Az évtized legfontosabb pillanatai a neten

2004-ben lépett be a Google a tőzsdére, 85 dolláros részvényárfolyammal (2007-re ez elérte a 700 dollárt), a részvénykibocsátással 1,7 milliárd dollárt belapátolva a cég számlájára. Ez volt az a pont, ahol mindenki számára végképp nyilvánvalóvá vált: az internet túlélte az ezredforduló nagy dotkom-összeomlását, és az online biznisz nemcsak spekuláció és divathóbort. Jelzés volt a pénzvilág számára, hogy az online üzlet felnőtté vált, és egyben ezzel a húzással vált a Google az internet és a mindennapi élet olyan meghatározó szereplőjévé, amilyennek ma ismerjük.

Facebook és Twitter - Amerikában sokaknak ez a két oldal jelenti gyakorlatilag az internetet (ahogy itthon is van egy olyan réteg, akik az Iwiw miatt fizetnek elő az internetre, és aztán kizárólag azt látják és használják). A közösségi oldalak valamikor 2007-ben lettek észrevétlenül a mainstream média megkerülhetetlen részei, gyökeresen megváltoztatva az online kommunikációt, kapcsolatépítést és szórakozást. A Facebookon már most fenn van a világ összes internetezőjének nagyjából negyede-ötöde, és egyre többen vannak, akik évszázados jelentőségű kommunikációs forradalomnak tartják a közösségi oldalak jelenségét. Tulajdonképpen nem is tűnik annyira irreálisnak az a jövőkép, hogy az internet egy nagy Facebook-szerű közösségi hálóvá fog átalakulni a jövőben.

Ahogy az iTunes a zeneboltok között, úgy a Skype a telefontársaságok világában nőtte túl összes hagyományos vetélytársát, és lett 2008-ra piacvezető a nemzetközi hívások területén a világ összes telefonos cége között. Az internetes hangátvitelhez nem kell semmilyen extrém technika, így ahogy a sávszélesség növekedése, és az olcsó internetkapcsolatok elérték a kritikus tömeget, az online telefon berobbant, és vitte a bankot. A Skype-ot sokan a telefon újrafeltalálásának tekintik, ami a rugalmasságával, olcsóságával és technikai lehetőségeivel (videotelefonálás) nemcsak a vezetékes telefonok világát rengeti meg, de lassan a mobilcégek is elkezdhetnek aggódni a 3G, és a mobilokba költöző VoIP-kliensek miatt.

2006-ban a Google 1,6 milliárd dollárért vásárolta fel a feltörekvő videomegosztót, a YouTube-ot. Sokan teljesen hülyének nézték a céget emiatt, de az azóta is veszteséges(nek sejtett) szolgáltatás teljesen átalakította az internetezési szokásokat. Az internetezők háromnegyede néz rendszeresen online videókat; tulajdonképpen ma már az internet legalább annyira szól a videomegosztókról, mint mondjuk az emailről. A YouTube felforgatta a popkultúrát, a médiát, és az egész netet: beágyazott videók nélkül nem létezhet magára valamit adó oldal. És akkor a YouTube sikere nyomán elindult trendről, az online tévékről, Huluról, Netflixről nem is beszéltünk.

Bár a tesztünk azt mutatta, hogy a net elszakadása a számítógéptől még elég korai szakaszban tart, az biztos hogy a jelenség elkezdődött, nagy hatású lesz előbb-utóbb, és az is, hogy az iPhone megjelenése jelentette ebben a legfontosabb lépést. Az iPhone mindennapi eszközzé tette az okostelefont, hétköznapivá a mobilról internetezést, és nagy szerepe volt abban, hogy megszülessen az Android, és ma már szinte minden telefon netképes legyen. Elemzők szerint a következő évtizedben egymilliárd olyan új júzer kapcsolódik majd az internethez, akik valamilyen mobileszközzel érik el a netet először, számítógép helyett.

Bár a Wikipedia megbízhatósága állandó viták tárgya, az tagadhatatlan, hogy nemcsak az internet egyik legnagyobb látogatottságú, de az egyik leghasznosabb oldala is (és néha hihetetlenül szórakoztató is tud lenni, ami egy lexikontól legalábbis meglepő). A konkrét weboldalnál a maga több millió szócikkével és több száz nyelvi kiadásával együtt sokkal fontosabb, hogy a Wikipedia megteremtette a wiki fogalmát, és a közösség által együtt szerkesztett online tudástárak és adatbázisok azóta is burjánzanak a neten, minden szubkultúra saját kis enciklopédiát gyárt magának. A wiki-jelenség mutatta meg az internet igazi hatalmát, és a közösségek erejét.

Pay per click, vagyis kattintások után fizető, automatikus hirdetésszervező rendszerek léteztek már a Google megoldása előtt is, de az AdWords (és később az AdSense) elindulása adta meg az igazi lendületet az iparnak. A Google-nek meg évi 20 milliárd dollár feletti bevételt, ami máig a cég összes ötletét és projektjét finanszírozza. Az AdWords tette lehetővé széles körben, hogy bárki pénzt lásson az oldala látogatottságából, anélkül hogy az egyszeri regisztráción és konfiguráláson felül különösebben foglalkoznia kelljen a hirdetésszervezéssel. Ez a rendszer hozta be az online reklámpiacra a kis hirdetőket, és találta meg nekik a kis hirdetési felületeket, milliónyi lelkesedésből épített hobbioldalból csinálva üzletet a készítők számára, és örökre megváltoztatva a web arcát.

Az online kereskedelem sokáig azt jelentette (és Magyarországon még ma is jórészt azt jelenti), hogy egy weboldalon lehet válogatni, leadni a rendelést, aztán a cuccot házhoz szállítják, és fizetünk. Az iTunes, az App Store vagy éppen a Steam sikere viszont azt mutatja, hogy lehet az egészet, ahogy van, online intézni. A fizetős letöltésekben sokáig nem hitt senki, aztán tessék: jövőre már több zenét fognak online boltokból letölteni, mint cédén megvenni.

Az internet és a politika közeledésének első jele kilóg az évtizedből: 1998-ról, és a Monica Lewinsky-botrányról van szó, amit nem valamelyik nagy amerikai lap oknyomozói, hanem egy blogger, Matt Drudge robbantott ki. A nagy lépés azonban mégis a 2008-as elnökválasztás volt, amit sokak szerint egyenesen az interneten nyert meg Barack Obama, kommunikációs csatornaként, és támogatók gyűjtésére is sosem látott hatékonysággal használva fel a netet. A politikai kommunikáció arcát az online kampány nagyjából olyan mértékben alakította át, mint negyven éve a tévé. Szintén a politika és a net kapcsolatához tartozik, de egész más irányból a 2009-es iráni választás, ahol a visszaélésekről és zavargásokról a szigorú cenzúra miatt a Twitterről értesült a világ.

A fájlcsere forradalma még az ezredforduló előtt kezdődött (1999 nyarán jelent meg a Napster), de az egyre fejlettebb hálózatok elterjedése és a médiacégek kétségbeesett háborúskodása a fájlcserélők ellen csak az utóbbi pár évben teljesedett ki igazán. Amikor túl nagyra nő egy fájlcserélő rendszer, mindig sikerül kinyírni (a legutóbbi áldozat a Mininova, a következő meg talán a Pirate Bay lesz), de egyre újabbak jönnek. A torrentezők egyes becslések szerint az internet adatforgalmának negyedét-harmadát adhatják, és ennek nagy része a jelenlegi szerzői jogi viszonyok szerint totálisan illegális. Hogy emiatt a technikai fejlődés tükrében kissé elavult szerzői jogokat kéne újragondolni, vagy tűzzel-vassal, milliós büntetésekkel és internetmegvonással büntetni a felhasználókat, jó kérdés, és az évtized eddig túlnyomórészt rossz válaszokat adott rá.