Krisztina
19 °C
25 °C

Madaras: Ha kellek, kötelességem játszani

2013.03.08. 16:54
Különleges érzései voltak a londoni olimpia utolsó meccsén, elsősorban azért, mert tudta: az utolsó alkalom, amikor Kásással, Szécsivel, Kiss Gergővel játszik együtt. A kétszeres olimpiai bajnok, a 33 éves Madaras Norbert sokat vívódott, de visszatér a válogatottba. A pólós aranygeneráció utolsó tagja megverekszik a helyéért a fiatalokkal.

A 2012-ben az év legjobb vízilabdázójának választott Madaras Norbert az olimpia óta eddig nem szerepelt a válogatottban, márciusban viszont már a két hátralévő Világliga-meccsen játszani fog a kétszeres olimpiai bajnok.

„Van talán még jövőm” – kezdte viccesen a balkezes világklasszis, miközben citromot csavart a teájába. Nem döntötte le a vírus a lábáról, de a füle is begyulladt tőle.

Recco, az embléma

A Genovához közeli Reccóban beszélgetünk, a ligúr tengerparton. A kis falucskát nyugodtan lehet a vízilabdával azonosítani, ez is volt Gabriele Volpi célja. Világszínvonalú klubot és brandet épített fel. Az üzletember pólózott, de nem volt különösebben tehetséges, az üzletben sokkal inkább. És mivel itt született, természetesen nagy álmát, egy világverő vízilabdacsapatot ebben a gyönyörű fekvésű üdülőfaluban valósította meg. 25 klasszis alkotta még 2011-ben is a csapatot, egy komplett világválogatott. Volpi összesen ötször nyerte meg a Bajnokok Ligáját, többet közülük Madarassal. A nyolcvanas évek után visszatette a térképre Reccót, mert korábban nagy múltja volt a csapatnak, BEK-et is nyert kétszer. Volpi 2012 nyarán szállt ki, a csapat, ha nem is ugyanolyan színvonalon, de létezik, harcban áll az olasz bajnoki címért. 

„Nehéz döntést hoztam meg, többször beszéltem az új kapitánnyal, Benedek Tiborral. Végül úgy határoztam, hogy folytatom a válogatottban, mert először, másodszor és harmadszor is vízilabdázó vagyok. Tibor pedig nyitott volt az érkezésemre. Jó néhány dolgot kellett mérlegelnem, hogy helyes döntést hozzak. Több lehetőség is eszembe jutott. Nem szerettem volna egy vagy két évet kihagyni, mert szerintem nem szerencsés. Nehéz egy átmeneti kihagyás után ugyanolyan kimagaslóan teljesíteni” – folytatta a kétszeres olimpiai bajnok.

„Nincs bennem kényszer, semmiféle görcs, hogy nekem ott kell lennem a negyedik olimpiámon, hogy én mindenképpen Rióig szeretném csinálni. Sőt az sem biztos, hogy 36 és fél évesen rám még olyan nagy szükség lesz a következő olimpián. Amíg a teljesítményem indokolja, addig szeretnék játszani. Még a 2014-es budapesti Európa-bajnokság sem lebeg a szemem előtt. Hazai pályán persze mindig különleges ott lenni a medencében, de nem ezért teszem. Ebből adódóan természetesen azért sem, mert nincs Európa-bajnoki aranyam."

„Egyszerűen: annyi mindent kaptam a játéktól, hogy ha szükség van rám, és ha kellek, akkor kötelességem a válogatottban játszani. A pályafutásom így is szép, így is kerek, egy jól sikerült Eb-vel még kerekebb lehet. De ismétlem: nem ez a fő szempont, hanem a játék szeretete, a válogatott tisztelete. Felesleges is ugyanakkor ennyire előre tekinteni, az idei, barcelonai vb az első cél, hogy oda egy elődöntőre, egyúttal éremesélyes csapattal menjünk ki” – mondta Madaras.

Az úszás unalmas volt

Egerben, nagyon későn, 15 évesen kezdett el pólózni, mert szerette volna magát jól érezni. Az úszást már kissé monotonnak gondolta, szerinte túl sokat kell beletenni, és csak kevesek érhetnek a csúcsra. Mivel balkezes volt, kaptak rajta, 97-ben már az egri korosztályos, bajnoki negyedik helyezett csapat tagja.

Már a 2000-es sydneyi olimpiára készülő keretben benne volt, végigcsinálta a felkészülést, de komoly esélye nem volt arra, hogy 21 évesen olimpikon lehessen.

„Azért feltétlenül fontos volt az olimpia, mert tudtam, hogy meg tudom csinálni, a következő csapatban már benne kell lennem. Ezt a tévé előtt el is határoztam. Onnantól kezdve mindent ennek rendeltem alá. 2003-ban pedig jött a két nagy torna, a pályaívem utána már ismertebb.”

Első világbajnokságán, 2003-ban berobbant, az olaszok elleni hosszabbításos döntőben három gólt dobott a tízből, a legfontosabb, az utolsó is az övé volt.

„Érdekes, még az sincs bennem: milyen szép lenne tíz évet keretbe foglalni. Persze jó érzések vannak bennem, ha visszagondolok arra a barcelonai vb-re, a görögök elleni szintén hosszabbításos elődöntőre, vagy a döntőre, amikor már felmentünk a Montjuic-hegyre, és az úszódöntők után megkaptuk az ottani nagy medencét. A 2003-as Európa-bajnokságon is ott voltam már, de nyilvánvaló: ekkor lettem ismert játékos” – emlékezett vissza.

„Épp ez a két hosszabbításos vb-meccs, vagy a 2004-es olimpia meccsei mutatják, az egy félelmetesen erős, sebezhetetlen csapat volt. Akkor egy-egy hiba is belefért, mert tudtuk ellensúlyozni. Később ez már megváltozott. Megnyert meccseket veszítettünk el, mint például a 2011-es vb-elődöntőt a szerbek ellen, mert ott már törékenyebbek lettünk. Mégis, milyen érdekes, hogy valójában két aranyévről beszélünk, jóllehet három olimpiát nyert Magyarország. És milyen érdekes, milyen kevés kellett ahhoz, hogy a 03-as és 04-es aranyév mellé felzárkózzanak az ezüstévek, a következő három év, amikor sorra elveszítettük a döntőket” – idézte fel a múltat a játékos, aki egyébként nem nosztalgikus alkat.

Az előző olimpiai ciklusban Madaras egyértelműen vezér volt. Az olimpia előtt sokakkal ellentétben reálisan szemlélte a magyar esélyeket.

„Két dolog miatt voltam sokkal könnyebb helyzetben, mint bárki más. Olaszországból egészen más Magyarország képe. Egyszerű turista is megállapíthatja ezt, vagy olyan, aki sokat él itt. Innen másként látszik a magyar póló is természetesen. Másodsorban: láttam azt a munkát, magam is átéltem, amit az olaszok elvégeztek, hiszen a válogatott keret magja Reccóban volt. Pontosan tudták magukról, nem náluk van a világ 13 legjobb pólósa, de csapatként erősek lehetnek, mert órákig voltak képesek fegyelmezetten gyakorolni egy helyzetet, egy zónavédekezést. A meccsekre pedig magukkal vitték ezt a határtalan fegyelmet és küzdést. Fizikailag és taktikailag is erősek voltak. Nálunk nagyon sok mindent kell most újragondolni, erre Tibor abszolút alkalmas és megfelelő megoldás.”

A világ legerősebb kerete volt

Madarasnak nem hiányzik, hogy a költségvetésének 60 százalékát elveszítő Recco nem indul a nemzetközi kupában.

„A három sorozatban való részvétel, és az ezzel járó sok utazás és a nagy nyomás, hogy nekünk a legjobbnak kell lenni, most legalább felengedett egy kicsit. A motivációm, vagy az alázatom ettől még nem változott meg, nem lett kisebb, de hogy most nem kell annyi fronton helytállni, az csak pozitív. Most nem is olyan vastag a keretünk, mint volt korábban. A tavalyi Reccóé a világ legerősebb kerete volt. Van jó oldala is, mert tavaly pedig az olasz ligában nem játszottam, hiszen csak két légióst lehetett nevezni.”

A Recco játékosai közel egy héttel az olimpia előtt tudták meg, hogy a klub csődközeli helyzetbe került. Madaras mégis maradt. Jólesett neki, hogy mindenképp meg akarták tartani, a szerb Ivoviccsal együtt. Ivovics később elment, más légiós pillanatnyilag nincs is a keretben.

„Nyilván szinte semmi nem olyan mint régen volt, de erre számítottunk is. Amikor a válogatott szezon után szeptemberben elkezdődtek az edzések, esetleges volt minden. Nemcsak a csapat, a háttér is sokat változott, az edzőtől a titkárnőig. Azóta rendeződtek a dolgok, nem bántam meg hogy visszatértem és vállaltam még egy évet. Jól érzem magam. Hogy lesz tovább? Nem tudom. Elképzelhető, hogy ez az utolsó reccós szezonom, aminek nem is feltétlenül szakmai, hanem családi okai vannak. A döntésnél már ezeket is mérlegelnem kell. Mindenesetre nagyon sokat kaptam itt, a karrierem nagy részét itt töltöttem, mindig szívesen fogok az itt eltöltött évekre gondolni" - összegzett.