Szabó Zoltán

Sose gondoltam volna, hogy én fogok szlogent adni az Indexnek. Címadásban se vagyok jó, és a szóviccek se jönnek belőlem úgy, mint egy bebikázott, alapjáraton elpöfékelő Geszti Péterből. Amikor az Index támogatói kampányát terveztem, az indulás előtti hetekben már csak egy dolog hiányzott: egy jó szlogen.

Tudtam, hogy azt szeretnénk megmutatni, hogy az Index nem áll be a magyar politika szekértábor logikájába, ellenben megmutatja, hogy az igazság nem olyan egyszerű, hogy ráférjen egy 1:1-es Facebook-képre, vagy össze lehessen foglalni akár egy nemzeti konzultációs kérdésben. És persze azt szerettük volna elmagyarázni, hogy az Index már rég közszolgálat, ami a valóságról beszél naponta millióknak.

• Index - Ilyen lenne az MTV, ha nem lopták volna már rég el
• Index - Az igazság nem odaát van
• Index - Sok az elütés, de legalább nem diktálják
  

Ilyen, és ehhez hasonló szlogenek jártak a fejemben, amikor a legváratlanabb helyzetben jutott eszembe a megoldás.

Kutyás sétáltattam, közben kínomban az járt a fejemben, hogy vajon lenne-e per abból, hogy Gut, Besser, Index. Vagy Index - Just do it.

“Szia, a te kutyád szarja éppen össze a boltom bejáratát?” - zavart meg hirtelen egy mérges fickó.

“Nem, ő az én kutyám,” - mondtam le se pillantva, hiszen tudtam, hogy Frida kutya legfeljebb 30 centire távolodik el tőlem, akkor se túl tempósan. És amúgy se egy jól fésült uszkár.

“Biztos?” - kérdezett vissza a férfi kissé bizonytalanul.

“Biztos. Nekem csak ő van. Nincs másik” - mondtam, és rögtön rájöttem, hogy végre megvan a szlogen.

Botorkáltunk tovább Frida kutya és én, és már a sarkon eszembe jutott, hogy a “Nincs másik” kicsit olyan, mintha a City Grill szlogenje lenne 1985-ből. Ugyan vizes zsemlébe mérjük, meg csalamádé van benne, de akkor is hamburger. City Grill, nincs másik.

Még egy sarok és a szlogen éppen ezért kibővült: "Nincs másik valóság. Nincs másik Index.” Minden összeért, két tőmondatban ott volt minden, a közszolgálat, a bonyolult igazság és a magyar valóság is.

Persze ettől még biztos voltam benne, hogy a kiegészítés el fog kopni, és a végén úgyis csak az a két szó marad majd meg az olvasókban, hogy “Nincs másik”.

De azt nem sejtettem, hogy hiába félreérthető a szlogen, senki nem érti majd félre. Senki nem arra gondol majd, hogy az Index jobb híján a mi lapunk. Hanem az olvasók pont úgy fogják használni és érteni a szlogent, ahogy én is: a mienk, a mi gyerekünk, mindenkié, aki olvassa. És lehet, hogy nem tökéletes, de megismételhetetlen. Amiből nincs másik, és nem is lesz már soha.

Van a Google Home nevű okoseszköz, képernyő, hangszóró, mesterséges intelligenciával felturbózott zeneláda, hívjuk bárhogy, ami felkapcsolja a lámpát, lehúzza a rolót, vagy feltekeri a fűtést, esetleg lejátssza a legkedvesebb szakítós dalainkat, ha azt kérjük tőle. Csak ki kell mondani, mit akarunk, persze angolul, de lehet alsó-nigériai tájszólásban is, és már rögtön ugrik is.

Ez a kis eszköz mindemellett arról is híres, hogy tele van easter egg-ekkel, apró meglepetésekkel, amit a szoftverfejlesztők pakoltak bele. Például nagyon kerek válasza van arra, ha bárki megkérdezi tőle, hogy ő-e a Skynet a Terminátorból, és amúgy tervezi-e, hogy a lámpák kapcsolgatása után inkább kiírtja az emberiséget. Vagy nagyon jó fingós vicceket mesél, ha arra kérjük.Na, a Google Home új meglepetése, hogy koronavírus idején megtanít minket kezet mosni.

Csak annyit kell tőle kérni, hogy Hey, Google, Help me wash my hands, és máris dalolja a kis oktató dalt, ami éppen negyven másodpercig tart. Mint egy alapos kézmosás. Google Home tulajdonosok feltétlenül próbálják ki, de óvatosan: a dal egyszerre roppant fülbemászó és utolérhetetlenül idegesítő.

Megérkezett az ellenzéki válasz a kormányzati kommunikáció drámai drónfelvételeire és az operatív törzs lassítva vonulására. A főváros vírusvideójában is pont ugyanazokat a vizuális trükköket használják, amiket már jól ismerhetünk a Transfomers végeláthatatlan folytatásásaiból vagy bármely random dél-koreai fiúbanda romantikus klipjéből, csak amíg a kormány videóiban miniszterek néznek drámaian a kamerába, addig a főváros inkább az egészségügyi dolgozókra, a bolti eladókra és a kukásautók személyzetére koncentrált.

De nem szeretném cinikusan elviccelni a járványügyi veszélyhelyzetet, a tök üres Budapest drónfelvételei mellett igenis nagyon fontos, hogy láthatjuk, kik azokat akiket ez az egész sokkal, de sokkal durvábban érint annál, minthogy otthonról kell dolgozniuk, miközben a gyerek ordít az unalomtól, az asszony meg az idegösszeomlás tüneteként már jó ideje inkább csak a kovász etetésével bíbelődik. A másfél perces videónak pedig éppen ők a főszereplői. Meg persze Budapest.