Kínlódó kínaiak a CeBIT-en
Kína iszonyatos erőkkel, ezernyi kiállítóval nyomul Hannoverben, de elég nehéz elképzelni, hogy az idehozott cégek milyen eredményekre számítanak. Miközben a négy eurós sonkás szendvicsemet utolsó morzsáit három eurós kólával öblítem le, addig tőlem öt méterre parányi standok sorakoznak, mintha aprócska butikok lennének. Többnyire butikba való a árujuk is, vannak csillogó műanyag izékkel kirakott és rózsamintás klaviatúrák és malackába rejtett webkamerák, amilyenekkel Magyarországon csak a piacokon lehet találkozni. Egy ilyen billentyűzet nem kerülhet többe, mint három deci kóla a CeBIT-en. Nyilván ezzel tudják meggyőzni a vevőiket is.
A csillogós billentyűzet gyártója azt mondta, hogy a termékeiket még nem árulják Európában, éppen azért jöttek ide, hogy forgalmazót találjanak. Hogyan keresnek forgalmazókat? Itt a szemeim előtt zajlik minden, az izgalmasab standoknál öt-tíz percenként leül néhány európai kinézetű öltönyös a távol-keleti öltönyösök közé, megnéznek pár terméket, névjegykártyát cserélnek, majd két percen belül felállnak, jöhet a következő. És jön is a következő.
Néhány standhoz viszont senki sem megy oda. Reggel még némi szomorúságot lehetett leolvasni e kis cégek képviselőinek az arcáról, de aki szerencsés, legalább nem unatkozik. Az elemeket gyártó Ningbo Battery standjánán ülő hölgy például folyamatosan a szomszéd standon menő mozifilmet nézi, ott ugyanis hangszórókra keresnek vevőt, muszáj pumpálniuk a decibeleket. Kíváncsi vagyok, hogy az ilyen apró cégek a következő évben visszajönnek-e, vagy felszívódnak, és a jön majd a helyükre másik próbálkozó.