Máté, Mirella
14 °C
30 °C

Mészáros Tamás

Donald Trumpot megpuccsolták, bébiszittereké a hatalom a világ fölött Donald Trumpot megpuccsolták, bébiszittereké a hatalom a világ fölött

Az amerikai elnöktől saját beosztottjai próbálják válogatott módszerekkel átvenni az irányítást. Ezt állítja a legújabb Trump-könyv, amit Amerikai egyik legelismertebb oknyomozója írt, és amit most részletesen elemzünk.

szeptember 17. 12:15

Liberális fellegvár a világ legsikeresebb gazdasága Liberális fellegvár a világ legsikeresebb gazdasága

Miközben Trumptól kezdve a kínaiakon át Orbán Viktorig egyre többen azonosítják az illiberalizmust a gazdasági sikerekkel, valójában a világ egyik legballiberálisabb helyén, Kaliforniában megy a legjobban a biznisz.

augusztus 31. 13:58

A világ legsikeresebb cégei, mégsem hallott még róluk senki A világ legsikeresebb cégei, mégsem hallott még róluk senki

Ázsiában jönnek fel a lopakodócégek: szélesebb körben ismeretlen beszállítók, amik hatalmas világcégekké fejlődtek. Ennek Európára, illetve a magyar iparra is hatása lesz.

augusztus 22. 10:00

Amikor találtam egy bezárt lángosost a Csendes-óceán partján Japánban, azt hittem, egyedi felfedezéssel van dolgom, de persze ahogy ilyenkor lenni szokott, kiderült, hogy nagyon nem. Azóta kiderült, hogy az arizonai indiánok is készítenek magyar lángost

Egy másik olvasónk, Bálint pedig arra hívta fel a figyelmem, hogy a Csendes-óceán amerikai partján is lehet kapni a rántott kenyérből, egész pontosan a kanadai Victoria szigetének partján székelő, Eat Machine nevű food truckban elérhető nemzeti büszkeségünk, feltehetően egy honfitársunk nyomán.

Fotó: Yelp

Mondjuk egyes online jelek alapján már ez a hely sem üzemel, gondolom a tulaj Toldi néven nyitott új helyet Vancouver központjában, vagy nem.

A minap a keleti nyitás kudarcainak fáradhatatlan krónikásaként beszámoltam arról a méltán szomorú hírről, hogy nem lehet már lángost kapni a Csendes-óceán partján, mert lehúzta a rolót a japán Izu-félsziget tengerpartján lévő Balaton Bistro, majd hosszasan úgy tettem, mintha találgatnám az okokat, például hogy a bódé szar helyen volt (ami ugye az Üvegtigris című, nem teljesen jogtalanul feledésbe merült filmopusz megidézésére tett kísérlet volt), vagy hogy a balatoni gasztroforradalom felfalja a keleti nyitást (szintén plauzabilis eshetőség).

Időközben viszont tudomásomra jutott, hogy (bár a bódé amúgy tényleg szar helyen van, és valamiért tényleg hiába próbálja eladni a tulajdonos) nem sikerült eltalálnom az igazságot, és valójában nem csődbe ment a hely. Ehelyett az történt, hogy a büfét egy honfitársunk üzemeltette tavalyig, viszont idén továbblépett az izui tengerparti lángossütésből, és magyaros helyet nyitott Döbrögi (!) néven Akaszakában, ami kb. a tokiói ötödik kerület, már amennyire ilyeneket össze lehet hasonlítani. Mondjuk lángos a jelek szerint nincs, szóval ha valaki tud másik lángosozót a Csendes-óceán partján, akkor szóljon!

Az Index gyakran ír a balatoni büfék gasztronomiális rendszerváltozásáról, amivel kapcsolatban megannyi, egymásnak feszülő ellentmondás tört felszínre a minap, a Tokió Adriájának, a mi kutyánk (már akié) déli kölykei földjéhez hasonlóan kitűnő természeti adottságokkal, bár ennek ellenére (a bánságtól eltérően) a jelek szerint meglehetősen alacsony turisztikai forgalommal bíró Izu félszigetnek a déli csücskén, Simodában, az egyébként csodálatos Kiszami Óhama strand mellett, azon belül is a helyi Balaton Bistro nevű, a jelek szerint egykor szebb napokat látott klasszikus bódébüfé előtt állva.

A Balaton Bistro ugyanis látszólag becsődölt, mielőtt meglátogathattam volna, és kideríthettem volna, hogy miért csinál valaki Balaton Bistro néven büfét egy eldugott, bár a Balatont a nád- és hínárkoncentrációtól eltekintve nagyjából minden tekintetben verő japán tengerparton. Legalábbis erre, mármint a csődre utalt, hogy a hely két egymás utáni napon zárva volt, egy tábla szerint meghirdették eladásra (pedig hosszú ideje tervben volt a látogatás, mióta a Doufukuai blogon olvastam róla.)

Külön szomorú, hogy a Google által a helyről feldobott képek szerint lángost (!) is árultak a simodai Balaton Bistróban, és hát nyilván mi lehetett volna jobb gyógyír a magyarság tengerérzésére, mint benyomni egy olajban tocsogó lángost a Csendes-óceán partján, mondjuk tejföl nélkül, mert az nincs Japánban, de akkor is. Ez azonban nem, következhetett be, mert Japánban csúnyán megbukott a balatoni gasztró.

Mindazonáltal felmerül az a kérdés is, hogy vajon pont nem a balatoni gasztróforradalom mögött húzódó ízlésbeli változások, jelesül a lángos felől a könnyebben emészthető, valamelyest egészségesebb, és általában véve az olajbomba hatásos, bár primitív érzékszervi sokkja helyett valamivel kifinomultabb ízvilággal próbálkozó vonal érte el a világ e távoli, és a japán étrendre vonatkozó, nevetségesen megtévelyedett külföldi sztereotípiák ellenére a junk fooodra elképesztően nyitott (a japánok nem csak szusit esznek, nem véletlenül itt vezette be a KFC a 2500 kalóriás szendvicsét) nemzetet? Tehát más szóval a Balatonra is eljutott nemzetközi gasztróforradalom megölte a balatoni gasztró keleti nyitását.

Kiszami Óhama strand
Kiszami Óhama strand
Fotó: Doufukuai.blogspot.com

Ez utóbbi azonban önmagában még nem magyarázat a kudarcra, hiszen a Balaton Bistróban a kint maradt menü szerint a lángos mellett lehetett kapni olyan hagyományosan kifinomult magyar ételeket is, mint quesadillát, csirkés wrapet, BBQ csirkét, Coronát, stb., szóval még a túlzott magyarkodás sem tehet a dologról. 

Simoda egyébként kevés dologról híres, de arról például igen, hogy a japánok 1854-ben itt voltak kénytelen aláírni azt a szerződést Perry admirálissal, amelynek értelmében be kellett engedniük az amerikai barbárokat az országba, és ennek folyományaként a következő évtizedekben számos nyugati kór, például a legismertebbek közül az ipari termelés, a nacionalizmus és a gyarmatosítás iránti vágy is felütötte fejét Japánban. Előfordulhat, hogy az utóbbi években a konzervatív témákra látványosan ráálló japán kormánypolitika tehet a dologról, amennyiben a külföldiek mocskával le kell számolni. Ez azonban nem valószínű, ha a lángosra nem is, a quesadillára jelentős a kereslet, majdnem ugyanannyi helyen kapni Tokióban, mint szusit.

A legvalószínűbb megoldás viszont ennél sokkal egyszerűbb, miszerint csak szar helyen volt a büfé. A parttól még én se sétálnék el 10 percet a tűző napon egy lángosért, hát még a japánok.

De nemcsak a séta a probléma, jelek szerint a Kiszami Óhama tengerparton és általában véve Izu déli részén egyébként sem nagyon megy a biznisz, nagyjából több az elhagyatott épület, mint a működő bolt, ahogy az Japánban az elhaló vidéken lenni szokott. Mondjuk ettől még érdemes meglátogatni a helyet, csak lángos sajnos nem lesz, már ha nem visz magával az ember.