2024. június 23. 21:00
Svájc
Németország
Frankfurt Arena III. forduló
2024. június 23. 21:00
Skócia
Magyarország

A szívük és hitük elbír minden vereséggel

2014.04.08. 09:18
Pofozógépnek soha semmilyen bajnokságban nem jó lenni, de az sem mindegy, hogy valaki milyen módon kapja a pofonokat. Az ob I.-es Ybl amatőr vízilabdacsapat mindenki számára példa lehet, aki a fair játékot szereti: jókedvvel küzdenek a profik között, sőt, azt szeretik, hogy ha az ellenfél annyira veri el őket, amennyire csak lehet.

Nem indult jól a szezon a Ybl pólócsapatának, egymás után jöttek a vereségek. Mindegy volt, hogy otthon, vagy idegenben játszottak az ob I.-ben, kikaptak. A folytatás sem lett fényesebb, a teljes mezőny lepofozta a csapatot, még egy árva döntetlen sem jött össze.

Az Ybl a 23. fordulóban még mindig nulla ponttal állt, de aztán megtört a jég, és a 24. fordulóban a KSI-vel egy iksz összejött (12-12), és az addig monoton sorminta megtört. A szombati bajnokira így igazán önbizalommal készülhetett az Ybl, már csak azért is, mert a közvetlenül előtte álló, igaz hét ponttal vezető, Szentest fogadta (10-11).

Az Ybl a nyolcvanas években alakult, nem véletlen a név, a zuglói Ybl Miklós Műszaki Főiskola adta sokáig a csapat gerincét. Sosem játszottak itt profik, az Ybl stabil másodvonalas csapat, amelynek időnként azért sikerül az első osztályba feljutnia. Az Yblnek a főiskolához és Zuglóhoz már semmi köze sincs, a budai Hegyvidéken találtak új otthonra.

Kezdődik a meccs

A MOM Sportuszoda nem hasonlítható össze a barcelonai Picornell lenyűgöző látványával, de azért baromi jól néz ki, ahogy a kinti medence fölé magasodik a Sas-hegy. Szombat este azért még nincs az a gatyarohasztó meleg, de Faragó Tamás biztosan elégedetten csettintene, hogy nyár nélkül is, de megvalósul örök vesszőparipája, miszerint a póló nyári sportág, és azt csak szabadtéren szabadna játszani.

Mikor odaérünk, a csapatok már nagyban melegítenek, és a kezdés előtt, mint később kiderült, jóval előbb az Ybl tűnik jóval magabiztosabbnak. A vízben megy a taktikai megbeszélés: Bátran! Fegyelmezetten! Kőkeményen. Ennyit hallunk. Aztán jön a „Hajrá, Ybl" csatakiáltás, amibe még a Sashegy is beleremeg. Nem lennék most szentesi, annyira süt az erő hazaiakból.

A ráúszásra még várni kell, mert kiderül, hogy nem működik rendesen az időmérés. Negyed óra szerelés következik, és egy idő után a már kispadon ülő játékosok is vízbe vetik magukat, olyan örömmel, amit én utoljára gyerekkoromban láttam a strandon, mikor kivezényeltek oda egy csapat nevelőotthonos gyereket. Na jó, a pólósok nem szaltózni, meg pancsolni akartak, egyszerűen semmi kedvük nem volt kihűlni.

Bravó, Jani

Végre helyreáll a rend, és a 150 parton üldögélő is elkezdhet szurkolni. Egy darabig azonban nincs minek, a főként utánpótlás-játékosokból és szülőkből álló nézősereg inkább csak csendesen mereng. És hát nem tűnik úgy, hogy az Ybl ma lépi át az árnyékát. Két perc sem telik el, és két ötméteres büntetőt kapott a Szentes. Nem is hibázzák el, öt perc után már 3-0-ra vezetnek. Hiába a különbség, a Ybl-kapus a legjobb, sorra mutatja be a bravúrokat emberhátrányban is, és az egyik megmozdulás után vastapsot is kap. „Bravó, Jani!" - mondják a partról. Jani már túl van a negyvenen, és a vízen kívül Dr. Zlinszky Jánosnak hívják. Nagy a respektje, a védései után hallom, ahogy egy 12 éves forma gyerek mondja a társainak, hogy milyen nagy dolog már, hogy ilyen idősen beáll a kapuba, végigcsinálja az edzéseket, és még a fiatal kapusokat is megtanította védeni.

Egy jó kapus önmagában nem sokat ér, főleg háromgólos hátrányban. Ezt az Ybl is így gondolja, és az első negyed végén szépít. A gólt Békési Ákos dobja, lassan 41 éves, már az is becsülendő, hogy nap mint nap bemegy a darálóba.

A második negyed sem kezdődik jól, kap két gólt az Ybl, és nem úgy néz ki, hogy ekkora hátrányból feláll. A kispadon azért elég jó a hangulat, mosolyogva kommentálják a történéseket. „Lőjünk felfelé egy kicsit” – mondja Köllő Attila edző. „Szerintem inkább pattintsuk" - jön a válasz a vízből. „Jó, akkor pattintsunk." És ha nem is ez lesz a megoldás, de az Ybl elkezd magára találni. A második negyedet csak 2-3-ra bukja el, a harmadikban azonban már félelmetesen jól játszik, annak ellenére, hogy egymás után küldik ki a bírók a centereiket. 9-8-ra vezet a Szentes, amikor az Ybl támad. „Menjél, Laci, ott a Peti.” Laci megy, a sapkáját vesztett Cserdi Péter pedig beúszik, és bevágja a kapuba a labdát. „Igen" – hördül fel a közönség, és innentől kezdve minden felpörög, mondanám, hogy izzik a lelátó, de hát nincs ilyen.

A negyedik negyedben még csak a labdát hozta el a ráúszásnál az Ybl, máris akkora örömünnep van, mintha megnyerték volna a meccset, ami most nem is tűnik lehetetlennek. Alig telik el egy perc, Cserdi megint villan, vezet az Ybl, fokozhatatlan hangulat, már mindenki talpon és ordít. Már csak tartani kéne az előnyt, de nem jön össze, egyenlít a Szentes. Az Ybl pedig bizonytalanná válik, két támadásnál is csúnyán kapu mellé dobnak a játékosok. Az sem könnyíti meg a dolgukat, hogy folyamatosan ellenük ítélnek. A meccset a parton labdával a kezében végigsétáló Köllő is kikel magából az egyik esetnél: „Nem lehet ilyenkor ütésért fújni?. Két embernek tépték le a fejét!” A bírók helyett erre csak egy szentesi reagál: „Sajnos ez vízilabda." És gyanítjuk, az yblösök is ugyanezt mondanák fordított helyzetben. A Szentes a 11. gólját is megszerzi, és ezután az Ybl már hiába küzd az utolsó pillanatig, nem tud egyenlíteni. Az utolsó dobás után, mintha egyszerre vágták volna át mindenki torkát, némaság telepszik az uszodára.

Egy percig tart a bénultság, Köllő a bírói ítéleteket feledve nyugodtan kezel le mindenkivel. A játékosok még morognak egy kicsit a kiállítási arányon, de túl sok okuk nincs szomorkodni, nagy meccset játszottak. A bánat nem is telepedik rá a csapatra, a mi fotósunknak is játszanak kicsit.

Most kezdünk igazán lelkesedni, és egyre jobbá válni

– mondta Békési, mikor arról kérdeztük, hogy lehet kezelni az örök vesztes szerepét.

„A sok vereség nem viselte meg a fiúkat, intelligens, felnőtt emberekről van szó, nem kellett hozzájuk sportpszichológus, tudták, hogy mi vár rájuk a bajnokságban. Nekünk az a fontos, hogy mindenki jól érezze magát, minden egyes gólnak vagy szép megoldásnak örülni tudunk. A vereségeinkből is csak tanulni tudtunk, jó szolgálatot tettek, most kezdjük érezni azokat a hatásokat, amiből építkezhetünk, a rájátszásra ez nagyon hasznos lehet. Itt szeretném megköszönni azoknak az ellenfeleinknek, akik teljes erőből játszottak velünk, annyira vertek, amennyire csak tudtak. Nekünk is az a legjobb, ha komolyan vesznek” – mondta Köllő.

„Hirtelen jött a felkérés, hogy induljunk a bajnokságban, úgy számoltunk már akkor is, hogy az utolsó két hely valamelyikén lehetünk ott, ez így is lett, de korábbi pontszerzésben reménykedtünk. Nagyon büszke vagyok a srácokra, mi igazi amatőrcsapat vagyunk, sem lehetőségekben, sem edzésidőben nem tudunk versenyezni a többi ob I.-es csapattal. Ez igazi fizikai sport, mi nem vagyunk edzettségben ott, ahol a többiek, de a szívünk és hitünk visz előre, lélekben és szívben felvesszük a versenyt. Homogén csapatunk van, vannak fiatalok és negyven év felettiek is, de az ő tapasztalataikra is szükségünk van, nagyon jól tudják motiválni a többieket. Egyesületünk egy nagy család, nyolcévestől negyvenhat évesig van játékosunk, most a meccs alatt is itt ült az utánpótlás, vannak nézőink és nagyon jó hangulatban telnek általában a mérkőzések. Az Ybl nevet hagyománytiszteletből viseljük, de egy erős szponzorral szívesen megosztanánk” – mesélt a klubról a vezetőedző.

Amikor arról kérdeztük Köllőt, hogy a KSI elleni döntetlen után a vízbe dobták-e ünneplésként, így válaszolt: „Az lehetetlen, az csak akkor járna, ha bajnokságot nyernénk." Erre idén biztos nincs esélye, de ha a rájátszásban minden szerencsésen alakul, akkor jövőre újra indulhatnak az ob I.-ben.