Szabó Zoltán

Ha már unalmas a sok Facebook-poszt, hogy egy lépést, ne tovább, Magyarországon nincs Halloween, csakis halottak napja, akkor van egy hírünk: vannak még olyan belső-pesti szellemi szabadfoglalkozású emberek, akik nem öltöznek vámpírnak, zombinak, vagy náthás Daenerys Targaryennek, hogy részegen csokit gyűjtsenek. 

Nem, ők inkább halott ötleteket ünnepelnek némi alkohol mellett szerda este a Toldiban. Mindezt úgy képzeljük el, hogy Erdélyi Superman Zsolt felkonferálásával emberek röhögnek azon, hogy másoknak milyen béna kreatív ötletei voltak idén. A rossz ötletet mindenki saját felelősségére küldte be, a beküldök közt vannak kreatív igazgatók, szövegírók, akad Oscar-díjas rendező, világmárka tulajdonos, akadémiaigazgató és egy nyolcéves kislány is.

Aki még midig nem értené, hogy mi az apropó ma este a Toldiban, annak itt a magyarázó videó:

A mostanában inkább komoly kémfilmekben próbálkozó Sacha Baron Cohen egyik legjobb húzása az volt, amikor még Ali G-ként elhívta a műsorába Diana hercegnő nem hivatalos apósát, az egyiptomi milliárdos Mohamed Al Fayedet, aki ne mellesleg a híres londoni luxusáruház a Harrods tulajdonosa is volt, majd a stúdióban finom jelzéssel elhelyezte az áruház emblémáját, csak a H nélkül. Amikor ezt az egyiptomi akcentussal beszélő milliárdos észrevette, akkor ugye megemlítette, hogy nem Arrods a cég neve, hanem. És akkor itt jött a rasszista viccek Lamborghinije, az abszolút nem píszi poén. Hanem Arrods, mondta a milliárdos, aki kihívásokkal küszködött a h hang kiejtése terén. Ali G meg helyeselt, igen, Arrods. Majd a milliárdos egyre vörösebb fejjel, hogy nem, nem Arrods.

Olcsó poén, hülyegyerekek, mondhatnánk, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyet magyarul is lehet és éppen velem esik meg. Még ha miniruhában segget rázó táncosok és DJ nem is festette alá az eseményeket, ahogy Ali G-nél.

Egy elég jó kínai étteremben próbálok asztalt foglalni telefonon.

-Jónapot, kedden szeretnénk délután kettőre asztalt foglalni. Két főre, Szabó Zoltán névre.

-Értem - mondja megtévesztően a női hang a vonal végén, aki tényleg olyan ázsiai fejhang akcentussal beszél, ahogy csak a South Parkban szoktak a kínai vagy japán szereplők. -Tehát akkor hétfőre? - kérdez vissza váratlanul.

-Nem, dehogy. Keddre!- vágom rá rögtön.

-Értem, értem. De hétfőre?

-Keddre - mondom megint higgadtan, de közben azért elkezdek gyanakodni, hogy hiba van a vonalban, vagy serceg a valóság.

-Már fel is írtam. És hét órakkor?

-Nem, délután kettőkor.

-Vagyis hét órakkor?-Dehogy. Késői ebéd, kettőkor. Tizennégy óra!

-Fel is írtam, tizennégy óra! És akkor hét főre lesz az asztal?

-Nem, csak ketten vagyunk - válaszolom, most már tényleg hitetlenkedve.

-Á, értem! - zavar össze megint: Tehát hétfőre!

-Nem, baszki, keddre! Tuesday! Hall engem? - vágok vissza már idegesen.

-Világos, uram! Vagyis holnap és hét főre. Várjuk szeretettel!

-Igen, holnap, de csak ketten vagyunk! - Ezt már higgadtabban mondom, végül is nekem mindegy, ha hét főre terítenek.

-Ahogy mondja! - csilingel még mindig a vonal végén kedvesen: Hét főre!

Már sikoltanék, hogy nem hiszem el, de aztán minden világossá válik, amikor hozzáteszi: Hét főre, hedden, hét órakkor!

-Pontosan így - suttogom döbbenten.

-Höszönöm, hogy minket választott - feleli erre boldogan.

Lassan vége az ősznek, és a tévében is beköszönt az influenza-ellenes reklámok évszaka, amikor köhög, tüszög, csöpög, szenved az egész család. Ilyenkor érdemes átismételni, hogy miért is nem szabad minden megfázásra antibiotikumért könyörögni az háziorvosnál. Vagy legalább azt, hogy mégis mi az az antibiotikum.

A Zállatorvost rövid videóit már többször megemlítettük a Mindeközbenben, és nem csak azért, mert ezekben a videókban tűnik fel a legfélelmetesebben Agrárminisztérium logója. Konkrétan horrorzenére úszik be, mint valami gyilkolásra készülő Csillagromboló. Hanem mert érhetően és szórakoztatóan tud elmagyarázni olyan jelenségeket mint a multirezisztens baktériumtörzsek kialakulása. És hogy ennek mi köze a heveny orrfolyáshoz és a közelgő világvégéhez? Kiderül a videóból.