Luca, Ottilia
-4 °C
3 °C

Nagy Attila Károly

nak

Apollo-Soyuz Test Project1975

Soyuz 171975

Soyuz 18a1975

Viking 11975

Debrecenbe költöztethetik a természettudományi múzeumot Debrecenbe költöztethetik a természettudományi múzeumot

Palkovics szerint a kormány döntött egy új természettudományi múzeum létrehozásáról egy vidéki nagy egyetemi városban. A múzeum szerint még nincs végleges döntés, zajlanak az egyeztetések.

5 órája

Rambo-késsel belezték az orosz űrhajósok a Szojuzt Rambo-késsel belezték az orosz űrhajósok a Szojuzt

Tőrrel és metszőollóval estek neki a keddi űrsétán az űrhajó külső borításának, hogy megnézzék a rejtélyes lyukat. Mindenki ideges volt egy kicsit.

tegnap, 14:30

Gép és ember együtt gyártja az órákat, amiket milliók viselnek Gép és ember együtt gyártja az órákat, amiket milliók viselnek

A Casio tokiói főhadiszállásán és egyik vidéki gyárában jártunk, hogy saját szemünkkel láthassuk, hogyan készülnek a cég legnépszerűbb termékei.

december 7. 14:50

Egykori indexvideós, totalcaros, jalopnikos, cinkes kollégánk, Orosz Péter az utóbbi időben rákapott a gyaloglásra. Angol nyelvű Instagramján (@roadsfromsata) bárki követheti útjait, számomra legmaradandóbb élményt a tavalyi, több hónapos japán útja jelentette, aminek során 4300 kilométert tett meg gyalog végig a távolkeleti ország négy nagy szigetén: megmutatva Kjusu, Sikoku, Honsú és Hokkaidó legszebb, legtávolabbi, legkevésbé ismert szegleteit, mindezt végtelenül költői és intim, egyben tűpontos, létbevágó szövegekkel kísérve.

Fotó: roadsfromsata / instagram

Péter a 18 hetes út során két hetet töltött Sikokuban, ahová most vissza szeretne menni egy bővebb, 500 kilométeres sétára. Hogy miért? A vidéki Sikoku japánnak az a része, ami pár éven belül teljesen ki fog halni. Az öregek lassan elfogynak, a fiatalokat végleg elszipkázzák a nagyvárosok (főképpen Oszaka), egyes részei már most olyanok, mint a lakatlan szellemvárosok Mijazaki Hajao rajzfimjeiben.

Péter az előttünk álló téli időszakban szeretné felkeresni Sikokut és dokumentálni ennek a különleges vidék melankolikus haldoklását. Aki bekapcsolódik Péter Indiegogo-n futó kampányába, az út végén, várhatóan jövő májusban gazdagabb lehet egy riportkönyvvel, miközben szinte élőben követheti a különleges túra eseményeit.

 

"Sikoku vadonjai" hétféle támogatói csomagot nyújt, érdemes legalább a 45 dolláros pakkra benevezni, hogy legyen saját példányunk a túra után összeállított, és – ismerve Pétert – várhatóan igen szofisztikált riportkönyvből, de ha valakinek éppen van felesleges ötezer dollárja, azzal exkollégánk végigjárja az utat a támogató által megadott tetszőleges időszakban. 

Csaknem 23 perc nyugtató hatású felvétel a Fukisma felől érkező japán szuperexpressz (Super Express) vonat fedélzetéről. Nincs zakatolás, csak a kerekek fémes surrogása és a japán utasok halk csevegése, és persze az egyre sűrűsödő éjszakai fények a hatalmas főváros szélétől a központi pályaudvarig.

 

Egyébként Japánban nem a vonatot magát, hanem a komplett gyorsvasúti vonalhálózatot nevezik Sinkanszennek, de én speciel nem haragszok meg senkire, aki lesinkanszenezi ezeket az elképesztően áramvonalas, gyönyörű és nem utolsó sorban meglehetősen gyors vonatokat:

Alig egy hónap van hátra az év mindig legjobban várt ünnepéig, amit a világ rengeteg országában ünnepelnek így vagy úgy. A nagyvárosi ünnepvárásnak már jó ideje elmaradhatatlan velejárója a minden üzletben versenyszerűen kihelyezett karácsonyi dekoráció (ki tud minél gyorsabban, minél extrémebb karikirakatot alkotni), az úton-útfélen, sokszor a legmeglepőbb helyeken fölállított karácsonyfa, és a plázákban, boltokban minden irányból megállíthatatlanul hömpölygő karácsonyi komoly- és könnyűzene. Tokióban (Arigato gozimasu, Casio!) sincs ez másképp, annak ellenére, hogy alapvetően nem keresztény kultúrkörről van szó.

November végén már szinte teljesen karácsonyi pompába öltözött a japán főváros, merthogy igen, a legkeletibb ország (ahol a sintóizmus és a buddhizmus az uralkodó két vallás, és a népesség csupán 2-3 százaléka vallja csak magát kereszténynek) az utóbbi évtizedekben simán befogadta a karácsony ünnepét. "Karácsonyi keresztények vagyunk" – mondják tréfásan. A japán megapolisz ünnepi hangulata nem közelíti meg ugyan az európai nagyvárosok karácsonyi vásáros, forraltboros, mézeskalácsos forgatagát, de így is kellő köntöst nyújtanak az év végi költekezéshez a ledfüzérek, fényjátékok, fenyőfák, télapók és rénszarvasok. A fenti képeken nem látszik ugyan, de valami nagyon fontos dologban azért különbözik a tokiói karácsonyvárás az otthonitól: mindehhez viszonylag visszafogott háttérzene szól, nem licitál egymásra minden sarkon Mariah Carrey és a Wham!, inkább csak halk Mozart és barokkos udvari zene csordogál a rejett hangszórókból. Valamit azért tudnak ezek a japánok, na.