulmányozta Kemény Dénes, ennek megfelelően építette fel a védekezést és a támadást egyaránt.

Szoros meccs lesz, a hosszabbítás sem zárható ki, legutóbb, a római vb-n alulmaradtunk a ráadásban.

A vízilabdának nincs is világversenyes érme Peking óta, ezt a hiányt egy csütörtöki győzelemmel azonnal lehet pótolni.