Ibolya
20 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Trencsényi Ádám

trenyes
Koltai Róbert: Sem az átkosban, sem üdvösben nem voltam senki üdvöskéje Koltai Róbert: Sem az átkosban, sem üdvösben nem voltam senki üdvöskéje

Rendszerváltás sorozatunkban Koltai Róberttel idéztük fel azt, milyen volt színésznek lenni a Kádár-korban és utána. Koltai ma is testvéri szeretetben dolgozik más politikai felfogású kollégáival, de hiányzik neki hogy régen egy csapat voltunk mindannyian. 30 év után feltámasztotta nekünk Illetékes Elvtársat.

július 23. 13:59

Több száz postai dolgozó demonstrált béremelésért Több száz postai dolgozó demonstrált béremelésért

Innen nincs hová hátrálnunk, mondták a szakszervezetek a szombati tüntetésen.

július 18. 12:20

Úgyis megszavazzák, mi csak a háttérzenét adjuk Úgyis megszavazzák, mi csak a háttérzenét adjuk

Pár százan tüntettek a Kossuth téren, miközben a parlament fideszes többsége megszavazta a Színművészeti Egyetem alapítványba helyezését.

július 3. 17:18

Az Indexnél töltött első napom nem a szerkesztőségben, hanem a Balaton Soundon telt, ahová leküldtek táncoló embereket videózni, amiből utólag tök más zenét alá vágva vicces kamu-élő közvetítés született. Már ez, az első „komoly” munkám annyi szabadságot és kreativitást engedett, amennyit egyetlen korábbi munkahelyemen sem tapasztaltam.

És akkor még nem sejtettem, hogy a videó-újságíráson belül hányféle-fajta műfajú és stílusú videót készíthetek majd ebben a három évben, amióta itt vagyok, köztük egy saját popkulturális vlogsorozatot és olyan megbotránkoztató és elgondolkoztató utca embere riportokat, amelyek nagyot mennek a TikTokon. És akkor még ott vannak a világszínvonalú animációs videóesszék narrációi, melyek révén a szintén szakmámnak tekintett szinkronizálás is az indexes munkám részévé válhatott.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem az Indexet, az valószínűleg a lehetőség lenne. Lehetőség bármilyen tartalom megvalósítására, amit a közös ötletelések során kitalálva, csapatmunkával, és a szakma szabályainak figyelembevétele mellett rengeteg marhulás közepette létrehozunk. De mivel minden örömben van üröm is, sajnos a rengeteg pozitív visszajelzés és támogatás ellenére nem mindig felhőtlen boldogság indexesnek lenni.

Ilyen, amikor mások politikai félelme miatt olyan falakba ütközünk, amelyek normálisan működő demokráciákban szóba sem kerülnének, amikor undor és gyűlölet ömlik ránk és a munkánkra a kommentfalon és az emailekben, és amikor országunk kormánya nem titkoltan a végünket akarja – és a háttérből machinálva tesz is ezért. Egy átlagos munkahelyen dolgozó ember nem szembesül ilyesmivel naponta (sőt, valószínűbb, hogy soha), nekünk viszont ez – az újságírás – az életünk, így a szabadságért, a függetlenségért és a túlélésért folytatott harc is az életünk részévé vált. Én pedig annyira megszoktam már ezt az életmódot, ezt a munkát, ezt a hivatást, hogy ha most hirtelen visszarepülnék 2017 nyarára, mindannak ismeretében, ami mostanáig történt, nem döntenék másképp, ugyanúgy belevágnék. Számomra nincs másik valóság.

A hétvégére átadták a pesti alsó rakpartot a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak, hétfőtől pedig a vidékhez hasonlóan Budapesten is megindul a nyitás, újraindul az élet. Arról kérdeztük a fővárosiakat, hogyan élték meg a két hónapos karantént, mi változott nagyot az életükben, és hogy egyetértenek-e a lazítással. Remek videós poszt itt.