Géza
6 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

Nincs olyan csoda-kelkáposztafőzelék, amitől jobban emelkedik ki a pólós a vízből

HUSZ8559
2020.01.25. 11:20

A magyar női vízilabda-válogatott a budapesti Európa-bajnokságon a bronzéremért játszik majd szombaton. A válogatott 12 játékosát a csúcsteljesítmény eléréséhez már sportdietetikus is segítette. Nehéz helyzetben közvetve a spenót és a cékla is segíthet, de nemcsak az étrend számít, a pólósokat aludni is próbálták megtanítani, hiszen egy pislákoló ledfény is ronthatja a teljesítményt, mutatott rá erre is Szász Máté, a Scitec Institute sporttáplálkozási vezetője.

Szász már egy korábbi interjúban is beszélt arról, hogy a magyar sportolóknál sok fék be van húzva, sokszor maguk ellen dolgoznak öntudatlanul is, ez a kép csak lassan változik meg „Mielőtt hozzánk fordulnak a sportolók általában mindent nagyon rosszul csinálnak. Egy átlagos edzésen például 1,5 liter folyadékveszteség teljesen normális. Ehhez képest volt olyan sportolónk, akinek a folyadékbevitele nem érte el a napi 2 litert. Jellemző, hogy egyáltalán nem ismerik az időzítés szabályait, hogy mit kell enni edzés előtt és edzés után, vagy egyszerűen csak nem reggeliznek egy korai edzés előtt. Többször találkoztunk azzal is, hogy élsportolók megpróbálják egy durva diétával levinni a testzsírt. Habár csökken a testzsír, a regeneráció viszont romlik, így csökken a teljesítmény is. Ilyenkor aztán megijed a sportoló, és elkezd újra nagy mennyiségben enni – fordítsuk le: zabálni. Megpróbálja visszaépíteni azt, amit elveszített erőben és robbanékonyságban, átesik a ló túloldalára, és újból megpuffad. Így hintáztatják a súlyukat és a teljesítményüket, ami nem túl szerencsés."

Szász elmondta, hogy a vízilabdának nincsenek igazán specifikus igényei, más sportágakban is előfordulnak azok az élettani folyamatok, mint a pólóban. „A vízilabdában robbanékonyságra nagy szükség van, és a savasodás is előfordul, különösen a váll környékén a sok fej felett kéztartás miatt, de ennek a mechanizmusa ugyanaz, mint bármilyen más sportágban." 

A vízilabda azonban mégsem a legegyszerűbb eset. „Hogy egy sportoló mennyi energiát veszít egy átlagos edzésen, a legtöbb sportág esetében meg lehet mondani, a vízilabdában viszont pont nem, mert azok a mérési eszközök, amik meghatározzák például az energiaigényét egy sportolónak, azok a víz alatt nem működnek jól. Ráadásul van még egy nagy különbség: a vízilabdában egyszerűen letépik az emberről ezt az eszközt. Persze vannak olyan polár (pulzusmérős) rendszerek, amik vízben is működnek, de a vízilabdában nem tudjuk tényleges versenykörülmények között használni, láthatjuk, hogy időnként monoklival szállnak ki a vízből a játékosok" – mondta Szász. 

A sportcéloknak megfelelően különböző protokollokat alkottak a dietetikusok. Megnézik, hogy hogyan tudnak étrenddel befolyásolni élettani folyamatokat. Egy protokoll akár százoldalas dokumentumot is felölelhet, de a lényege pár mondatban is átadható: „Ha az a feladat, hogy egy vízipólós jobban ki tudjon emelkedni a vízből, ehhez nincsen diéta vagy csodálatos kelkáposzta főzelék, viszont van olyan étrend, ami csökkenti a testsúlyát, illetve növeli a robbanékonyságot. Mindkettő oda vezet, hogy jobb lesz a súlypontemelkedés. Ha az állóképességi protokollt vesszük, akkor ezen belül van egy alprotokoll: a savasodás. Ha besavasodik a sportoló, az finoman szólva is rosszat tesz az állóképességnek. Ha bele akarok menni anélkül, hogy nagy titkokat elárulnék, akkor a savasodás étrendi menedzselésében speciális aminosavak segíthetnek, például béta-alanin, glutamin vagy alkalizáló étrendet is alkalmazhatunk. Persze vannak olyan trükkök is, amiket nem nagyon szoktunk elárulni."

A vízilabdázóknál is fontos feladat az oxigénfelvétel javítása, ami az energiatermelésben játszik szerepet. Egy adott mennyiségű energia megtermeléséhez a különböző emberek különböző mennyiségű oxigént használnak fel. Szász szerint az olyan, mint az autóknál a fogyasztás.  „Vannak olyan növényi kivonatok és magas nitráttartalmú növények – ilyen a spenót, rukkola, cékla, sárgarépalé –, amelyek javítják az egységnyi oxigénre jutó energiatermelést. A légzésszámot nem lehet egy bizonyos szint fölé vinni, a tüdő kapacitását sem lehet növelni, tehát van egy plafonja annak, hogy mennyi oxigént tud egy adott sportoló felvenni. Az viszont hogy ebből mennyi energiát lehet előállítani, az változhat. Gondoljunk például arra, amikor a vízilabdában víz alatti hadműveletet végeznek a center ellen. Habár ezt a szabálykönyv tiltja, de tegyük fel, éppen úgy alakult, hogy a bíró nem látja, és az illető feje lekerült a víz alá. Ekkor, hogy az agya mennyi oxigént kap, és ebből mennyit tud felhasználni, kritikus fontosságú. Ha tudunk javítani a teljesítményén, akkor ő fog győzni."

Elsőre furcsának tűnhet, hogy egy dietetikus alvásproblémákkal is foglalkozik, de a pihenésnek, illetve annak hiányának nemcsak mentális hatásai lehetnek a sportban, de az anyagcserére is kihat. „Alváshiány esetében egy csomó fizikai paraméter azonnal csökken, romlik például az inzulinérzékenység" – mondta Szász.

Ezek miatt próbálják kideríteni, melyik sportolónak vannak problémáik az alvással. Egy csomó dolog egy egyszerű kikérdezésből kiderülhet, a sportoló el tudja mondani, hogy nyugodtan alszik-e, fáradtan ébred, magasabb-e a reggeli pulzusa a megszokottnál, a napirendjükből megtudható, hogy mikor kelnek és fekszenek. „A másik megoldás technológiai jellegű. Sok okosórában van már szenzor, ami figyeli az éjszakai aktivitást, amiből tudunk következtetni az alvás minőségére. A két leggyakoribb paraméter, amit be lehet mérni az alvás hatékonysága és az ébredések száma. Az alváshatékonyság a sporttudományban már elterjedt fogalom, röviden azt jelenti, hogy az ágyban töltött időből mennyit alszunk ténylegesen. Ideális esetben ez 95%, egy sportolónál ez lemehet 90%-ra, versenyhelyzetben pedig akár 85%-ra. Az ez alatti alváshatékonyság már nagyon fárasztó. Ilyenkor csak fekszik a sportoló az ágyban, nem alszik, forgolódik, aminek nagyon káros hatásai vannak a teljesítményre."

Szászék próbálják javítani az alváshatékonyságot, próbálják megtanítani aludni a sportolót. Arra kérik őket, hogy alvás előtt iktassák ki a kék színű led fényforrásokat, és minden olyan eszközt húzzanak ki a konnektorokból, amelyek kicsit is világítanak. Fontosnak tartják, hogy szellőzött legyen a szoba, „Az oxigénhiányos közeg emeli a pulzust, ami rontja a feltöltődést, vagyis az alvás pihentető hatásának a rovására megy. Nagyon sokszor a stresszes helyzeteknek a kezelésétől is javul az alvásminőség. Ha például valaki hazahozott egy rossz eredményt, ami miatt rágódik esténként, akkor lefekvés előtt gitároznia, zongoráznia vagy rajzolnia kell – olyan egészen más tevékenységet csinálni, ami igénybe veszi a kreativitását."

Az alvást tápanyagokkal is tudják javítani, a triptofán és a magnézium egyik formája segíthet ebben, de az is számít mi esznek lefekvés előtt. „A szénhidrát másképpen befolyásolja az alvást, mint a nagyobb mennyiségű fehérje. Az egyik a REM-fázisok időtartamát nyújtja el, a másik pedig a mély alvásnak az időtartamát. Ha tudjuk, hogy a sportolónál melyik hibádzik, mert korábban már bemértük, akkor van lehetőség ennek az étrendi befolyásolására."

A sportolókat Szász szavaival élve szoros emberfogásban tartják, a szakembereik ott vannak az edzéseken, nézik a laboreredményeket, konzultálnak az egészségügyi csapattal és az edzőkkel, a meccs utáni napokon találkoznak a sportolókkal is, ez alapján állapítják meg, hogy kinek mire van szüksége, a vízben persze ők nem hozhatják meg a döntéseket. 

Borítókép: Huszti István / Index