Szilvia
10 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

Szenzáció: tízcolos laptop!

2010.03.03. 17:08
Kipróbáltuk a Samsung N150-est, ami nagyon érdekes gép: alig tízcolos, nagyon könnyű, mégis öt órán keresztül bírja egyetlen feltöltéssel.

Nagyon izgalmas gép került a kezünk közé: a Samsung apró laptopja (ezentúl: „netbook”) meglepően kicsi. Miközben a legtöbb hordozható gép 15,4 colos, ennek mindössze tízcolos a kijelzője. Ráadásul nem is kerül sokba: körülbelül százezer forintért elhozható, kíváncsi vagyok, mekkora sikerre számíthat ez a varázslatos, új termékkategória.

Meglepő forma

Kicsomagolás után szemügyre vettük a gép külsejét. Nehéz elhinni, hogy ennyi mindent bele lehet csomagolni egy ilyen apró házba. Kézbe vesszük az egy kilónál könnyebb gépet, és arra gondolunk, hogy pár évvel ezelőtt még a két-három kilós laptopok is csodaszámba mentek, a miniatürizációnak hála azonban manapság már fantasztikus, mire képes a technika. A formai elemek letisztultak, az egyszerű fehér házban a vizuális orgiát az alsó részen körbefutó bordó csík jelenti, szerintem a most bemutatkozó laptopkategória többi szereplője is körülbelül ugyanígy fog kinézni.

n150

Az apró méretnek persze ára van, a képernyő felbontása csak 1024 × 600 pixel. Ez a felbontás többnyire elég, de megesik, hogy el kell dugni valahova a tálcát, mert nem fér ki rendesen valamelyik alkalmazás ablaka. A panel egyébként egy matt lcd, erős külső fényforrás sem csillog be rajta, mégis jók a színek, és a kontraszttal sincs baj.

Elég apró

A billentyűzet használható, bár kissé szokatlan, hogy a gombok ilyen apró helyre vannak bezsúfolva, biztos vagyok benne, hogy egy-két év múlva ellepik a piacot a pillangószerűen szétnyíló tasztatúrák vagy a virtuálisan az asztalra vetített gombok, bizonyára a gyártók sem terveznek hosszú távra ilyen apró billentyűzettel.

A touchpad viszont már túl kicsi. Bár aqz anyaga jó, az ujjam úgy siklik rajta, mint Pljuscsenko a jégen, de egy Axel-Salchow – leszúrt Rittberger – Lutz-kombináció már nem mutatható be rajta, nincs hozzá hely. Szűkös a felület minden irányban, hozzá lehet persze szokni, de szerintem ebben a versenyszámban is látunk majd meglepő dolgokat a következő időszakban. Hiszen ami most, az első „netbooknál” a forradalmi szerepben elfogadható, az egy-két év múlva már biztosan zavaró lesz, ezért nagyobb összegben mernék arra fogadni, hogy a később megjelenő „netbookokon” valami újszerű, forradalmi beviteli megoldás váltja fel a touchpadet.

n151

Jó irány az N150-es többujjas irányíthatósága, ami azonban csak egy ígéret: bár papíron remekül hangzik az Apple-laptopoknál is megismert multitouch irányítás, a valóságban nem működik akadálymentesen. A kétujjas scroll például a laptoptörténelem egyik legjobb jósága, a Samsung gépe viszont sokszor megzavarodik, túl sokat vagy túl keveset gördít az ujjmozgásra, a képernyőn megjelenített tartalom összevissza ugrál, hiányzik a gördülékenység, a finomság. Cserébe viszont számtalan dologra használható a touchpad, a kétujjas gesztusokkal például megváltoztathatjuk a képek méretét, állását; érdekelne, mikor akar majd az Apple ezért is perelni.

Nem kapcsolódik. Ez egy trend?

Ennél nagyobb gond, hogy a wifit nem sikerült összekötnünk a belső rendszerrel: a gép látta a hálózatot, a jel erős volt, a kód megfelelő, a csatlakozásra mégsem került sor. Először azt hittem, velem van a gond, elszoktam a Windows XP-től, egy indián varázslatot kéne elmondanom, de kollégáimnak sem sikerült a kapcsolat létrehozása, és innentől nem is nagyon érdekelt, hogy mi a hiba oka: ami kifog az Index techrovatán, az valószínűleg a célközönség többségének is túl nagy falat. Persze az is lehet, hogy a „netbookokban” egyelőre nem engedélyezték a vezetéknélküli hálózatot, kíváncsi vagyok, hogy a következő években sikerül-e megtörni ezt a most induló, szerintem káros trendet.

És akkor térjünk rá az N150-es egyik legcsodálatosabb részére, az Intel Atom N450-es processzorra. Állítólag volt ennek egy elődje, a kevéssé ismert N280-as, amiben azonban nem volt integrált grafikus gyorsító és memóriavezérlő, ezek az alkatrészek az alaplapon voltak, ezért a platform teljes fogyasztása elérte a 11,8 wattot. Ez az érték az N450-essel 7,6 wattra csökkent, a negyvenszázalékos visszaesés tehát közel kétszeres üzemidőt jelent. Persze arról fogalmunk sem lehet, mennyi ideig bírná egy „netbook” az N280-assal, de tény, hogy a Samsung „netbook” körülbelül öt órán át bírja a teljes terhelést egyetlen feltöltéssel. Ráadásul ezt az eredményt egy apró akkumulátorral hozza a gép, hatcellás verzióval már tíz-tizenegy óráig is üzemképes maradna, ami valóban elképesztő eredmény egy ilyen kis csodától!

n152

Lassú

A kis fogyasztásnak persze ára van: az Atom kimondottan lassú. Időnként még a webes tartalmak megjelenítése is problémát okoz, a „netbookok” a levelezésen, a csetelésen, a Twitter olvasgatásán, a facebookos oldalak nézegetésén és a feltételekkel végezhető böngészésen kívül láthatóan alig alkalmasak valamire. Ezeket a feladatokat viszont a legtöbb okostelefonon is el tudjuk végezni, a termékkategória ellenfelei tehát sokkal inkább a mobilok, semmint a hagyományos laptopok. Illetve rövidesen robban a tabletláz is, és akkor kiderül, hogy a hasonló feladatokra szánt, célszoftverrel érkező készülékek mire lesznek képesek a szélesebb körben használható, de kompromisszumra kényszerítő „netbookokkal” szemben.

Ezzel együtt remek hír, hogy ma már ilyen kis házba ennyi okosságot bele tudnak préselni a gyártók!